
A nagyobbik lányom tavaly ősszel kezdte el az óvodát. Alig egy hónapja járt, amikor a faliújságon megjelent az első „toborzó felhívás” egy sportfoglalkozással kapcsolatban, ahová már három éves kortól jelentkezhettek a gyerekek.
Szimpatikus volt, hogy nem konkrét sportra fókuszál a szakkör, hanem általános erőnlétet, egyensúly- és labdaérzéket fejlesztenek a többnyire kiscsoportosokból verbuvált csapatban, és az is, hogy heti kétszer tartanak edzést, de kimondottan az óvodában töltött idő utolsó órájában (15-16 között), így – habár külön kell fizetni érte – mi is feliratkoztunk.
Akkor még nem is sejtettem, hogy ez a szórólap csak az első lesz a számtalan választható „különóra” közül.
Rövidesen megjelent a karate, a judo, a síelés, a különböző labdajátékok és a görkorcsolya toborzó plakátja is a faliújságon – mind eltérő időben; vagy az intézményi idő keretén belül, vagy közvetlenül utána.
Ami ennél is meglepőbb, hogy mindegyik foglalkozásra tucatnyian jelentkeznek, feltűnően gyakran ugyanazok a gyerekek – függetlenül attól, hogy egy-egy napjuk annyira szorosan kerül beosztásra, hogy többször is előfordul, hogy akár két különböző szakkörön is részt vesznek egymás után és csak késő délután vagy már az esti órákban érnek haza.
A fentieken túl aztán persze hallja az ember az öltözőben az éppen ügyeletesen logisztikára kijelölt személy szájából, hogy „siess, el ne késsünk az úszásról!”, „gyorsan vedd a cipőd, igyekeznünk kell az angol órára!” és én ilyenkor azért elgondolkodom, hogy otthon a szüleikkel mikor vannak ezek a gyerekek?
Félreértés ne essék, szuper, hogy ennyi mindennel, különfélébbnél különfélébb foglalkozásokkal készülnek a legkisebbeknek is, hogy van valódi választási lehetőségük a szülőknek (és persze a gyerekeknek), nem csak az egyetlen elérhető szakkörre tudnak beiratkozni, ha tetszik, ha nem; de vajon tényleg szükség van arra, hogy hétfőtől péntekig minden egyes napjuk így be legyen táblázva már a kiscsoportos óvodásoknak is?
Nem sajnálják, hogy a görkorcsolyázás miatt minden kedden és csütörökön kevesebb idejük van családilag együtt lenni? Nem érzik soknak, hogy az egyébként is kétnyelvű gyerekeiket 3-4 éves korban nyelviskolába hordják egy harmadik nyelv tanulása miatt? Az ő fiaik, lányaik nem szeretnének néha leereszteni és csak úgy otthon legózni vagy gyurmázni?
A nagylányomnak tényleg kimeríthetetlen energiakészletei vannak, igazi atombomba, de még így sem merném azt bevállalni, hogy minden egyes délutánját feltöltöm különböző foglalkozásokkal. Látom rajta, hogy szüksége van arra is, hogy az ovi nyüzsgése után itthon békében a saját játékaival játsszon, tegyen-vegyen, vagy urambocsá’ a szüleivel és a testvérével legyen.
Tudom, hogy mi a kisebbséghez tartozunk azzal, hogy nálunk már este nyolckor takarodó van, vannak, akik ilyenkor még bőven a parkban kergetik a labdát, így lehet, hogy ők nem érzik meg azt a plusz egy-két órát, ami az intézményi idő után „elveszlik” minden egyes szakkörrel, de nálunk ennek érezhető hátránya lenne.
Nem jutna idő, hogy a lányok kettesben fogócskázzanak a nappaliban, hogy esetleg egy órát is pancsoljanak együtt a kádban, hogy elolvassunk egy plusz esti mesét vagy akár csak arra, hogy négyesben, közösen elmenjünk a játszótérre.
Biztos vagyok benne, hogy a „szakkörözős szülők” jót akarnak a gyerekeiknek, szeretnék bővíteni a érdeklődési körüket, megismertetni őket minél több sporttal, korán rászoktatni őket a nyelv- és zenetanulásra, de bevallom, hogy amikor ilyesmivel találkozom, akkor az egyik vállamon azért ott ül a kisördög is.
