Nem hiszem, hogy van olyan gyakorló szülő, akinek még nem hagyta el a száját a „most szólok utoljára!” mondat, amikor fegyelmezni igyekezett a renitens csemetéjét.
Így van ez nálunk is, elég gyakran kiszalad a számon és sajnos elő-előfordul, hogy az utolsó figyelmeztetést még egy utolsó utáni vagy egy azutáni is követ.
Tudom én, hogy a következetesség a gyereknevelés talán egyik legfontosabb kritériuma, akkor érdemes „ijesztgetni” valamivel, ha szándékom van a következményeket is kiszámlázni, de egy-egy adott pillanatban bizony én is puffogtatok súlytalan, üres fenyegetéseket.
Tipikus példája ennek az esti fektetés. A nagylányom az utóbbi időben tökélyre fejlesztette a párna-paplan nyolcvanszori megigazgatását, a folyamatos mosdóba és inni kéredzkedést és a „még nem is kaptam elég jó éjt puszit” szólamokat – természetesen akkor, amikor már – ha aludnia még nem is, de – feküdnie kellene.
Mindezt persze úgy, hogy közben – ugyanabban a szobában – a kicsit altatom a karomban és az állandó ficergése nem csak nekem baromira zavaró, hanem a babának is. Ilyenkor persze szólok egyszer, szólok kétszer, aztán elsütöm az örökbecsű „Ha nem tudsz nyugodtan maradni, akkor nem aludhatsz itt, át kell menned a másik szobába!” mondatot és általában azt is hozzáteszem, hogy „most szólok utoljára!”
Kissé védelmi mechanizmus ez, mert ettől (vagy a második „utolsó” figyelmeztetéstől) általában beijed és utána nyugi van, de nem vagyok naív, tudom, hogy nem hülye a gyerek, csak idő kérdése és át fog látni a szitán, észreveszi, hogy miután elméletileg utoljára szóltam rá, még mindig hagytam neki lehetőséget a kilengésre, anélkül, hogy tényleg kiraktam volna a szobából.
Persze az lenne a legjobb, ha tényleg bekövetkezne, amit ígértem (hiszen utoljára szóltam!), de eddigre a Kicsi már majdnem alszik és nem akarom magam azzal szivatni, hogy elkezdünk a Naggyal drámázni és utána altathatom megint újra.
Kétélű fegyver a dolog, mert a hiszti gyáva elkerülésével ugyan megúszunk így egy-egy napot, de hosszútávon magam alatt vágom a fát, mert az „utolsó figyelmeztetés” hamar el fog inflálódni, súlytalan ijesztgetéssé válik és nem fogja a továbbiakban komolyan venni.
Talán az lenne a legjobb megoldás, hogy egyszer „feláldozom” a nyugalmat, beváltom az ígéretemet és tényleg átküldöm a szomszéd szobába, utána valószínűleg tartana annyira az elhangzó figyelmeztetéstől, hogy ne kelljen másodszor-harmadszor is „utoljára” szólni.
A fenti szituáció csak egy példa, az talán segít, hogy a mindennapi, általános fegyelmezésnél igenis kőkeményen következetes vagyok, mindennek van következménye, pontosan az és pontosan úgy, ahogy azt előre megígértem, de ettől függetlenül rossz irány az esti, soha be nem váltott „utoljára szólok” ijesztgetés.
A ti szátokon is ki szokott szaladni ez a dorgálás? Valóban ez az utolsó figyelmeztetés vagy előfordul, hogy csak üres fenyegetőzés?
Mit gondoltok, célravezetőbb inkább „kisebb” dolgokkal ijesztgetni, de cserébe mindig be is váltani a beígért büntetést? Tudtok száz százalékban, minden helyzetben következetesek lenni?
Salty
ANYA, EZT NÉZD! 
Nekem még nem hagyta el a számat a “Most szólok utoljára!” Én a “Ne kellejen még egyezer mondanom!” híve vagyok /kis neheztelő éllel/.
Érzed a különbséget? Szerintem állj rá inkább te is erre.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igazad van, jobb alternatívának tűnik. Én is szoktam mondani, hogy “nem szeretnék még egyszer szólni”, de valahogy tudat alatt nyomatékosabbnak érzem azt, hogy “most szólok utoljára”, bár az előbbi asszertívabb. 🙂
KedvelésKedvelés
nekem élénk él az emlékezetemben, amikor gimiben a magyartanár kirontott a teremből, ami előtt mi a lyukas óránkat töltöttük, és közölte, hogy nem akar kijönni többet, mire az egyik srác angyali mosollyal azt válaszolta, hogy akkor ne jöjjön ki, tanárnő.
