Leléptem egy három napos szakmai konferenciára, a gyerekeket egy az egyben az apjukra hagytam és a világon semmit nem készítettem elő neki, mielőtt elindultam.
Nem főztem meg előre, nem tettem ki a lányok ruháit és még csak a szennyeskosarat sem nulláztam le – és nem, nem azért mert egy férfigyűlölő, gonosz hárpia vagyok, aki így akarja megleckéztetni a férjét.
Sőt!
Nekem a legerősebb szeretetnyelvem a gondoskodás – imádom a családomat etetni, a holmijaikat rendben tartani, törődni velük – ezért abszolút nem esett volna nehezemre úgy eljönni otthonról, hogy mindent aprólékosan előkészítve hagyok ott nekik, hogy készen várja őket és ne a férjemnek kelljen az ilyen hétköznapi dolgokat biztosítania.
Biztos vagyok benne, hogy rengetegen örülnének az ilyesminek és azt is tudom, hogy van egy – szerencsére manapság már rohamtempóban fogyatkozó – réteg, aki pedig el is várja, hogy a partnere ezeket megcsinálja.
Aztán persze vannak olyan férfiak is, mint az én férjem.
Akit zavarna ez a tutujgatás, aki úgy érezné, hogy nem bízom meg benne annyira, hogy önállóan megetesse és felöltöztesse a közös gyerekeinket vagy abban, hogy 40+ évesen egyedül is el tudja indítani a mosógépet.
Pláne úgy, hogy már a kapcsolatunk előtt is fenntartotta a saját háztartását, főzött, mosott, vasalt, takarított.
Így aztán én az égvilágon semmit nem csináltam.
Kompetens felnőtt az apjuk is, remekül meglesznek nélkülem.
Az egyetlen felmerülő probléma annyi lehet, hogy a legbonyolultabb frizura, amivel a lányok oviba mennek maximum egy lófarok lesz.
De ezt a katasztrófát csak túlélik valahogy. 😉
Salty
ANYA, EZT NÉZD! 
A lányom is és a vejem is az idegenforgalomban dolgozik. Igyekeznek úgy megoldani, hogy lehetőleg felváltva legyenek külföldön – a gyerekek miatt. Na “szép is lenne”, ha a vejem nem boldogulna a háztartással, amikor a lányom van külföldön 10 napokat, mert ez náluk nem egyszeri, ritka alkalom, hanem általános állapot. /Ha mégis néha mind a ketten külföldön vannak, akkor jövök a képbe én./
Én úgy neveltem a fiaimat, hogy tudjanak háztartást vezetni, sütni, főzni, takarítani, teregetni stb. Amit már meg tudtak csinálni koruknál fogva, azt meg is kellett csinálniuk. Lehet, hogy akkor nem örültek neki, de egész felnőtt életükben hasznát vették ennek, akár egyedül éltek, akár párban.
Szerintem az a természetes állapot /vagy annak kellene lennie/, ami nálatok /is/ van. A hárpiaságot – gondolom – annak átvitt értelmére, mint követelőző nőre értetted… Semmit nem követeltél ki a férjedtől, amit ő nem akart.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én rendszeresen utaztam egy időben és mindig próbáltam megkönnyíteni a férjem életét. Nem azért, mert elvárta, vagy mert nem képes rá egyedül, hanem mert amúgy együtt csináljuk ezeket és ha már minden az ő felelőssége, legalább, ahol lehet, könnyebb legyen. Ő is mindent a lehető legjobban előkészít, mielőtt elmegy a fiúkkal találkozni.
KedvelésKedvelés
pont ezen gondolkoztam.
nem azért készítek elő dolgokat adott esetben, mert a férjem nem képes rá – képes, nem is értem, ha egy felnőtt ember nem képes életben maradni egyedül.
hanem azért, mert TUDOM, mekkora szopás a 2 gyerekes logisztika egyedül, és nekem is jól esik, ha ő megy el, akkor előre megcsinál ezt-azt, hogy azt ne nekem kelljen majd egyedül a 2 gyerekkel. a ruha kikészítést mondjuk nem értem, sose készítettem ki ruhát, pláne nem előre, hát akkor azt kerülgetik napokig, vagy hogy?
viszont az, hogy legyen mondjuk vm kaja, vagy ne akkor kelljen elmenni még nagybevásárolni, sztem nem tutujgatás, és nem tudom elképzelni, h létezik ember a földön (nem férfi, hanem bármilyen ember), aki nem örül annak, ha egy feladatot nem neki kell megcsinálni, mikor a szokásos ügymeneten felül még amúgy kismillió dolga van, hanem megsértődik, hogy őt ne tutujgasság.
KedvelésKedvelés
Nálunk ez nem olyan tudatosan intéződik, hogy direkt nem nyúlok semmihez, hanem amiket egyébként is meg szoktunk csinálni, azt megcsináljuk mielőtt valamelyikünk is elutazik és onnan veszi majd át a másik a stafétát.
Mi nem csinálunk havi nagybevásárlásokat, nincs nagytakarítás vagy mosós nap, akkor intézzük, amikor szükség van rá.
Most ugye vasárnap indultam el itthonról, szombatonként amúgy is jobban össze szoktunk takarítani itthon, most is így volt, kimostunk egy adag ruhát is (így már csak félig volt a szennyes) és vasárnap délelőtt elmentünk a piacra is négyesben és ebédet is csináltunk, ahogy máskor is.
Így értem, hogy ezen felül nem készültem külön semmivel, mert az én férjemet tényleg zavarná, ha amiatt csinálnék meg plusz dolgokat (a szokásosokon felül), mert elmegyek otthonról.
Ezért említett pl. a főzést is, őt baromira zavarná, ha előre megfőznék nekik, mert egyébként is szokott és szeret is főzni, inkompetensnek érezné magát vagy legalább azt hinné, hogy én tartom annak.
A logisztikánkat én amúgy is 90%-ban egyedül csinálom, szóval azt egy ember is el tudja látni, ha tudja előre, hogy ahhoz kell igazítania a napját. Ebben sem tudtam volna neki előre segíteni.
KedvelésKedvelés
Teljesen érthető volt, amit írtál. 😉
Barátnőm hasonló helyzetben előre lefőzi az x nap meleg ételét, fagyasztóba teszi. Megvesz mindent, amit előre lehet. Elintéz minden “hivatalos”-t, ami a gyerek óvodai életéhez kell. + Anyukája is be van izzítva. Emellett napi 5 telefon a reggeli rutintól az esti alvásig. Egy díszfasz a férje, aki szerint ő tesz ilyenkor szívességet….
Nyilván lehet elemezni minek van vele, de ez nem itt a lényeg.
De, igen, sajnos van ilyen, és sajnos nem is ritka.
Egyébként pasiban nekem is az egyik feltétel az volt, hogy önellátó legyen. Ahogy idősebb leszek, egyre sarkosabb is vagyok ebben a kérdésben.
KedvelésKedvelik 1 személy
Na igen, volt “szerencsém” ehhez a típushoz…
Én is abban a kapcsolatban, a saját káromon tanultam meg, hogy az ilyen ember nem partner.
KedvelésKedvelés