Nem lehet, hogy részben azért iratkoznak fel mindenre és járatják a gyerekeiket ezeregy foglalkozásra, hogy minél kevesebb időt töltsön otthon, minél kevesebbet kelljen vele a szüleinek közvetlenül foglalkozni? Ha ügyesen beosztják az összes elérhető szakkört, akkor hétfőtől péntekig csak a logisztikát kell megoldani, hazaérve már csak annyi a teendő, hogy megetessék és megfürdessék a csemetét, mielőtt ágyba tessékelik.
Egy-egy tömött hét után még a saját vállukat is megveregethetik, hiszen a foglalkozások a gyerek hasznára válnak! Az – esetleges – bűntudatukat pedig elaltathatják azzal, hogy ők igazából jót tesznek a gyerekkel, hiszen megteremtik a lehetőséget, hogy görkorcsolyázni, úszni, judózni, zongorázni és angolul tanulhasson.
Szeretném hinni, hogy nem így van, bízom benne, hogy egyetlen szülő sem gondol a fentiekre, amikor felírja a gyereke nevét a legújabb toborzó plakát aljára, de nem tudok teljesen elvonatkoztatni sem tőle.
Szeptembertől az én lányom is fog úszni járni és mellette valószínűleg megtartjuk a tavalyi sportfoglalkozást is (vagy közösen másik sportot választunk), de ennél több szakkörre én nem szeretném hordani az éppencsak négy éves gyereket.
Ha külön kéri, hogy jelentkezzünk valami másra is, mert érdekli és szívesen kipróbálná, akkor nem hiszem, hogy nemet fogunk mondani, feltéve, hogy marad mellette elég ideje csak úgy szabadon, gyereknek is lenni.
Ti mit gondoltok erről? Hány szakkörre hordtátok/hordjátok az óvodás gyerekeiteket?
Salty

Szia Salty!
Olvaslak ám bőszen,de valamit nagyon elkavircsoltam,nem tudok belépni,hozzászólni. Már próbáltam jelszót változtatni,nem megy. Béna vagyok,na. Szóval,teljesen egyetértek veled. Az óvodában láttam- óvónő voltam egészen mostanáig, amíg el nem értem a nyuggerlétet- hogy 1/2 5- 5- kor indultak különórákra. Mindig az jutott nekem is eszembe,hogy szegény gyerek, otthon mikor van? Mikor játszanak,olvasnak, beszélgetnek a szülőkkel? Az enyém is járt ,de szombaton,míg kicsi volt- ovis. Mert igen,délután játszottunk, vendégsegbe mentünk,együtg voltunk. Aztán sulis korukban már volt hétköznapi különóra is,de ők nem voltak bent 5- ig. Szerencsém volt,megoldottuk, volt,amikor csak délelőttös voltam,és amikor ez nem ment,itthon maradtam velük- igen,ezt nem tehetik meg sokan,pláne a mai világban (39 és 37 évesek). De én is azt érzem,a kevesebb több,nem kell minden nap,de meg minden 2.nap se különóra azon az áron,hogy hétköznap gyakorlatilag a gyerek annyit van otthon,hogy felkel,reggelizik, majd este épp beesik,vacsi,alvás. Nagyon szeretem olvasni a naplódat, jó olvasni,hogy hozzám hasonlóan neked is nagyon fontos az együtt töltött idő és örömmel vagy és foglalkozol a gyerekeiddel. A férjeink is hasonlóak,ahogy olvasom.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem is tudtam, hogy óvónő voltál, nekem ez teljesen kimaradt! 🙂
Az én Nagyomnak is kell, hogy le tudjon ereszteni, olyan idő, amikor azt csinál, amit akar, nem kell utasításokat követnie. Ahogy nő, egyre gyakrabban vonul el egyedül játszani, amikor magában beszélve, hangokat utánozva szerepjátékozik, vagy csak öltözteti a babáit, gyurmázik stb.
Olyankor még az imádott tesó is zavarja.
Az oviban töltött időn belül nekem teljesen belefér az extra foglalkozás, de utána csak limitáltan tervezzük űzni ezt a műfajt, amíg kicsit nagyobb nem lesz.
Már beszélgettünk róla, hogy idén mire szeretne benn járni, mondtam, hogy úszni tanulni is el fog kezdeni – aztán meglátjuk, hogy alakul, de nagyon betáblázni nem szeretném, mert látom rajta, hogy kell az itthon semmittevéssel/szabad játékkal töltött idő is.