és erre a gyerekek elég hamar rájönnek, hogy az, hogy szólsz-e mégegyszer, az leginkább rajtad múlik. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Salty, bocs, hogy ide írok, de én csak telefonon nézem a blogot, viszont így borzasztó a kommentelés, a kinézete, nem lehetne valahogy állítani rajta? Sok válasznál már jobboldalt pár betű van csak egy sorban..
KedvelésKedvelés
Igen, tényleg szar, én is láttam már.
Holnap remélem lesz időm megnézni, hogy lehet-e rajta állítani, mert ez a wordpress default kommentelő rendszere, nem vagyok benne biztos, hogy szerkeszthető.
Már gondolkodtam, hogy valami külső kommentelőrendszert is lehetne implementálni, de ahhoz több időre lenne szükségem, amiből mostanában meg nem sok áll rendelkezésre.
KedvelésKedvelés
Az aktuális kedvenc játék megvonása. Egyszer az egyik új játéka a szemétben landolt. Egyszer a barátjához nem vittem el játszani. Ezeket nagyon megjegyezte. Minden büntetés előtt elmondtam, hogy ez lesz a következmény. A legtöbbször elég csak felvázolni, és tudja, hogy most nem szórakozhat tovább.
KedvelésKedvelik 1 személy
Tényleg kidobtad a játékot? Nem csak úgy tettél? :O
Ilyet már én is játszottam el, kidobtam előtte a szemétbe, aztán persze amikor nem látta vissza kivettem (sajnáltam volna az érte kiadott pénzt), aztán pár héttel később adtam neki vissza, amikor éppen “megérdemelte”. 🙂
KedvelésKedvelés
Igen, tényleg kidobtam. (Nem volt drága.) Nem a benti kukába, hanem a kinti nagy konténerbe (társasház), így tudta, hogy ez végleges.
KedvelésKedvelés
Én mindig bevállaltam az első sírást, így utána már magától tudta, nincs üres “fenyegetőzés”. Az apró könyörgős dolgoknál pedig azt csináltam, amikor ő kért valamit, rákérdeztem, hogy neki milyen érzés lenne, ha többször kellene kérnie. Amikor már kezdte érteni az ironiát, akkor utánoztam őt pl. a most szokásos “mindjááááárt”. (Ezzel tudom a legjobban idegesíteni, pedig csak tőle loptam az ötletet 🤣)
Az esti fektetés nálunk teljesen más volt, így csak az innivalóra tudok reagálni. Nekem a fiam tényleg szomjas volt, de szerintem ki lehet próbálni más esetre is, hogy éjszakára mindig volt az ágynál víz sportkupakos kulacsban, így fekve is tudott inni. (Pisilni egyedül járt ki, mert a mai napig sólámpa fénye mellett alszik, a vécében pedig éjjelifény volt, amíg nem érte el a kapcsolót.)
Most, hogy már egyedül megy fürdeni, bekalkulálom a könyörgést. Fél órával előtte jelzem, hogy most már készüljön a fürdéshez. “Mindjárt!” Párszor szólok, egyre türelmetlenebbül. “Pár másodperc!” Itt már jelzem, a következő szólásnál nincs több türelem. Nyilván süket fülek. Ezt követően pedig közlöm, hogy most azonnal induljon vagy súlyos következményei lesznek. (Korábban már volt, így tudja, hogy valóban lesz.) Ezt követően hatalmas csapkodások árán elindul, elmond minden gonosz és zsarnok szülőnek, hogy fürdés után aztán jöjjön az “összebújunk anya?” kérdés 😀
KedvelésKedvelik 1 személy
“belekalkulálom a könyörgést” – ez jó, lehet nekem is ezt kellene csinálni! 😀
Amúgy lehet, hogy túlzásba visszük, a bölcsiben meg az oviban is elfogadták szó nélkül, hogy az én gyerekem ilyen fészkelődős, “majd abbahagyja” alapon nem szóltak rá, szóval lehet, hogy ez meg sem éri a fenyegetőzést. 🙂
A következő ilyennél bevállalom majd a drámát, aztán gondolom, hogy utána már nem kell kétszer sem elmondani majd. 🙂
Mik a súlyos következmények, amiket belengetsz? Mi egyelőre time out-tal próbálkozunk, valamint a nincs mese/nincs x játék vonalon mozgunk, van más, ami hatásosabb?
