
Tegnap láttam egy videót, amiben egy nő arról beszél, hogy két fia van (5 és 2 évesek), akik reggel, abban a pillanatban ahogy kipattan a szemük mozgásba lendülnek és este fektetésig abba sem hagyják, bezzeg a lányos anyukáknak mennyivel egyszerűbb dolguk van, mert a kislányok akár órákig is képesek egy helyben ülve rajzolgatni.
Nekem két hasonló korú lányom van és csak annyit szeretnék a fentiekhez hozzáfűzni, hogy – elnézést a vulgaritásért – „A LÓF*SZT!”
Szó, mi szó, a férjemmel mi is elég izgága típusok vagyunk, nem vártuk, hogy a kettőnk genetikai örökségei majd békés, nyugodt kölkök lesznek, de még így is volt jónéhány olyan pillanat az elmúlt évek során, amikor komolyan elgondolkoztam rajta, hogy be kellene iratkoznom valami gyorstalpaló parkour tanfolyamra, hogy lépést tudjak tartani a méhem gyümölcseivel.
Az egy dolog, hogy a kezdetektől szabadtartásban neveltük őket, sosem volt járókánk vagy babakarámunk (el sem férnének rendesen a lakásban) – lehet, hogy ennek (is) köszönhető, hogy mindketten 9 hónapos korukban kezdtek el járni –, de onnantól, hogy elindultak, a tasmán ördög és Hulk szerelemgyereke hozzájuk képest kezdő kiscserkésznek tűnne.
Az önálló járás beindulása után nem tartott sokáig, hogy a babakocsit hanyagolni kezdjük, mert csak kőkemény fizikai agresszió igénybevételével tudtam volna őket belepasszírozni, hiszen ezerszer inkább gyalogolták a saját lábukon számolatlanul a kilométereket, hogy aztán 4-5ezer lépés séta után még órákig vaduljanak a játszótéren is, mielőtt ugyanolyan elánnal hazaszökellnek.
A kiságyból valamivel egy éves koruk után már simán kimásztak, sőt, akkoriban már a babarács sem jelentett különösebb akadályt. Amikor a kisebbik csemete a konyha bejáratánál kifeszített kapu tetején himbálózva próbált bejutni a tiltott – de annál érdekesebb – területre, akkor inkább leszedtük az egészet a francba, mert még mindig jobban járunk, ha suttyomban kipakolja az összes szekrényt és folyton a lábunk alatt sertepertél, mintha egyszer véletlenül megcsúszik és a csempén csattan.
A nagyobbikat sem kellett soha félteni, ő is megérte a pénzét: olyan 13-14 hónapos lehetett, amikor kettesben voltunk itthon, a szőnyegen játszott valamivel, én pedig úgy gondoltam, hogy ez remek alkalom arra, hogy egy pólóval beszaladjak a hálóba.
Esküszöm, hogy bruttó 10 másodperc alatt megfordultam, de mire visszaértem már az ablakpárkányon egyensúlyozott és onnan próbált beleugrani az etetőszékébe.
Vagy említhetném azt is, amikor másfél éves korában a bölcsiben az udvaron játszva arra jutott, hogy a nyolcvan centis babacsúszda nem elégíti ki az igényeit, ezért a gondozónők háta mögött, sunyiban átmászott a kicsiket az ovisoktól elválasztó kerítésen és szépen sorba állt a nála minimum egy fejjel magasabb nagyok között a két méteres mászóka tetején, hogy inkább onnan csússzon le.
Nagyon gyorsan világossá vált, hogy ha nem bilincseljük őket a radiátorhoz, akkor gyakorlatilag egyetlen tizedmásodpercre sem lehet őket szem elől téveszteni, mert BÁRMIRE felmásznak egy szempillantás alatt és a világon semmilyen félelemérzetük nincsen.
Az elsőszülött ma már valamennyivel óvatosabban duhajkodik, de továbbra is nonstop pörög, mint majom farkán a stanecli, az, hogy órákon keresztül békésen üldögélve rajzolgasson még most is egészen elképzelhetetlennek tűnik.