Örülök, hogy szívesen és köszönöm, hogy ilyen kitartóan olvasol! ❤️
Igen, a férjeink nagyon hasonlóak! Már őt is beszippantotta a blog, egyre többet olvasgat automata fordításban, mondtam is neki, hogy írhatna is valamit! 😀
A mi gyerekeink szeretetnyelve egyértelműen az együtt töltött idő, már a Kicsi is rendszeresen úgy játszik a férjemmel vagy velem, hogy próbálja bevonni a másik szülőt is és akkor érzi magát a legjobban, ha mindketten ott vagyunk körülötte. A Nagy meg egyébként is nagyon bújós, érzelmes, neki is fontos a fizikai közelség, mi meg élvezzük, amíg ez az időszak tart. 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Nekem pontosan az a véleményem, mint Salty nak. A szülők többsége igenis azèrt íratja be minden szarra a gyerekèt, hogy minél kevesebb időt legyen otthon ès ne kelljen vele foglalkozni èrdemben. Tisztelet a kivételnek! Nálunk mindhárom gyerek csak úszni járt külön, szakkör az oviban úgy volt, hogy az ovi idő alatt tehát dèlelőtt jöttek tartani ès kizárólag a nagycsoportosok vehettek részt rajta.
KedvelésKedvelés
Én is azt preferálom, ha benn az oviban, az ott töltött idő alatt vannak külön foglalkozások. Szerencsére az óvónők tök jól alkalmazkodnak ezekhez és a közös programokat nem arra az időre szervezik, szóval aki jár valamire, az sem marad ki semmiből.
Az úszásra nekünk is külön kell majd járni, bár az nagy királyság lenne, ha az oviknak is lenne uszodája. 🙂
KedvelésKedvelés
ez most elég demagógra sikerült.
térjünk vissza erre a kérdésre akkor, amikor a kicsi lesz kiscsoportos, ide a rozsdás bökőt, hogy fog járni millió és egy helyre. egész egyszerűen azért, mert a nagy is, és amíg várod a nagyot, a kicsinek is lényegesen szórakoztatóbb vm órán lenni, mint melletted ülni és jókodni.
a kicsi nálunk tavaly kiscsoportos volt, úszott heti 2x, járt síelni, és még így is végig kellett várja a nagy hétfői tornáját, aminél izgibb lett volna, ha ő is járhat.
ja, és nálunk is fekszenek este 8kor, pedig a nagy ugye nagyobb, mint a tiéd, mégis van idő arra, hogy itthon játszanak, játszunk. a logisztika nehéz, de örök igazság, hogy idő arra van, amire akarod, hogy legyen.
KedvelésKedvelés
Az időbeli beosztást nem értem. Ha oviban van 4-ig (vagy fél 5-ig, mert akkor tudod felvenni munka után) a gyerek és onnan még menni kell valamilyen különórára, ahová mondjuk fél óra odaérni, tart 5-6 között, hazaút megint fél óra, akkor fél7, mire otthon van mindenki, akkor még vacsoráztatni, fürdetni, altatni stb. – hát tényleg nem sok időt van otthon, amit szabadon használhat.
Vagy minden egy helyen van? Heti 2-3 (esetleg 4, ha a hétvégét is idevesszük) alkalmat nem érzek problémának, meg azt is tudom, hogy nálunk az átlagnál több idő megy el utazásra, de az, hogy minden nap van ovi után valami, az szerintem már túlzás.
Ha össze lehet hangolni, hogy mindketten együtt menjenek, az nyilván ideálisabb, de ilyen pici gyerekeknek nem sok az, ha minden nap van valamilyen foglalkozás?
KedvelésKedvelés
látod, az enyémek nincsenek 4ig, pláne nem f5ig oviban, mégsem ideologizálom meg, h a másé biztos azért van, mert addig se kell otthon legyen. 🙂 és igen, a mi különóráink max 10 perces távolságra (van, amelyik gyalog ennyi, van, amelyik kocsival) vannak, sőt, az ovi is 3 percre és az iskola se lesz sokkal messzebb.
ha olyan különóra van, ami későn kezdődik (ilyen volt a síelés, az 5től volt), akkor f4-5ig otthon játszottunk, utána jött a síelés, amíg hazaérkezés után készült a vacsi, még lehetett játszani. az úszás 4től volt, onnan is itthon voltunk f6ra, sztem egy perccel nem később, mint ti az oviból.
KedvelésKedvelés
Akkor azért ti mégiscsak kivételek vagytok azzal, hogy már fél4-kor (vagy hamarabb) el tudod őket hozni az oviból. A Nagyért 3/4 4-re szoktam menni, azokon a napokon, amikor van torna, akkor 4-re és még így is az elsők között hozom el, mert minden szülő legalább 4-ig dolgozik.
