Tuti, hogy ti is találkoztatok már azzal a (szerintem csak rage-bait) cikkel, amiben arról értekeznek a nemtudomkik, hogy már az újszülöttektől is meg kell kérdezni, hogy kicserélheted-e a pelenkájukat, hiszen tiszteletben kell tartani a privát szférájukat.

Na most, abban valószínűleg szinte mindenki egyetért, hogy ez nem is a ló túlsó oldala, hanem inkább már valami istállón kívüli terület, annyira nonszensz és a gyakorlatban kivitelezhetetlen dolog, de néhány évvel később már valóban megjelenik az igény arra a gyerekeknél, hogy tekintettel legyünk az intim szférájukra.

A tudomány mai állása szerint ennek a folyamatnak a kezdete nagyjából három és hat éves kor közé tehető, tehát többségében óvodás gyerekekben fogalmazódik meg először az az érzés, hogy vannak olyan dolgai, amiket nem szeretne közszemlére tenni.

Szerintem ennek az igénynek a legkönnyebben tetten érhető területe a mosdóhasználat, éppen ezért gondoltam arra, hogy megmutatom nektek, hogy a mi ovinkban hogy néznek ki a gyerekek által használt vécék (lsd. a képen).

Az illusztrációként használt – amúgy valós fotó – mellé azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy a nagyobbik lányom már harmadik éve jár óvodába és az eddig ott töltött idő alatt még egyetlenegyszer sem(!!) kakilt odabenn.

Mindig, minden esetben „hazahozza” és azt hiszem, hogy a képre ránézve ez egy teljesen érthető reakció a részéről.

Már négy évesen is remekül meg tudta fogalmazni, hogy őt az oviban zavarja az, hogy mindenki ott mászkál körülötte, bárki odamehet mellé, miközben a vécén ül, ezért nem szeretné ott intézni az ilyen irányú ügyeit.

Abszolút megértettem és még véletlenül sem terelgettem abba az irányba, hogy „márpedig ha az oviban jön rád, akkor ott kell elmenni”, mert szerintem azzal sem árulok el túl nagy titkot, hogy még felnőtteknél is kimondottan gyakran előfordul, hogy akár egy nyaralás során sem tudnak napokig semmit produkálni, mert feszélyezi őket, hogy nem az otthoni megszokott környezetükben vannak.

Eleinte kicsit tartottam tőle, hogy ez majd mindenféle emésztőrendszeri problémát fog majd okozni nála, de szerencsére a szervezete is nagyon hamar felvette a tempót és az agyi korlátaival teljes egyetértésben állt be arra, hogy már-már természetes módon az esti órákban érkezik az inger – de ettől függetlenül néhány hónapja már itthon is elvárás a magány és a zárt ajtó.

Ez pedig megintcsak teljesen érthető és tökéletes egybe is vág azzal, hogy az ő korosztályában kezd kialakulni az igény a személyes térre, szóval igazából nincs itt semmi látnivaló, abszolút „hozza a kötelezőt”.

Az oviban egyébként biztonsági okokra hivatkozva építettek felnőtt mércével mindössze derékmagasságig érő falakat és emiatt nincsen ajtó sem, de biztos vagyok benne, hogy ha egy jövőbeni felújítás során lenne rá akarat, akkor lehetne ezt – a biztonsági előírások betartásával – jobban is csinálni.

Én úgy emlékszem, hogy az én egykori óvodámban a vécéfülkéken volt ajtó, de megesküdni nem mernék rá. Ti mit tapasztaltok? A gyerekeitek intézményeiben milyen mosdók vannak?



Salty