Az enyém egyelőre nem “gonoszoz” le, újabban azt szokta mondani, hogy “ez nagyon nem volt szép, anya!” vagy “nagyon csúnyát mondtál nekem, anya!” – nála ez a rám irányuló mérgelődés csúcsa. Egyszer biztos visszasírom még ezt! 😀
KedvelésKedvelés
Nálunk ezek szövegek:
“Ez anya gyerekkínzás! Gyeeeeeerekkínzás…..!”
“Mindent nekem kell csinálni?”
“Így szereted a kicsi fiad, így szereted?!?”
“Állandóan csesztetsz!”
“Rossz anya, tudod, rossz anya vagy!” (Ennek másik verzója: “Rossz cicis vagy!”)
KedvelésKedvelés
Azta! :O ezek már elég kemény beszólások, engem rendesen megviselne, ha azt mondaná nekem, hogy rossz anya vagyok, hiába tudom, hogy nem úgy érti, ahogy én értem. 😦
Te ilyenkor hogy reagálsz? Vagy csak ráhagyod, amíg megnyugszik?
KedvelésKedvelés
Akkor vértezd fel magad nagyon, mert ahogy nőnek, annál jobban úgy érzik, ők bármit mondhatnak. Én már azt is megkaptam, hogy dugjam fel a seggembe (14 éves). Én úgy kiabáltam vele, hogy egy életre megjegyezte, kivel szórakozzon. Nagyon nem szereti a kiabálást. Erről jut eszembe, még az is működik, hogy elkezdem felemelni a hangomat. Néha még mondja is, hogy “jó, megcsinálom, csak ne kiabálj.”
KedvelésKedvelik 1 személy
Nagyon kemény, amiket írtok, már előre készítem magam, ha nekem ilyeneket fog mondani.
…és biztos fog, mint minden kamasz.
Nálunk az apja ilyen, nagyon utálja a hangos szót is, inkább elvonul, de emelt hangon beszélni sem lehet vele. A gyerek is eléggé érzékeny a hangos zajokra, én meg sajnos elég hangos tudok lenni, tuti kinyitnám én is a számat, ha nekem olyat mondana, hogy “dugjam fel a seggembe”. Hát basszus, azért nehogy már a nyúl vigye a puskát…
KedvelésKedvelés
Azt hittem, csak az én fiam mondja, hogy mindent neki kell csinálni. Pedig az ég világon semmi feladata nincs. Néha már félek, mi lesz vele így. A legjobb, amikor ő kéri, hogy pl. adjak neki vizet, miközben ő van közelebb, és teljesen felháborodva közli, hogy mindent neki kell csinálni. Én ilyenkor konkrétan kiröhögöm, hogy azért vegye már észre magát.
Az “állandóan cseszteszt” az apjának mondja. A legviccesebb verzió “most azért jöttél haza, hogy engem csesztess?”
KedvelésKedvelés
Nekem is mostanában már megfordul a fejemben, hogy kb semmit nem kell csinálnia, és mindenre megy már a szövegelés, mi lesz később?!? Meg úgy általában annyira fárasztó már, hogy amit eddig évekig sikerült összehozni (pl.játékok elpakolása, reggel öltözzön, mosson fogat, etc), arra most minden egyes alkalommal megy a duma, hogy miért nem, és egyébként miért vagyunk csesztető szülők. De basszus, 8 éves!
KedvelésKedvelés
Akkor megnyugtatlak, a reggeli moss fogat és társai hirtelen fognak megváltozni, amikor fontos lesz neki a “kinézete”.
Mi a tanulással küzdünk nagyon. Amikor mondom, hogy csinálja meg a házit, akkor is képes visszaszólni, hogy mindent neki kell csinálnia. És komolyan gondolja 😵💫
KedvelésKedvelés
Hát,nehéz és fárasztó következetesnek lenni- de muszáj.
Nekem se ment mindig csettintésre.
De ha kibírjuk,akkor azért előbb- utóbb rájönnek,hogy jobb,ha megcsinálják.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én is ezt szoktam mondogatni magamnak, hogy jobb ha most vagyok őrmester és akkor később már nem kell, de azért néha bele-beleszaladok ilyen helyzetekbe, amikor a nyugalom érdekében elengedem.