Ha nincsenek napközben rendesen lejáratva, este simán előfordul, hogy kitör itthon egy rögtönzött pankrátorshow és a csillárról kell leimádkoznunk a gyerekeket, mielőtt elmondunk negyvenhét miatyánkot azért fohászkodva, hogy legalább a takarodó után időben elaludjanak.
Ezért aztán ne gondold, kedves fiús anyuka, hogy a kislányok 2-8 éves koruk között azzal töltik minden idejüket, hogy begyakorolják, hogyan kell a vonalon belül színezni és a mozgékony fiúkkal ellentétben csak annyi a szüleik teendője, hogy kiválasszák melyik selyemmasnit applikálják reggelente gondosan a hajukba.
Vannak eleven GYEREKEK és kevésbé elevenek, de az hótszentség, hogy nem azon múlik, milyen neműek.
Salty

Nekem 2 fiam és egy lányom van / a lány a középső gyerek/ és mindig a lányom volt a főkolompos a rosszalkodásban, vadulásban. Hol az öccsével volt a bátyja ellen, hol a bátyjával az öccse ellen, de mindig ő volt a fővezér! 😉
KedvelésKedvelik 1 személy
Na, ugye! A lányok is bőven lehetnek olyan vadak, mint egy fiú! 😉
KedvelésKedvelés
Ezaz! Kaja, pia, alvás, melegítő, és hibátlanul működik! Tizenhárom éves, de még nem volt rajta gombolos, zippzaros ruha. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Én jó mozgásunak tartom a fiamat, a barátnőm szerint kivételesen jó a labdaérzéke (de lehet csak elfogult), szal ügyes fiú de én azért próbálok óvatos lenni. 2,5éves de a játszótéren ha szabad a baba hinta én abba ültetem. Megtud kapaszkodni persze a laphintán is, de akkor rongyosra beszélem a szám h ne engedje el… és olykor olykor elfelejti ezért nem is lököm magasra.
KedvelésKedvelik 1 személy
A hintázás nálunk úgy volt, hogy onnantól kezdve, hogy tudta önállóan lökni magát (kb. 2,5 éves kora körül), akkor ment a sima hintára, ha egyedül hintázott. Úgy azért jobban tudta kontrollálni, hogy hogy kell kapaszkodnia, az nekem is para lenne, hogy ő csak kapaszkodik, de én lököm. 😉
KedvelésKedvelés
Az én fiam valahol a két véglet között van. Soha nem volt az az elmolyolós fajta (kivéve talán a legó, de pl. színezésre az Istennek se lehetett rávenni) A suliban ittuk is ennek a levét rendesen. Felállni viszonylag korán felállt (9 hónaposan), biztosan azonban csak 13 hónaposan járt, addig a bútorokba kapaszkodva. A játszótéren viszont meglepően magabiztos, de óvatos volt. Talán ha 1x kellett fognom a csúszdán a kezét míg lecsúszott, onnantól soha. Nekem soha nem kellett azt csinálnom, mint más anyukáknak, hogy babával az ölben csúsznak le.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én is csúsztam babával az ölemben, amikor a 7-8 hónapos is mindenképp részt akart venni a mókában, de még nem tudott járni. 😀
Egyébként irigylem az olyan gyerekeket, akik már a kezdetektől fel tudják mérni a veszélyeket és csak olyan helyzeteket vállalnak be, amiben biztosak, hogy menni fog nekik. Sok ősz hajszálat el lehet kerülni ezzel. 😀
KedvelésKedvelés
nálunk az órákon át molyolás békésen megfér azzal, hogy úgy amúgy igen mozgékony, eleven és ügyes gyerekek. sokszor írtam már, nekem a játszótéren számtalan konfliktusom volt abból, hogy az én gyerekeim bárhova mehettek, ahova egyedül fel tudtak menni (ha fel tud menni, le is tud jönni), míg egy rakás gyereket nem engednek kb semmit csinálni. volt dráma, mert az akkor 4 éves nagy lecsúszhatott a 3 méter magas tűzoltórúdról, míg 6-7 éves gyerekeknek nem lehetett, vagy mert a 1,5 éves kicsit le tudott csúszni a 2 méteres csúszdáról (miután egyedül felmászott az odavezető függőleges létrán), míg az ott váró 3 éves kislánynak úgyse sikerült, h segítettek neki. az egyik legemlékezetesebb eset az volt, mikor egy anyuka a kb 2,5 éves lányát bíztatta, hogy igen, le tud ugrani a homokozó széléről (20 centi se volt), miközben az én, akkor még épp nem 2 éves lányom egyedül suhant el mellette a kötélpályán.
