
Leültem, hogy megírjam a családi naplót a múlt hetünkről, de újabban annyira összefolynak a napjaink, hogy fogalmam sincs honnan kezdjem, hogy fogalmazzam meg ezt a bejegyzést.
A Kicsi magasabb fokozatba kapcsolt a hajnali ébredésekkel kapcsolatban és a héten kétszer is négykor(!) ébredtünk, szóval elnézést kérek, ha egy kicsit homályosak az emlékeim és kuszának fog tűnni ez a poszt, mert jelenleg nem nagyon van olyan aktív agysejtem, ami nem arra koncentrál, hogy ébren tartson.
Biztosan emlékeztek, nem olyan régen írtam róla, hogy megléptük az elképzelhetetlent és összeköltöztettük a lányokat a közös gyerekszobába, de azóta nem hogy nem javult az éjjeli helyzetünk, hanem jelentősen kevesebbet alszunk, mint korábban.
Totális katasztrófa az egész és jelenleg maximálisan tanácstalan vagyok, hogy mit csináljak, mivel lenne még érdemes próbálkozni, hogy alakítsam a dolgokat másként, hogy megszokják, hogy nem velünk egy ágyban alszanak.
Van egyáltalán erre esély vagy fogadjam el, hogy kész, ők ilyen bújós, ragaszkodó gyerekek, előbb-utóbb majd kinövik és akkor mind rendesen fogunk tudni aludni vagy váltsak stratégiát (megint), próbáljak ki újabb és újabb dolgokat, amíg bírjuk a kialvatlanságot? Nem tudom.
Biztos sokan gondolják – sokszor én magam is –, hogy elkapattuk őket az együtt alvással és most nem tudjuk róla leszoktatni őket, de az az igazság, hogy annyira nagyon nem bánjuk, hogy odabújnak közénk.
Kényelmetlen? Igen. Jó lenne végre csak a férjjel kettesben aludni? Igen, de ettől még szeretjük, ha bekuckóznak mellénk és annyival jobban alszanak így (szinte mukkanás nélkül reggelig), hogy néha azt gondolom, hogy teljesen feleslegesen szívatjuk magunkat azzal, hogy a saját szobájukba akarjuk őket átköltöztetni.
Valószínűleg tényleg hozzászoktak az elmúlt évek alatt, hogy mindig oda tudtak bújni valakihez, de mi mást tehettünk volna?
A Kicsi születése előtt a Nagy már a másik szobában, a saját ágyában aludt, de a kistesó érkezésével ő is elkezdett bekérezkedni közénk, el kellett volna küldenünk? Vállalva, hogy lehet, hogy emiatt fogja megutálni a babát, hogy a Kicsi ott lehet velünk a hálóban, neki meg egyedül kell aludnia a szomszéd szobában?
Persze, hogy őt is beengedtük.
Aztán a Kicsi annyira rettenetesen aludt csecsemőként, hogy a túlélésért küzdöttünk és megintcsak az bizonyult a legjobb ötletnek, ha odaveszem magam mellé, mert abban a formában nagyobb szelet átaludt éjszaka jutott mindannyiónknak.
Lehet, hogy ott rontottam el, hogy nem „tettem ki” elég hamar az ágyból. A megszokás és a kényelem nagy úr, beálltunk az együttalvós rendszerre és nem volt hozzá energiám, hogy újra ébren legyek órákon keresztül éjszaka, amíg megszokja, hogy már nem mellettem alszik.
Aztán rávettem magam, külön ágy, külön szoba és eleinte egész jól mentek a dolgaink. Jobban, mint amire számítottam, de attól, hogy békésen átaludják az éjszakát, még mindig olyan messze vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől.
Nem is tudom, hogy ez mikor fog bekövetkezni… be fog egyáltalán valaha?
Mindenesetre a Kicsi a napokban már tényleg maximálisan kicsinálta az egész családot. Hiába távolítom el azonnal a szobából, amint felébred hajnalban, a nővére füle szuperérzékeny a hangjára és perceken belül ő is felébred, ha meghallja, hogy a húga már felkelt, így volt már olyan napunk is, amikor majdnem három teljes óra telt el, amíg reggel végre annyi lett az idő, hogy elindulhattunk az oviba.
Gondolhatjátok, hogy ez mennyire szar mind a kettejüknek – még szerencse, hogy rendesen alszanak napközben és azzal tudnak valamennyit pótolni, mert egyébként nem tudom, hogy bírnák ki a nap végéig.