Remélem nem fog visszaütni, legalábbis nem nagyon. 🙂
KedvelésKedvelés
Jaj, igen. Amikor jófej akarok lenni, akkor rögtön megtalálja a rést a pajzson… Nagyon-nagyon nehéz következetesnek lenni, miközben nem akarok túl szigorú lenni sem. Ahhh, nem tudom én se jól csinálni… Nálunk ezek szoktak elhangozni:
“Menjél fürdeni/fogat mosni/kezet mosni stb, és ne kelljen még ötször szólnom!” Szóval kapásból tudja, hogy fogok még szólni :-))
Általában este (mondjuk itt már 6-8 éves gyerekről beszélek) az a legfőbb következménye az időhúzásnak – és ezt jól tudja – hogy annyival rövidebb lesz az esti mese. Mert 21.00-kor lámpaoltás van, és ha a fogmosást/fürdés elhúzódik, az bizony a meseidőt csökkenti. Volt belőle az elején hiszti/ kiakadás/ “de olvass még 2 oldalt” de ebben bizony szigorú voltam. (Jó sz@r volt nekem is, mert nagyon szeretek olvasni neki.) Azóta azért igyekszik megcsinálni időben.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nálunk is időlimit volt az esti mesére, de sajnos az lett a vége, hogy hónapok óta el se kezdem, annyival a limit után jutnak ágyba… 😦 A kicsi szív, a nagyok már önállóan olvasnak.
Salty, amikor nagyon sokszor kell pisilni/inni/párnát igazítani, akkor viszont el szoktam nekik mesélni Fésűs Éva Jó éjt bocsok! meséjét. Az Ezüsthegedűben benne van (amúgy is nagyon tudom ajánlani a könyvet).
100%-ban következetes pedig csak a robot tud lenni. Nyilván eredményesebb a 90% körüli mint a 10%, de hibázni mindenki De összességében nagyon igaz amit írsz, hogy az üres fenyegetés elinflálódik, komolytalan lesz. És talán a legrosszabb a gyereknek, ha kiszámíthatatlanul csap le néha az inkvizíció.
KedvelésKedvelik 1 személy
Megnézem a könyvet, köszi a javaslatot! 🙂
Lehet, hogy nem lenne belőle semmi, ha hagyjuk egy darabig fészkelődni, mert úgyis kidől idővel, de annyira nyilvánvaló, amikor csak időhúzásra játszik. (Pl. egy-egy korty vizet iszik, de előtte el akart pusztulni a szomjúságtól.)
Igen, én is attól tartok, hogy 3-4 évesen még talán oké bedobni egy-egy “nagyágyú” fenyegetést, amitől tuti beijed, de ha sosincs beváltva, akkor azért nem kell hozzá sok idő, hogy észrevegye, hogy “csak mondjuk”.
Én bevallom, hogy van, amikor a könnyebb ellenállás irányába megyek, de remélem, hogy az összátlagom azért nem olyan rossz a következetességre. 🙂
KedvelésKedvelés
“Ne kelljen még ötször szólnom!” 😀 😀
Tegnap, amikor megint nem hagyta békén a Kicsit, megkérdeztem a Nagyot, hogy mégis hányszor kéne szólnom, hogy megértse, hogy ne húzza-nyúzza szerencsétlen húgát?
Volt képe elgondolkodni és válaszolni, hogy “tizenegyszer”! 😀
Nagyon igyekeztem, nehogy elnevessem magam. 😀
KedvelésKedvelés
Nálunk még játszik a visszakérdezés is: “Mit mondtam az előbb?” Ilyenkor elvárom, hogy mondja vissza (nem muszáj szó szerint) és akkor kiderül, hogy tényleg figyelt-e arra amit mondtam. Sokszor annyira benne van valamilyen játékba, hogy egyszerűen meg sem hallja a mondanivalómat.
Ezután következik – ha szépen visszamondta és mégsem csinálja: “És melyik része nem volt érthető annak, amit mondtam?” Ilyenkor persze sokszor vicceskedik hogy: “semelyik” vagy “a kezet mosni része”, amikor mindketten tudjuk, hogy egyszerűen nincs kedve megcsinálni most és megy az időhúzás. Ezt megelőzendő, ilyen válasz esetén általában kézen fogom és elviszem a megfelelő helyre (fürdő, ágy stb.).
KedvelésKedvelik 1 személy