
Múlt héten ugyan azt mondtam, hogy mostanában hihetetlen nyugalom van nálunk, jó dolgunkban azt sem tudjuk mit csináljunk magunkkal – és ezt gondolom az univerzum is érzékelte, mert a napokban dobott néhány olyan csavart labdát, hogy a férjemmel mindketten csak pislogni tudtunk.
Nálunk nincs őszi szünet, így mi a normál hétköznapjainkat próbáltuk élti, a szokásosnál jóval korábban induló reggelek miatt kissé nehezített pályán lavírozva.
Az óraátállítás rendesen belesz.rt a palacsintánkba, csak péntekre sikerült odáig eljutnunk, hogy hatossal kezdődjön a lányok ébredésének az időpontja, de legalább úgy tűnik, hogy akkora tényleg átállt a bioritmusuk.
Az egyetlen pozitívum ebben az új rendszerben talán az, hogy ha ovi után megállunk valamelyik játszótéren egy kicsit vadulni, akkor a hazautat tudjuk úgy időzíteni, hogy pont a tökéletes időpontban érjünk oda a Száva partjára egy kis esti sétára.
Hétfőn és kedden is a töltésen bandukolva töltöttük a sötétedés előtti utolsó fél-egy órát és a tiszta égnek hála, csodálatos naplementéknek lehettünk szemtanúi.
Na, de ha már ilyen kattintásvadász címet adtam, akkor nem akarlak titeket tovább csigázni, hogy mi az, amire már tényleg SEMMI matematikai esély nem volt és mégis bekövetkezett.
Még hétfőn történt, hogy amikor mentem a lányokért délután az oviba, éppen valami óriási építőprojekt közepén voltak két másik kis pajtijukkal és mivel nem siettünk sehová, megengedtem nekik, hogy befejezzék, mielőtt elindulunk.
Amíg várakoztam, a délutános óvónénivel beszélgettem és valahogy felhozódott témának a szülinapi ünneplés, akkor mondta, hogy neki mintha az rémlene, hogy az az ötéves kislány, akinek a családja nyáron költözött Zágrábba és most csatlakozott a csoporthoz, is azon a napon született, mint a nagyobbik lányom.
El is szaladt gyorsan megnézni a naplóban és képzeljétek, tényleg ugyanabban az évben, ugyanazon a napon jött ő is világra és mivel a Nagy már eddig sem egyedül ünnepelt, most már három gyerek(!) is osztozik a csoportban ugyanazon a szülinapon.
Most komolyan? Mennyi annak az esélye, hogy ezen a pici magyar közösségen belül, az összesen 16 fős ovis csoportban, három kislány is ugyanazon a napon – de még ugyanabban az évben is – született?
Elképesztő, tényleg!
A férjem azt mondja (bár én azokban az órákban máshol jártam agyban és nem emlékszem rá) hogy amikor a Naggyal vajúdtam, akkor épp egy óriási vihar tombolt odakinn és lehet, hogy az indította be a bulit másoknál is, de szerintem még akkor is lottóötös szintű véletlen egybeesésről van szó.
Mivel ezen a héten a hétfő volt az egyetlen nap, amikor home office-ban tudtam dolgozni, keddtől kezdve már egészen spártai állapotok uralkodtak a lakásban.
Gondolom senkinek nem kell bemutatni, hogy milyen az, amikor a reggeli káoszt érintetlenül hagyva lépünk ki mindannyian a lakásból, hogy délután hazaérve agyi érszűkületet kapjuk a rendetlenség láttán, mert napközben senki nem volt otthon, hogy egy kicsit mérsékelje a kupit.
De nem volt mit tenni, éppen egy fontos projekten dolgozunk a melóban és sokkal kevésbé hatékony állandóan meetingeket egyeztetni, ahelyett, hogy személyesen lerendeznénk a dolgainkat benn az irodában, szóval most ez egy ilyen időszak.
Nem a kedvencem, de ez van, így is rohadtul örülök, hogy gyakorlatilag annyit dolgozhatok itthonról, amennyit nem szégyellek.
Ment minden szépen a maga útján, a lányokat is időben el tudtam hozni, a projekttel is tök jól haladtunk, egészen addig, amíg szerdán napközben el nem kezdtem érezni, hogy egy egészen brutális fejfájás van kezdődőben a kobakomban.