Mindenesetre én nagyon eltökélt voltam, hogy valahogy, valamilyen formában helyrehozzam a Kicsi alvását vagy legalábbis „úgy tegyek”, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, miközben türelmesen várom, hogy elmúljon ez az időszak – pont, mint a Nagy esetében – ezért péntekre megbeszéltük Bakával és Dedával, hogy most először kipróbáljuk, hogy milyen az, ha a lányok mindketten náluk alszanak délután.
A Kicsi eddig csak a bölcsiben vagy itthon aludt, így elég nagy mérföldkőként könyveltük el a házon kívüli délutáni sziesztát is, nem véletlen, hogy már hetek óta terveztük anyósomékkal, hogy mikor és hogyan lenne a legoptimálisabb megvalósítani a dolgot.
Baka azt javasolta, hogy mind a két gyereket szeretné egyszerre vendégül látni, mert a Kicsire biztosan pozitívan hatna, hogy ott a nővére is, de ahhoz Dedára is szükség van, hogy le tudják majd őket külön-külön tenni aludni, ő viszont minden szombati napon dolgozott az elmúlt két hónapban, így ez a (pirosbetűs ünnepként szabadnap) péntek tűnt a legideálisabb időpontnak a próbára.
Aznap reggel, amikor nekikezdtünk összepakolni a cuccaikat a rendhagyó déli szunyához, a nagylányom azonnal a kezébe vette az irányítást és minden apró részletre odafigyelve gyűjtögette a húga holmijait a kis sárga hátizsákjába.
„Beteszem az alvós nyusziját, a vizes kulacsát és persze elvisszük a kedvenc markolós könyvét is, hogy ott legyen Bakáéknál, ha szeretné megnézni a képeket, mielőtt aludni megyünk.”
Úgy tűnt a ténykedése, mintha azt érezné, hogy ő már „bejáratott vendég” a nagyszülőknél, ezért az ő feladata integrálni a kistesóját is, neki kell gondoskodnia arról, hogy ő a lehető legjobban érezze majd magát.
Ezt később Baka és Deda is megerősítették, amikor a kora esti órákban értük mentünk és beszámoltak róla, hogy a Nagy tízpercenként megkérdezte a Kicsitől, hogy „jól érzed magad itt?” vagy azt, hogy „boldog vagy?” és tényleg mindent megtett, hogy maximális legyen a testvére kényelme, mintha nem is a nagyszülők, hanem ő maga lenne a vendéglátó.
A Kicsi egyébként gond nélkül beemelte, hogy nem itthon, a saját ágyában fekszik le, pillanatok alatt elaludt, miközben Baka simogatta és csak egy jó hosszú, két és fél órás szundi után kelt fel.
Kellett egy kevés idő, amíg az ébredező kis agya felfogta, hogy hol van, de nem sírt, csak egy picit meg volt zavarodva az „ismeretlen” környezettől.
Kellően fel is bátorodtunk a projekt sikeres kimenetelétől, anyósom rögtön be is dobta, hogy mivel ilyen jól alakult minden, szívesen megismételné ezt a mutatvány éjszaka is – és mivel úgyis mellette aludna a gyerek az ágyban, valószínűleg egészen normális, békés éjjelük lenne.
Én abszolút nyitott vagyok rá, nagyon jól érzi magát a gyerek náluk és jó ideje már szuperül elvan a nagyszülőkkel minden alkalommal, amikor összejövünk hétvégén.
Hónapokkal korábban észrevettük, hogy már nem tartja rajtunk a fél szemét, miközben mással játszik és a dániai út óta észrevehetően nyitottabb, még a bölcsiben is megemlítették, hogy mennyivel többet beszél és milyen ügyesen kommunikál a társaival is mióta visszajöttünk.
A váratlanul felszabadult péntek délutánunkat arra használtuk, hogy a férjemmel elmentünk kettesben túrázni egy rövid, de intenzív útvonalra a város határában lévő hegyre és a kellemesen fárasztó testmozgás után a csúcson lévő étteremben ebédeltünk.
Nem is emlékszem mikor csináltunk utoljára ilyesmit. Mondtam is az embernek, miközben a bablevest kanalaztam, hogy olyan tétlennek érzem magam, mintha lenne valami feladatom, csak elfeledkeztem volna róla. Nehezemre is esett teljesen elengedni magam, annyira hozzá vagyok már szokva az állandó készenléthez, hogy furcsa és életszerűtlen csak úgy leülni és egymáson kívül semmi másra nem figyelni.