Azt elismerem, hogy nekünk több az utazás, de nem fél6-ra (valójában inkább fél5-re) érünk haza az oviból, az elég extrém lenne.
Az szuper, ha minden különóra ennyire közel van, így abszolút elhiszem, hogy jut időtök mindenre, még akkor is ha a szervezés meg a kivitelezés macerás. Szeptembertől én is akarom hordani a Nagyot úszni, de az összes uszoda a külvárosban van, szóval oda is idő lesz eljutni az ovi után, még úgy is, hogy oda tervezem vinni, ami legalább hozzánk közel esik. Valószínűleg a Kicsi is kénytelen lesz jókodni mellettem, ha nem tudunk az úszás közben kimenni együtt játszóra.
Valószínűleg ez az előnye, hogy ti frekventált részen laktok, bár itt még az ovi körül sincsen szinte semmi elérhető távolságban. Egyetlen Helen Doron van viszonylag közel.
KedvelésKedvelés
Én nehezen hiszem el, hogy tömeges jelenség lenne a gyerek lepasszolása miatti különóra. Főleg, mert az oviban jellemzően a benti időpontban vannak, legfeljebb fél órával később végeznek, hiszen utána takarítani kell, és bezárnak. Ha pedig ovin kívüli program, a logisztika fárasztóbb, mint simán “gyerekezni”. Ettől függetlenül tudom, hogy vannak, akik már korán túlszervezik, de nyilván ez egyéni preferencia, ki mit tart túlzásnak.
Nálunk a fiamnak egy mozgással járó különórát engedtem az oviban. (Először tornát választott, majd áttért néptáncra.) Ezen kívül szezonálisan volt korcsolya vagy úszás, de ez délelőtt volt és az Önkorm. fizette. A korcsolyánál kellett csak fizetni a különbuszért. Azt hiszem nagycsoportos volt, amikor ovi után vittem hetente kétszer úszásoktatásra, de nem voltam megelégedve vele, már elsős lett, mire megtaláltuk azt a helyet, ahol végül rendesen megtanult úszni (ez suliidő végefelé volt, csoportosan elvitték, majd az uszodába kellett érte menni). A sport mellett tanult hangszeren is, volt sakk tanfolyam, de én mindig azt néztem, ha valami ovi, ill. sulidő után van, az csak 1 dolog lehet. (Ő ének-zene iskolába járt, így az helyben volt és nem suli után.)
A korcsolyát és úszást amúgy a suliban is megoldották tesióra keretében, azt hiszem harmadiktól.
Én úgy gondolom, teljesen gyerekfüggő, kinek mit lehet engedni. Másodikos korától versenysportolt a fiam, de csak heti 2 edzésbe mentem bele, emellett voltak a hétvégi meccsek, majd szintén hétvégén a válogatott felkészítő edzések. Külföldre is ment nemzetközi bajnokságra, de amikor azt mondta, belefáradt és szeretné befejezni, átbeszéltük, és vége lett. Van olyan gyerek, akinek jóval több is belefér az idejébe. Az én fiam negyedik második félévében, ha nem edzésre ment 3-kor, hanem 4-kor hoztuk el a suliból, a negyedórás kocsiút alatt elaludt, volt, hogy alig lehetett felrázni. (Este 8kor feküdt le, és reggel 7kor kelt, ha nem volt suli, min. 12 órát aludt.) Ilyen “adottságok” mellett felelőtlenség lett volna többet engedni neki. Volt persze néha hiszti, hogy ő még erre és arra is járni akar, de tudtuk, hogy nekünk kell határt szabni.
KedvelésKedvelés
Abban teljesen egyetértünk, hogy minden gyerek más, mindegyiküknek más a terhelhetősége, biztos vannak olyanok is, akiknek meg sem kottyan, ha minden délután van valamilyen foglalkozás.
Az én Nagyomnál is észnél kell lenni, mert megy, mint a güzü, már elkezdett a délutáni alvás miatt is problémázni, de látjuk rajta, hogy szüksége van rá, anélkül teljesen kész van estére.
Biztos hozzájárul az is, hogy mentálisan is elfárad, már az is tök megterhelő lehet, hogy folyékonyan és választékosan beszél két nyelven, állandóan váltogatva, egy-egy beszélgetésen belül is. Muszáj ráerőszakolni a pihenést, akkor is, ha egyszer-egyszer egyébként kibírja, hogy nem alszik délután vagy később megy aludni.
KedvelésKedvelés