Nem gyakran nyúlok fájdalomcsillapító után és mivel az utóbbi időszakban felváltva voltam hol terhes, hol szoptattam, már ezer éve nem hordok magamnál semmiféle gyógyszert és balszerencsémre a velem együtt bent lévő három kollégámnál sem volt semmi.
Mivel kocsival voltam, egy órával hamarabb elindultam haza, nehogy később már gondot okozzon a vezetés, felvettem a lányokat és alig léptünk be itthon az ajtón, annyira bedurvult a fájdalom, hogy voltak tizedmásodpercek, amikor szó szerint nem láttam, elsötétült minden.
Két algopyrint is bevettem 45 perc különbséggel, majd miután a férjem is hazaért, bekuckóztam a besötétített hálóba szenvedni, mert annyira lüktetett a fejem a bal szemgolyóm mögött, hogy azt hittem arra az oldalra meg fogok vakulni.
Sosem fordult még elő velem ilyesmi, abszolút újdonság volt ez az erős, dübögő, féloldalas fejfájás, mozdulni alig bírtam, mert a legkisebb rázkódástól is szinte szédültem.
Egy óra elteltével aztán valószínűleg elkezdett dolgozni a gyógyszer, mert éreztem, hogy ott van a háttérben a fájdalom, de már képes voltam ember módjára létezni és közlekedni.
Este azért nem bíztam semmit a véletlenre, már a lányokkal együtt lefeküdtem nyolckor aludni és másnap reggelre hálistennek elmúlt, akármi is volt ez.
Aznapra, csütörtökre, érkezett meg hozzánk a brutális felmelegedés, 24 fok(!!) volt napközben, rövidujjú pólóban mászkáltak az emberek az utcán, szóval lehet, hogy a hirtelen időjárásváltozás váltotta ki a fejfájást, de azért nagyon nem örülnék neki, ha most kezdenék migrénes lenni. Az én koromban is ki tud az ilyesmi alakulni?
Péntekre az volt a terv, hogy az oviból hazafelé veszünk 2-3 nagyobb tököt és azzal fogjuk a délutánt, valamint az estét tölteni, hogy közösen kifaragjuk őket, de a Nagy olyan rosszkedvű és bágyadt volt, amikor felvettem őket, hogy nem akartam még azzal is kínozni, hogy végigrángatom a piacon, így inkább egyből hazamentünk.
Hamar bebizonyosodott, hogy ez volt a helyes döntés, mert még egy órája sem voltunk itthon, amikor már 39 fokos lázat mértem nála.
Semmilyen más tünete nem volt, nem is tudtuk mire vélni a dolgot, de az biztos, hogy elég rendesen lefárasztotta, mert még az esti meséjüket sem fejeztem be és a villany is égett a hálóban, de ő abban a pillanatban kidőlt, ahogy a feje hozzáért a párnához.
Ez nálunk annyira nem jellemző, hogy még SOHA nem fordult elő egyik gyerekemmel sem, hogy a körülményektől függetlenül, csak úgy elalszanak valahol vagy bárhol, szóval ezt mindenképp aggasztónak találtam.
Gyógyszert nem adtam neki, mert ki akartam várni, hogy egy kicsit dolgozzon a láz a szervezetében, ha alszik, az csak segít, de amikor fél órán belül kétszer is felébredt, akkor már láttam, hogy túl nyugtalan, mégiscsak jobban járunk a sziruppal.
Miután a gyógyszer elkezdett hatni, már szinte mozdulatlanul aludt reggelig, a láza sem tért vissza és másnap már pont ugyanolyan egészségesnek tűnt, mint amilyen egyébként lenni szokott.
Délutánra sem lázasodott be ismét, így bevállaltuk a temetőzést, bár ezúttal tényleg csak a legközelebbi rokonaink sírjainál jártunk.
Vasárnapra az volt a terv, hogy mi főzzük az ebédet, így végül nálunk gyűltünk össze és költöttük el a gyorsan összedobott, sallangmentes ebédet, ami az egyszerűség ellenére annyira jól sikerült, hogy este apósom még egy üzenetet is írt, hogy neki mennyire nagyon ízlett minden.
Azért biztos, ami biztos, hogy ne legyen ilyen nyugisan vége a hétnek a Kicsi vasárnap éjjel még megörvendeztetett minket egy rendkívüli bűvészmutatvánnyal.
