
Sosem értettem, hogy sokan miért utasítják el a Halloween-t annyira vadul és agresszívan, mintha személyesen őket sértené az, hogy mások megtartják ezt az ünnepet.
Mintha az, hogy a gyerekek (és felnőttek) jelmezt öltenek és csokit kapnak, kioltaná a másnapi Mindenszentek szentségét, pedig az elhunytak emlékét sem mindenhol ugyanúgy őrzik ám.
Mexikóban például a Dia de Muertos egyáltalán nem szomorú ünnep, a családok az eltávozott szeretteik életét ünneplik és zenés-táncos mulatságokkal várják, hogy az ezen a napon visszatérő lelkük meglátogassa őket.
Ha ez kezdene elterjedni, vajon az is zavarná a fanyalgókat, mert mi magyarok “nem így szoktuk”?
Fenyőfát sem kezdtek minden keresztény országban, isteni sugallatra, egyszerre, összehangoltan díszíteni, hanem ez a szokás is elindult valahonnan (Németországból a 16. században), majd szép lassan globálisan is elterjedt.
Nem bezzegelni akarok, de a külföldi élet egyik előnye éppen az, hogy kiszélesedik az ember látóköre és a máshol töltött hónapok, évek alatt megtapasztal olyan szokásokat is, amiket korábban maximum hallomásból ismert.
Aztán, ha nyitott és érdeklődő vagy, akkor amikor odacsöppensz a más kultúrájú, más hagyományokkal rendelkező „idegenek” közé, akkor idővel ráébredsz, hogy attól, hogy az ő tradícióikat is megszereted, még nem leszel kevésbé magyar.
Mi március 15-én kitűzzük a kokárdát, a nagylányom már négy évesen elszavalta a Nemzeti dal összes(!) versszakát, de minden évben kimegyünk a zágrábi Vukovarska utcára is mécsest gyújtani a vukovári mészárlás áldozatainak emlékére, ahogyan mindkét ország államalapításának a napjáról is megemlékezünk.
Azért, mert ez mind megfér egymás mellett, anélkül, hogy egyik a másikat kioltaná, megmásítaná az identitásunkat vagy koptatná a hazaszeretünket.
Ráadásul mindenki úgy ünnepel, ahogy szeretne. Senkinek nem fognak fegyvert a fejéhez, hogy állítson karácsonyfát és a halloween-i bohóckodásban sem kötelező részt venni, ha valakinek ez nem szimpatikus – akkor mégis miért kell becsmérelni azokat, akik nem pont ugyanúgy ünnepelnek, ahogy mi tesszük?
Ki tudja? Lehet, hogy 100 év múlva már a Hálaadást is megülik majd az európai országokban.
Talán nem is ártana, ha lenne egy olyan ünnepünk, ami nem az ajándékokról és az erőn felüli pénzszórásról szól, hanem csak arról, hogy elköltünk egy finom vacsorát a szeretteink társaságában és hálát adunk mindazért, amink van.
Nem is olyan ördögtől való szokás ez, nem igaz?
Salty

Én csak annyit kérdeznék, hogy miért kell minden Amerikából jött szokást majmolni? Csak azért, mert az nyugati, az azt jelenti, hogy jó, és át kell venni? A mi családunk keresztény, bár nem mindenki jár templomba, és ez nem fér össze a szellemvilág ünneplésével.
KedvelésKedvelés
Éppen ez a lényeg, hogy mindenki “majmol” valakit, sőt, mondok jobbat, nincs olyan, hogy eredendően magyar szokás.
A Mindenszenteket se mi találtuk ki, de még a busójárás is délszláv eredetű, csak az már “kellően magyar” ahhoz, hogy a sajátunknak érezzük.
Egyébként pedig ugye az is a szellemvilággal kapcsolatos, nem keresztény szokás…
A Halloween-t szerintem manapság már mindenhol csak egy kis szórakozásként fogják fel, tetszik az embereknek, hogy jelmezt lehet húzni, jó játék a “csokit vagy csínyt”, klasszak a dekorációk – nem hinném, hogy a szellemvilág ünneplése a cél.
Ahogy karácsonykor is felállítják a fát a nem hívő emberek is és a hívők sem böjtölnek Húsvét előtt vagy ők is ugyanúgy eljátszák a tojáskeresést, pedig annak sincs túl sok köze a kereszténységhez.
KedvelésKedvelés
Hát ez már mindenkinek az egyéni ízlése, hogy mi fér bele és mi nem. Egyébként a busójárást se szeretem felnőttként se, ha lenne kicsi gyerekem, biztos nem vinném el oda, bár ez csak Mohács térségében divat. A húsvétra a tojás az élet kezdetének szimbóluma, a nyúl az, amelyiknek nincs köze hozzá. Nem ítélem el, ha valaki halloweenkor tököt farag, az ő dolga, miben hisz. Mi nem tartjuk.
KedvelésKedvelés
az angyalok ugyanolyan mitológiai középlények, mint a szellemek.
imádom ezt a keresztényi felsőbbrendűséget, ugyan templomba nem járunk, annyira nem hiszünk benne, de azért piedesztálra emeljük magunkat, hogy mi sokkal jobb dologban hiszünk – amire ugye pont úgy nincs semmilyen bizonyíték, mint a másik hitének tételeire.
mondom ezt úgy, hogy én keresztény vagyok, sőt, katolikus, aztán ma reggel mégis tököt faragtunk a kölkekkel, a tökkel el lehet ijeszteni ám bármilyen devlát, amiben hiszel, nem feltétlenül csak a másik hülyeségei ijedősek. 😉
KedvelésKedvelés
Te valamit nagyon benéztél, én ugyan nem emeltem piedesztálra magamat/magunkat. Azt sem írtam, hogy én jobb dologban hiszek, mint aki a szellemekben meg a boszorkányokban. Egyszerűen más az értékrendünk, mást tartunk fontosnak, ennyi.
KedvelésKedvelés
Az “Amerikából jött szokás majmolása” és a kérdés, hogy biztos-e, hogy minden, ami nyugati, az jó-e elég expressis verbis deklarálja a lenézést.
imádom, amikor valaki tök egyértelműen fröcsög valamiről, majd pillarebegtetve közli, hogy ő semmi olyat nem mondott. az a csodás a nyelvben, hogy a szavak hordoznak mögöttes jelentéstartalmat és hangulatot is.
KedvelésKedvelés
Egy egyszerű kérdést tettem föl.
KedvelésKedvelés