Nem mostam, nem főztem – most akkor hárpia vagyok?

Egy hozzászólás

  1. A lányom is és a vejem is az idegenforgalomban dolgozik. Igyekeznek úgy megoldani, hogy lehetőleg felváltva legyenek külföldön – a gyerekek miatt. Na “szép is lenne”, ha a vejem nem boldogulna a háztartással, amikor a lányom van külföldön 10 napokat, mert ez náluk nem egyszeri, ritka alkalom, hanem általános állapot. /Ha mégis néha mind a ketten külföldön vannak, akkor jövök a képbe én./

    Én úgy neveltem a fiaimat, hogy tudjanak háztartást vezetni, sütni, főzni, takarítani, teregetni stb. Amit már meg tudtak csinálni koruknál fogva, azt meg is kellett csinálniuk. Lehet, hogy akkor nem örültek neki, de egész felnőtt életükben hasznát vették ennek, akár egyedül éltek, akár párban.

    Szerintem az a természetes állapot /vagy annak kellene lennie/, ami nálatok /is/ van. A hárpiaságot – gondolom – annak átvitt értelmére, mint követelőző nőre értetted… Semmit nem követeltél ki a férjedtől, amit ő nem akart.

    Kedvelés

Hozzászólás