Hazafelé meg is beszéltük – visszatérve egy korábbi diskurzusunkra –, hogy valószínűleg EZT csináltuk a gyerekek előtt, így teltek a hétvégéink, mert öt év távlatából már egyikőnk sem tudta felidézni, hogy pontosan mivel töltöttük el a 48 szabad óránkat.
De a legjobb az volt az egészben, hogy még mindig csak péntek volt! Előttünk az egész hétvége!
Előttünk lett volna, ha a Kicsi péntek estére nem lázasodik be.
Egyetlen tünete sem volt korábban és nem is látszott rajta, hogy valami bújkálna benne, szóval első körben megint arra gondoltam, hogy biztos a fogai okozzák a hőemelkedést, viszont szombat reggelre már az orra is folyt és a láz is maradandónak tűnt.
Csak egyszer-egyszer mértem 38 fok feletti értékeket, így azért nem paráztam annyira, hogy mi lesz vele, volt már máskor is ilyen. Fejben már azzal kalkuláltam, hogy jövő hét elején 1-2 napot még itthon lesz, addigra már biztosan felgyógyul, én pedig majd átszervezem úgy a munkámat, hogy tudjak blokkosítva dolgozni amikor alszik.
Végül nem így alakult a dolog, de ezt vasárnap még nem tudtuk.
A hét utolsó napjára volt szervezve a Nagy szülinapi zsúrja és úgy egyeztünk meg a férjemmel, hogy ő marad itthon a Kicsivel, amíg én elfuvarozom a nővérét a játszóházba és megvárom, amíg vége lesz a bulinak.
A nemsoká’ ötéves persze majdnem kiugrott a bőréből, annyira izgatott volt! Még rám is átragasztotta a zsizsegését, bár azért többször is eszembe jutott a lakásunktól távol töltött három óra alatt, hogy a húga vajon hogy viseli magát otthon.
Végül szinte az egész ovis csoport eljött az idén kiválasztott pARTy fantázianevű kézműves bulira és csupa szuper ajándékot kapott a lányom, de a legaranyosabbak egyértelműen a szülinapi képeslapok voltak: az egyik kiscsoportos kisfiútól kapott meglepetés mellé tett kártyára például ezt írta az anyukája:

Amíg a gyerekekre vártunk a játszóházban, az őket kísérő szülőkkel beültünk egy kávézóba beszélgetni és sikerült is rengeteg új információt begyűjtenem a horvát-magyar kéttannyelvű iskolával kapcsolatban és azt is megtudtam, hogy kik tervezik visszatartani a gyerekeiket, hogy kétszer járják a nagycsoportot, mielőtt iskolába mennének.
Az nem lepett meg különösebben, hogy nagyjából a társaság fele nem a magyar suliba tervezi a gyerekét beiratni, de az igen, hogy ettől a tanévtől már nem kéttannyelvű tanítás zajlik ott, hanem átálltak a 100% magyar nyelvű oktatásra – annak ellenére, hogy az elsős osztályok nagyrésze egyáltalán nem beszél magyarul.
Nem igazán tudom elképzelni, hogy a gyakorlatban ez hogy néz ki, de nekünk igazából mindegy is, mert mostanra már csak szimbolikus esélye van, hogy oda fognak iskolába járni a lányaink.
A szülinapi buli után persze siettünk haza és bár este a Kicsi még remek hangulatban volt, éjszaka megint belázasodott: ezúttal már közel 40 fokot mutatott a lázmérő.
Ennek már a fele sem tréfa, nem hogy lassan kifelé másznánk a hétvégi betegségből, csak tovább súlyosbodott a helyzet és végül hétfőn a(z aznap sajnos délután rendelő) orvoshoz is el kellett vinnem, mert gyógyszer nélkül ekkor már napközben is folyamatosan lázas volt.
…de erről bővebben majd a következő részben írok.
Salty

Szia!
Azt már próbáltad, hogy mielőtt ti lefekszetek, bementek a gyerekekhez, megsímogatog őket, megpuszilod és pár mondatot halkan, de nem suttogva mondasz nekik? Anno nálunk bevált.
KedvelésKedvelés
Szia! Arra gondolsz, hogy a gyerekek mennek aludni mondjuk 8-kor, mi meg 10-11 körül bemegyünk hozzájuk, miközben alszanak, hogy még egyszer elköszönjünk?