A puffanásra ébredtünk fel valamikor hajnalban, amit rögtön utána sírás követett – mert a gyerek a fal mellől képes volt valamilyen úton-módon nagyjából három métert utazni a megaágyon, amíg le nem ért a lábaink alá, majd onnan le nem bucskázott a földre.
A férjem szerint olyan hangot adtam ki, ahogy felriadtam, mint amikor a fuldokló több eltelt perc után először vesz levegőt és esküszöm nektek, annyira nem voltam magamnál, hogy egy jó darabig azt sem tudtam melyik gyerek van az ölemben, kit vigasztalok éppen.
Innentől kezdve persze, hogy több, mint egy óra volt, amíg a Kicsinek sikerült annyira lejárnia az ijedelem után (mert azon kívül más baja nem volt), hogy el tudott aludni, de eddigre nekünk már kiment a szemünkből az álom, szóval a férjemmel kettesben jobb híján karácsonyi ajándékok keresésével töltöttük a reggelig hátralévő időt.
De nyugalom, tegnap éjjel már az ágy lábához is tettünk 1-2 plusz matracot, biztos, ami biztos!
Salty

Hú, gyerekként nagy poén volt, amikor találtam olyat, aki velem egy napon született.
De megértem, hogy ahol emiatt összemossák az ünnepet, ott nem annyira nyerő helyzet. 😦 Különösen, ha eltérőek az elképzelések.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ah igen, a gyereket eddig nem zavarta, hogy együtt ünepeltek a másik kislánnyal, mert amúgy is jó barátnők, de azért három gyereknek egyszerre már talán tényleg túlzás.
Mivel eddig azt kérték az oviban, hogy ne vigyünk külön tortát, közöset csináltattunk, de három gyereknek egyszerre már az sem biztos, hogy jó ötlet, szóval én be akarom majd dobni a szülőknek, hogy vegyünk mindegyiküknek egy-egy mini tortát (azt a kis pici 6 szeleteset), hogy mégiscsak legyen valami, ami egyedi, de túl sok süti se gyűljön össze. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Ez jó megoldásnak hangzik, ha nem lesz abból sértődés, hogy ki melyik tortából kért. (A sajátjaimból indulok ki… :D)
KedvelésKedvelés
Én frontérzékeny voltam kamasz koromtól kezdve. Nem durva migrénes, hanem ez a hetente kétszer fejbe vernek kategória, amit szükség esetén gyógyszer nélkül fogcsikorgatva még épp elviseltem. Amióta (teljesen véletlenül) kiderült a tej és tojás allergiám, és tartom a diétát, drasztikusan csökkent a fejfájások száma. Nem is gondoltam volna, hogy lehet összefüggés…
KedvelésKedvelés
Érdekes, én gyerekkoromban voltam tejre és tojásra érzékeny, de menet közben kinőttem, vagyis azt mondták. 😀
Ki tudja, lehet, hogy azt is érdemes megnézetni. 🙂
KedvelésKedvelés
A múltkori poszt meg a hatásvadász cím után egy pillanatra azt hittem, azt jelented be, hogy mégiscsak jön a harmadik gyerkőc =)
Ami a migrént illeti, simán lehet sajna, hogy ennyi idősen jön ki, nekem is 30 felett lett durva (igaz, én mindig frontérzékeny voltam, de migrénes sose). Azóta olyan brutál, hogy nagyon gondolkodom migrén pc-n. Viszont ami jó tipp lehet: fejfájás csillapító mellé rögtön veszek be egy görcsoldót is. Sima drotaverin, mint pl. a nospa és társai. Nekem így egyrészt gyorsabban, másrészt tartósabban hat, főleg, ha időben sikerül bevenni. (Az erősebb fejfájás csillapítókban is ez van alapból, pl quarelin, nyilván ahhoz már külön nem veszek be pluszban, de az ötlet onnan jött.)
KedvelésKedvelés
Hú, akkor lenne még csak igazán migrénem, ha teherbe esnék, amikor már olyan szépen eldöntöttük, hogy elég nekünk a két gyerek! 😀
Nem túl bíztató, hogy még most is kialakulhat. 😦
Mindenesetre köszi a görcsoldós tippet, észben tartom majd! 😀
KedvelésKedvelés
Nem semmi, hogy mindhárom gyerkőc egy napon született:) Középiskolában nekem is volt 1 osztálytársam, akivel ugyanabban az évben, ugyanazon a napon születtünk.