KedvelésKedvelik 1 személy
Hú, nekem anyósom vigyázott a gyerekekre 1 délután a játszón, és simán elhitette az akkor másfél évessel, hogy a 3 fokos létrán nem mehet fel a várba, és az onnan eredő csúszdán nem csúszhat le egyedül, csak a tesója ölében. Miközben hónapok óta stabilan csinálta! Egy hetembe került, mire feloldottam a gyerek szorongását!
De van 2 tériszonyos gyerek ismerősi körben, mindkettő azt hallgatta pici korától, hogy a magas mászóka húdeveszélyes. Az egyiknél érthető, a 150 cm-es anyuka nyilván diszkomfortos volt, hogy nem érte el a gyereket. De a másik anyuka nem alacsonyabb nálam, és hosszú keze is van…
KedvelésKedvelés
Pont tegnap verődött össze a lányom egy másik kislánnyal (3 éves) a játszótéren, aki ugyanúgy a nagymamával volt kinn. Van egy olyasmi csúszda, amiről sztroberi is írt, egyenes létrán kell felmászni, kb. két méter magasan van a platform.
A nagylányom imádja és csak úgy rongyol felfelé, de a Kicsi is fel tud már mászni egyedül (közel vannak a fokok egymáshoz).
A másik kislány nagyija tök vagány, jófej volt, mutogatta az unokának, hogy figyelje meg az enyémek hogy másznak, ő meg megáll a létra alján, ha esetleg baj lenne, hogy el tudja kapni – így a kislány is rá mert próbálni (és nyilván simán ment is neki), pedig előtte nem engedték fel oda.
KedvelésKedvelés
Na igen, biztos, hogy az is sokat számít, hogy ha soha nem engednek a gyereknek semmit, mert anyuka/apuka elkönyvelte, hogy az VESZÉLYES, akkor egy idő után valószínűleg magától is felhagy a próbálkozással.
A sajátjaimtól teljesen függetlenül írom ezt, de tényleg egyre több “ügyetlen” gyereket látni a játszótereken. Azért valahol az sem normális, hogy átlag 6-7 évesek nem tudnak mászókázni vagy egy 2,5 éves nem képes 20 centi magasról leugrani. (A lépcsőn hogy megy fel-le?)
KedvelésKedvelik 1 személy
Sehogy, valószínűleg ölben vagy kézben cipelik 😦
Amikor jó pár évvel ezelőtt a gyógypedagógiai asszisztensi gyakorlatomat töltöttem a vakok óvodájában, volt ott egy roma kisfiú, aki akkor 4 év körüli volt, legalábbis az óvónő ezt mondta, de valószínű alulfejlett volt, mert kisebbnek nézett ki. Nem is ez volt a lényeg, hanem hogy a kisfiú még nem tudott járni, és nem azért, mert bármi szervi vagy idegrendszeri baja lett volna, hanem egyszerűen nem tanították meg járni. Állandóan ölben vagy babakocsiban cipelték mindenhova, mondjuk megtehették, mert mint írtam, kisebbnek látszott a koránál, a súlya is ennek megfelelő volt. Az óvodában ugyan foglalkozott vele mozgásterapeuta, dehát az édeskevés volt, lévén hogy a kisfiút is random hozták csak oviba, amikor éppen eszükbe jutott a nagyszülőknek, merthogy ők “nevelték”. Nagyon sajnáltam ezt a kisfiút, mert egyébként is hányattatott sorsú volt, és akkor még nemhogy segítenék a fejlődésben, még akadályozzák is azzal, hogy nem hozzák az oviba, ahol megkapná a szükséges fejlesztéseket.