KedvelésKedvelés
Ami eszembe jutott: Hajnali négykor már világosodik. Van sötétítő a lányok szobáján?
llletve ilyen 30 EUR környékén lehet kapni “Baby sound machine” kütyüt, be lehet állítani SZÍNNEL, hogy meddig van alvásidő, éjjeli világításként. Tehát mondjuk este 8-tól hajnali 5-ig rózsaszínen világít, addig alvásidő van, nem “szabad” mászkálni, meg kell próbálni visszaaludni. “Nézd, rózsaszínen világít, ez azt jelenti, hogy még éjjel van, aludni kell, mert anya apa nem tud napközben aludni, naaaagyon fáradtak leszünk másnap, és neked is csucsuzni kell. Hajnali 5-től meg átvált mondjuk zöldre, lehet jönni. Közben hangot is adhat ki, óceán, eső, fehér zaj. Momcozy Baby Sound Machine, Dreamegg baby sound machine, de van még pár. Ha tetszik az ötlet, nézz utána melyik mit tud. Esetleg egy matracot letenni az ágyatok mellé, és a hajnali 5-ös szabad kijönni az az, hogy csöndben át lehet cuccolni a matracra. Hajnali 6:30-ra meg beállítod a napfénysárgát, hogy onnantól van reggel. Este 7-8 között is lehet állítani “alváshoz készülődő idő színt.
KedvelésKedvelik 1 személy
Sötétítő is van, plusz redőny, ami teljesen le van engedve (ugye amikor aludni mennek, még világos van odakinn).
Ez a világítós sound machine tök jó ötlet, rá is keresek, hátha beválik! Fehér zaj most is van, de ilyet nem tud, hogy mutatja, lehet-e már mászkálni vagy sem.
Így a színekkel még talán a Kicsi is megértené, hogy mi a helyzet, bár a nővérét tuti felkeltené… azzal még nem tudom mit lehet kezdeni, hogy beemelje, hogy attól, hogy ő ébren van, nem kell a tesót is fellármázni.
Ehhez valószínűleg nőnie kell még egy kicsit.
KedvelésKedvelés
amikor felkel 4kor a kicsi, az miért nem opció, hogy nem kel fel, hanem mondjátok neki, h még éjszaka van, aludni kell, és mondjuk ott maradtok vele, amíg elalszik?
szerintem egyáltalán nem törvényszerű, hogy pusztán azért, mert egy 2 éves gyerek felkelt 4kor, el is kell kezdeni a napot akkor. mondom ezt úgy, hogy az én gyerekeim is ilyen alvók voltak, most is örömünnep, ha f7 után ébrednek, de ekkora gyerekkel szerintem nem kell elkezdeni a napot csak azért, mert felébredt, meg kell neki tanítani, h ilyenkor még vissza lehet és kell aludni. én biztos nem hoznám ki a szobájából, mert ezzel alátámasztom a napkezdést.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem tértem rá külön ki, de mindig az az első lépés, hogy megpróbáljuk visszaaltatni.
Vagy ott marad valamelyikünk vele vagy áthozzunk hozzánk a franciaágyba, de eddig talán húszból egyszer sikerült visszaaludnia.
Az a baj, hogy a próbálkozás ideje alatt nem marad csöndben, nem is tudom elhallgattatni, hiába pissszegek neki, ezzel ugye felkelti a nővérét is, onnantól kezdve meg megette a fene az egészet.
A négy órai ébredés nálunk is extrémnek számít, a héten kétszer is volt ilyen, de egyébként 5-fél6 között ébred és még akkor is meg szoktuk próbálni visszaaltatni.
KedvelésKedvelés
Én a tévét semmiképpen sem javaslom, 3 éves kor alatt zéró toleranciát javasolnak a fejlődéskutatók… (És utána sem napi 1-2 órát, pláne nem egyedül és napindítónak…) Inkább valami más játékot készítenék ki nekik. Bár gondolom a Kicsi még kicsi ahhoz, hogy önállóan felkeljen, a Nagy meg ha jól értem azért aludna kicsit tovább.
