Először fordult elő, hogy odacsaptam a gyereknek

7 hozzászólás

  1. Vészhelyzetnél néha már nincs mit tenni, ez van. Nekem is mindkét gyerekem “követett el” olyat maga ellen, h már nem maradt más eszköz, egyet kaptak a fenekükre, egy minősített esetből egyetlen határozott pofon lett. Előzménye 2 hét eredménytelen lebeszélés arról, h hagyja abba – a lehetséges eredmény a keze, ujjai eltörése voltak. Megtanulta, abbahagyta. Ez van.

    Kedvelés

  2. milyen gyerekülés az aminek kitudja kapcsolni az övét? Nem b.sztatás miatt kérdem de a mienket über nehéz megnyomni, lehetetlen h kikapcsolja magát, bekapcsolni meg sose fogja tudni kb mert nem tudja a 2darabot összeilleszteni

    Kedvelés

    • Maxi Cosi, itt is két darabot kell összeilleszteni és összefogva beledugni a lábai közti kapcsolóba. Én sem akartam elhinni, hogy vissza tudja egyedül kapcsolni, amíg nem láttam. A Nagynak is csak kb. egy éve megy. 😳

      Kedvelés

  3. Néha nem használ a szép szó. A fiam két fülest kapott eddigi munkássága során, egyet szemtelenkedésért tőlem, egyet az apjától, volt vagy három éves és kirántotta a kezét a mienkbol egy kereszteződés előtt. Egyiket sem bantuk meg,több nem kellett.

    Már ket fejjel nagyobb nálam, csak samlira állva tudnék lekenni neki egyet, de nem ad rá okot, nincs mit tenni.

    Szerintem az iskola jót fog tenni a Nagynak, nem ” kell” folyton a kicsit felügyelnie, saját közege lehet.

    Kedvelés

    • Azóta is sokszor eszembe jut, hogy mit csinálhattam volna másképp, de még mindig nincs jobb ötletem. Tényleg úgy érzem, hogy próbáltam szépen mondani, mondtam csúnyán is, nem tudom mit lehetett volna még tenni.

      Az oviban is nagyon figyelnek az óvónők arra, hogy ne csüngjenek a lányok egymáson, pl. nem engedik őket egymás mellett ülni ebédnél és én ennek örülök, mert muszáj a Nagyot valamennyire leszoktatni erről.

      Persze, szeresse a tesót és akarjon segíteni neki, amiben tud, de nem az ő feladata a felügyelete és érzelmileg is megviseli, hogy ő ezt így magának kitalálta és a vállára vette “tehernek”.

      Kedvelés

      • Még a pszichológusok is egyet értenek azzal, hogy vészhelyzetben egy (kellően ritkán előforduló) kézre/fenékre csapás nagyon segíti a bevésődést! A pofont nem ajánlják még ekkor sem, mert abban van egy szimbolikus megalázás (nem tudatos, ez vmi ősibb érzés). A kellően ritkán pedig fontos része, hiszen épp azért van hatása, mert meglepő. Szóval szerintem ne emészd magad, nem traumatizáltad, a kicsi elmondásod szerint végre felfogta, amit eddig nem vett komolyan. 😉

        A mi ülésünkhöz vettünk egy műanyag lapot, amit arra gyártottak, hogy a két pántot összefogja mellmagasságban, hogy a gyerek ne tudjon kibújni. Úgy rémlik, talán BeSafe gyártotta, de univerzális. Erre már a kagylóban szükségünk volt…

        Nem csak a nagy miatt kell erről leszoktatni, de a kicsinek sem jó, ha valaki folyton basáskodik felette. Egyrészt tesó helyett pótanyja lesz, ami most cuki, később (pl kamasz korban) nem annyira nyerő. Másrészt könnyen kialakulhat benne, hogy ő egyedül képtelen, vagy ellustul, minek, ha a tesó úgyis odafigyel, megcsinálja, megoldja helyette.

        Kedvelés

Hozzászólás