KedvelésKedvelés
Szegény gyerek. 😦
Így, hogy már négy éves, még ha meg is kap minden fejlesztést, biztosan rengeteg idő lesz, mire eljut a korának megfelelő fejlettségig. Ha egyáltalán ilyen háttérrel el tud jutni odáig. 😦
KedvelésKedvelés
Az én lányaimra egy anyuka, akinek van egy sztereotipikus lánya és fia, azt mondta, hogy 3-an felérnek 6 fiúval… Pedig az ő fia is egy kis tornádó!
Amikor a nagy kicsi volt, a játszón irigykedve néztem a lányos anyukákat, akik órákig beszélgetnek a homokozó szélén ülve homoksütiket gyártja, vagy a hintát lökve. Az enyém ment a kb másfél-2 évvel idősebb fiúkkal vad motorosat játszani, az ő mozgásszintjük volt számára a megfelelő. A kicsik már csak simán csatlakoztak a nővérükhöz – bő 2.5 év van közöttük.
Cserébe barátnőm fiai igazi szobanövények voltak: leültek, és órákon át molyoltak bármivel: legó, kisautó, vonat. De legalább kint mozgásba lehetett őket is hozni, ott ment a bandázás – a lányok irányításával. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Mi nem is nagyon gondoltunk bele, hogy ez nem feltétlenül átlagos. A családban, ismerősök, barátok között nincsenek gyerekek, abszolút abban a hitben voltunk a nagylányommal kapcsolatban, hogy ez ilyen, minden gyerek így viselkedik. 🙂
A bölcsiben mondták először, hogy ikerfiúk ketten együtt nincsenek olyan elevenek, mint ő, de egyébként nagyon hálás vagyok utólag is, hogy mennyire pozitívan álltak hozzá. Sosem volt kikiáltva problémás gyereknek, jobban odafigyeltek rá és átkísérték a nagyobb játszótérre is az udvaron, nem az volt, hogy “nem lehet vele bírni”.
…és igen, én is láttam már azóta olyan kisfiúkat, akik teljesen nyugisak, nincsenek kamikaze akcióik, szépen (és sokáig!) tologatják békésen a kisautókat. 🙂
Én mindig arra irigykedtem, amikor láttam, hogy a 3-4 év évest még simán tologatják az esernyőkocsiban és halálos nyugalommal sétálnak, vásárolnak be vagy csak mennek akárhová. Nálunk ez nagyon hamar megszűnt. 😀
KedvelésKedvelés
Ez így van! Nekem fiam van, de mindig is nagyon óvatos volt. Remek sportoló, fára mászik, biciklizik, asztalitenisz klub első helyezett volt, de soha nem ment bele veszélyes szituációba. Mondjuk néhányszor belém fagyott a sz@r, ő erdei óvodában nőtt fel, mint Maugli, a természetben csinálunk necces dolgokat… De abban mindig én vagyok a partner. Végig jártuk ősszel az áradó folyót, nem kellett messze menni mert az utcák közepén már folyt.
Ismerek nála ezerszer bevállalósabb lányokat! Egy barátnőm volt itt két kislánnyal, mint a tűz! Kérdeztem az anyjukat, te ezt hogy bírod idegekkel? Azt mondta: nagyon sokszor nem nézek oda:)
KedvelésKedvelik 1 személy
A sógorom ez a típus, senki nem érti, hogy hogy lett belőle olimpikon. 😀
Gyerekként olyan nyugodt volt, hogy ha kapott enni, hagyták akármennyit aludni és mehetett melegítőben iskolába, akkor kb. kenyérre lehetett kenni, semmi veszélyeset nem csinált, nem volt egyáltalán eleven, nagyon békés kölök volt. (Felnőttként is ilyen amúgy :D)
Lehet, hogy nálunk is az lenne a legjobb stratégia, hogy jótékonyan félrenézek – amit nem látok, az nem zavar! 😀
KedvelésKedvelés