Nem tudom, hogyan alszanak el, de nekünk az Aludj jól gyermekem című könyv sokat segített az egyiknél. Az a koncepciója, hogy az éjszakai mikro ébredéseknél a gyerek azt a körülményt várja el, ahogyan elaludt, és ha az nincs meg, akkor felriad teljesen. Azaz ha pl a hátát simogatva alszik el, akkor éjjel a mikroébredéskor is elvárja, hogy a háta simogatva legyen, és ha ez hiányzik, akkor teljesen felébred. Így ha szép fokozatosan megvonod tőle a jelenlétedet elalváskor, kvázi megtanítod nélküled elaludni, akkor éjjel is a mikroébredésekkor vissza fog tudni aludni nélküled. Na, ez nálunk az egyiknél bevált, ő azóta is nagyon jól alszik, pedig előtte hasonlóan küzdöttünk, csak még az altatással is. A másiknál meg nem tudtuk alkalmazni, mert egyedül aludt el (babaként gyorsan, később egyre lassabban), mégis az első mélyalvási fázisa után gyakran negyed óránként hangosan felsírt, felébredt. Ő azóta már nehezebben alszik el, és most is rosszabbul alszik. (Ő 6 éves kora körül aludta át stabilan az éjszakát!)
A másik, ami eszembe jutott, hogy aludhatnának ők ketten együtt. 🙂 Ha így is-úgy is felkelti a Kicsi a Nagyot… Amennyire ragaszkodnak egymáshoz, szerintem tetszene nekik. 😉
KedvelésKedvelés
Igen, a Nagy már egész normálisan aludna akár 7-ig is, ha a Kicsi nem keltené fel.
Az elalvás körülményeivel nincs gond, ezt én is tudtam, hogy a mikroébredéseknél számít, hogy eredetileg hogy aludt el és már annó a Nagyot is arra szoktattuk, hogy el tudjon egyedül aludni és most már a Kicsi is így csinálja – bár a szobában ott szoktam velük maradni.
Igen, az is megfordult a fejünkben, hogy egy ágyba tenni őket, hátha akkor nyugi lenne, de picit féltem a Kicsit, mert a Nagy még mindig elég vadul alszik, simán összerugdosná éjjel szerencsétlent. 😀
KedvelésKedvelés
Illetve még egy, ami eszembe jutott: a Bezzeganyán is volt róla szó, hogy létezik valami világítós óra vagy efféle, hogy ha piros, akkor még ágyban kell maradni, ha narancssárga, akkor fel lehet kelni, és valami csendesebb elfoglaltságot csinálni, ha zöld, akkor lehet kijönni, vagy valami ilyesmi.
KedvelésKedvelik 1 személy
Tudom, most én leszek a patás ördög, de: tévé nem jöhet szóba? Én megtanítottam a fiamnak, hogy ha extrém korán kel, akkor bemehet a nappaliba, és bekapcsolhatja magának a mesecsatornát (M2) Esetleg kiment a konyhába anyukámhoz. A nagyod már elég idős hozzá, esetleg ha a kicsivel együtt ébred, akkor bekapcsolhatná a kicsinek. Így ti is tudnátok szusszanni egy kicsit.
KedvelésKedvelés
Nincs TV bekötve hozzánk, előre letöltött dolgokat vagy előválogatott youtube/netflix meséket szoktunk bekapcsolni, ha néznek, de amúgy nem nagyon köti le őket a képernyő.
Utazás közben még csak-csak, mert ott amúgy sem tudnak mással szabadon játszani, de itthon BÁRMIVEL hamarabb elfoglalják magukat – annak több értelmét látnám, ha meg tudnánk nekik tanítani, hogy ébredés után csöndesen játszanak még egy kicsit, amíg mi is felkelünk.
A Kicsi még tuti nem értené a dolgot, de a Naggyal már talán érdemes elkezdeni próbálkozni. 🙂
KedvelésKedvelés
13 év távlatából visszanézve ugyanezek a kérdések foglalkoztattak az alvással kapcsolatosan. Én engedtem neki, olyan 7 éves koráig velem aludt (5 volt mikor váltunk). Utána csak néha, ha beteg volt. Nem láttam értelmét, hogy éjjel óránként visszatereljem az ágyába, felületes volt még az a kis alvás is. Ma már kérésre sem alszik velem. Szerencsére az esti összebújás, duruzsolás megmaradt. Nekem hiányzik az együtt alvás, olyan jó volt. 😊
KedvelésKedvelik 1 személy
Sokszor amúgy én is abba az irányba hajlok, hogy aludjunk együtt, örüljünk neki, hogy még oda akarnak bújni hozzánk, úgyis elmúlik, addig meg legalább mindenki pihen. 🙂
Megértem, hogy hiányzik, szerintem nekünk is fog, bármennyire is terhes néha. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Még nem olvastam végig, csak nem akarom elfelejteni a gondolatot (szoptatósagy…). Az alváshoz: ha nem annyira zavar titeket, a házasságotokba nem zavaró, hogy az ágy nem a kettőtöké (akármilyen szempontból vizsgalva, pl pihenés vagy beszelgetés is), akkor tényleg jogos kérdés, hogy van-e akkora előnye, ha külön vannak a lányok. A pihenés is fontos.