Fejfájás: én sajnos frontérzékeny vagyok, bár nagyon durva migrénem szerencsére csak ritkán van. Mondjuk én azonnal veszem be a gyógyszert, ha érzem, hogy kezdődik. Egyszer volt csak olyan, hogy nem volt nálam fájdalomcsillapító, na akkor olyan lett olyan migrénem, hogy még a taccsot is kidobtam. Azóta mindig van a táskámban valamilyen fájdalomcsillapító. Ezen kívül 1x voltam még brutál rosszul, az pont a fiam ballagására esett, szerencsére akkor legalább nem rókakomáztam. Sajnos nálam az sem segít, ha lefekszek aludni, mert felkelés után ugyanúgy fáj a fejem, mint előtte, szóval nálam tényleg csak a gyógyszer segít. Múltkor anyósomnál voltunk, mikor készülődtünk hazafelé, akkor éreztem, hogy kezd fájni a fejem (előtte 5 perccel még semmi bajom se volt), mire hazaértünk már éreztem, hogy hasogat, szóval gyógyszer gyorsan be. Mondjuk nekem még szerencsém van, mert bármilyen fájdalomcsillapítót bevehetek, és általában 10-15 percen belül hatni is szokott. A férjem nem ilyen szerencsés, neki eleve gyakrabban fáj a feje, és Algopyrinen kívül nem is vehet be mást (és abból is csak olyat, ami nem kapszulás), de van, hogy abból is 2-3-at bevesz, aztán vagy használ, vagy nem.
KedvelésKedvelés
Én már máskor is éreztem ezt a féloldalas, szem mögött kezdődő fejfájást, de ennyire még sosem eszkalálódott a dolog. Most már okosabb leszek és hordok magamnál fájdalomcsillapítót, hogy legközelebb ne járjak így.
Én is csak arra tudok gondolni, hogy a hirtelen felmelegedés üthetett ki ennyire.
KedvelésKedvelés
Nekem még sohasem volt féloldalas, vagy a homlokomnál érzem, vagy a fejem hátsó részén.
Eleinte én csak a hidegfrontra reagáltam így, mostanában viszont a hirtelen felmelegedés vagy a szeles időjárás is okozhatja. A fiam ballagásakor pl. valami elképesztően hülye idő volt: meleg volt, de nem kánikula, viszont borongós, párás, felhős idő volt. Na akkor például 1 fájdalomcsillapító nem is volt elég…
KedvelésKedvelés
Jövő héten megyek a szokásos éves, teljes kivizsgálásra, rákérdezek majd ott is, hogy ez micsoda, mitől lehet és kell-e vele aktívan foglalkoznom vagy csak szedjek fájdalomcsillapítót, amikor érzem és kész.
Arra is gondoltam, hogy azt már tavaly észrevettem, hogy mennyire zavar a fény, de a szemeimmel minden rendben, gyakorlatilag minden értékem tökéletes. Nem tudom, hogy a sok monitor előtti üldögélés kiválthat-e ilyet…
KedvelésKedvelés
Szia! A migrénnel kapcsolatban sajnos nagyon sok tapasztalatom van. Itt Magyarországon nekem az orvos írt fel kifejezetten migrénre (aurás migrén, féloldali látászavar, majd utána brutál fejfájás, akár hányásig), gyógyszert, benne van az utasításban, hogy melyik fázisban kell bevenni. Nekem tinikorom óta van, de amióta felnőttem, sokszor évek is eltelnek egy egy roham között, viszont olyan is van, hogy egy héten belül egymás után háromszor jön ki. Kapcsolódhat az időjáráshoz, de akár a női ciklus bizonyos szakaszaihoz is. Kitartás!
KedvelésKedvelés
Uh, sajnálom, ez rettenetesen hangzik.
A ciklusra és a hormonokra is gondoltam, főleg mióta abbahagytam a szoptatás alatt is szedhető minipillt és átváltottam a rendes fogamzásgátlóra.
Nem lennék meglepve, ha az is bezavart volna.
KedvelésKedvelés