plusz vedd mellé, hogy a ti gyerekeitek egyáltalan nem átlagosan fejlődnek. Rengeteg mindenben előrebb vannak, de ami ezzel jár, az pont pl ez, hogy nehezebben pihennek, a Nagy az érzelmeit is kicsit nehezebben regulázza (ezt is a lehető legaranyosabban, hogy túlságosan együttérző ), a Kicsinek a beszédfejlődése lassabb a többi készségénél (magahoz kepest), de fantasztikus gyors a mozgásfejlődése, stb. Természetes, hogy az a rengeteg pozitívum, és aktivitás, és gyors fejlődés valahl többet követel. Pl az elalvásnál gyengébbek azok a szelfregulációs keszségek, amikkel magukat tudnak mélyébb alvásban tartani, kelletek ti, biztonságot adó szülők. Lehet ez most zagyva lett, de remélem kiérződik a lényeg, a csajok szuperek, gyorsabban fejlődnek rengeteg téren, és ennek lehet pl az alvási szektorban az ára, hogy ott segítség kell nekik. Lehet, nem jol látom, az internet túloldaláról, ha nem érzed relevánsnak, úgysem ebbe az irányba gondolkodsz tovább.
KedvelésKedvelik 1 személy
na, elolvastam, kommenteket is, igazabol az Aludj jólhoz kepest én tök mashogy gondolkodom, viszont szerintem te szerencsére nagyon intelligensen tudod beemelni a számodra fontos infokatminden hozzászólásból (ezt mar a Bezzeganyán is csodáltam…)
lehet, most nem nagy vigasz, de VÉGE LESZ!! Megtalalod majd a megoldást. Vagy eltelik annyi idő. 😀 addig meg szurkolunk sokan. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
A Nagynál tényleg sokat javult a dolog és szinte egyik pillantról a másikra!
Az nagyon megmaradt, hogy itthon mindig fél6 előtt kelt és egyszer, amikor a nagyszüleinél aludt, csak 7 után ébredt fel.
Onnantól kezdve gyakrabban fordult elő az, hogy 6:30 körül kelt és már csak nagyjából havonta egyszer-kétszer volt hajnal ötös ébresztő, atán az is elmaradt.
Most szegény azért kel korán, mert a tesó is és nem akar lemaradni semmiről, hiába tudna még aludni.
Köszönöm, ha jól emlékszem olyan 3 éves kor környékén volt a váltás, már csak egy évet kell kibírni! 😀
KedvelésKedvelés
A házasságunkat már megtanultuk elkülöníteni a hálószobától, de mindketten úgy vagyunk vele, hogy ez ÁTMENETI, tehát előbb-utóbb azért szeretnénk visszakapni az ágyunkat.
A férjemet amúgy kevésbé zavarja, ő simán arra szavazna, hogy aludjunk együtt velük, mert akkor többet pihenünk mindannyian, majd kinőnek belőle, én vagyok az, aki jobban szorgalmazza, hogy “beszokjanak” a szobájukba.
Igen, tuti, hogy mással is összefügg, hogy ennyire nehezen alszanak. Az oviból is az a visszajelzés, hogy még a Nagy is alig tud kikapcsolni, egyfolytában jár az agya (meg a szája), nehéz neki lenyugodni. (Sőt, ő álmában is rendszeresen beszél.)
Gondolom, hogy idővel ez fog még alakulni, mert a Kicsi most szinte pontosan ugyanazt a viselkedést hozza, amit a Nagy csinált ennyi idősen, de a nővére már egész korrektül tudna aludni így 5 évesen (az éjjeli fészkelődéssel és beszéddel együtt is) – szóval részben azért javult a helyzet.
KedvelésKedvelés
nekem ugyanez a gondom a fiammal h szerintem egyszerűen nem képes kikapcsolni az agyát és a száját elalváskor. Bezzeg ha elhallgat 2perc mulva már szuszog 😉 csak odáig elkell jutni
KedvelésKedvelés