Üdv az anyaeztnezd.hu-n!

Nagyjából a kisebbik lányom négy hónapos kora körül fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne valami olyan elfoglaltságot találni a babázás mellé, ami feltölt, egy kicsit megmozgatja az időközben parkolópályára tett agysejtjeimet és mentálisan kikapcsol a legproblémásabb napokon, heteken, hónapokban is.

Így, hogy már a második gyerekem első születésnapját is megültük, bizton állíthatom, hogy számomra a ~4 és a ~11 hónapos kor közötti időszak a legstrapásabb, ezt viselem a legnehezebben. Ekkor már nem “eszik-alszik-ha leteszem, ott marad” újszülött, de még mindig túl kicsi. Még nem indult meg a beszédfejlődése és a mobilitása sincs azon a szinten, hogy önállóan (és többnyire biztonságosan) eljusson oda, ahová szeretne, így minden egyes sérelmét sírással adja a tudtomra. Arról nem is beszélve, hogy ebben a korban indul be a fogzás, a szeparációs szorongás, valamint nálunk sajnos az alvásproblémák és a napirenddel való örökös szélhalomharc is erre az időszakra esett.

Ha olvastátok a naplómat (ha nem, akkor ITT megtehetitek), akkor tudjátok, hogy amint a Kicsi maga mögött hagyta a tankönyvi újszülöttkort, elkezdett éjjelente óránként(!) ébredni, csak szoptatással egybekötve lehetett megnyugtatni és sajnos ez a menetrend hosszú hónapokra állandósult.

Ebben a testileg teljesen kifacsart állapotomban nagyon jól esett, hogy szellemileg legalább sikerült kihívást állítanom magam elé, tervezgetni a weboldal elrendezését, a publikálni kívánt anyagokat, kitalálni és megvalósítani a koncepció minden részletét – talán nem túlzás azt állítani, hogy egy kicsit lelket öntött belém ez a projekt.

Na, meg egyébként is nehezemre esik megülni a fenekemen, így legalább egy helyre tudtam összpontosítani az agyi kapacitásom gyér maradékait.

Nem titok, hogy mindkét gyerekem elég kicsi, a nagyobbik lányom is csak négy éves, így leginkább a bölcsis-óvodás korosztállyal tervezek foglalkozni, többnyire olyan cikkeket szeretnék írni, amik erről az életszakaszról szólnak és valószínűleg a hasonló csónakban evező szülőknek lesznek leginkább érdekesek.

Ez természetesen nem zárja ki, hogy más helyzetben lévő látogatók is olvassák az írásaimat, remélem, hogy nekik is tudok majd újdonságokat mondani vagy ha azt nem is, akkor legalább pár kellemes percet okozni, amíg egy-egy cikk végére nem érnek. 🙂

Egy darabig még tervezem folytatni a heti naplót, így ha eddig szívesen követtétek kis családunk nagy kalandjait, akkor keddenként számíthattok újabb bejelentkezésekre.

A fentieken túl az utóbbi időben elkezdtem dokumentálni a nagylányommal közösen “legyártott” kézműves ötleteinket; fényképes, lépésről-lépésre útmutatókkal, hogy ha van kedvetek, ti is könnyen el tudjátok készíteni őket.

Ezen felül a menüpontok között találhattok olyan recepteket is, amik talán adhatnak ötleteket, hogy hogyan lehet olyan ételeket főzni, amit a legkisebbek is megesznek és bónuszként nagyon gyorsan elkészíthetőek.

Nem vagyok profi fotós, így nézzétek el nekem, hogy a képek nem mindig sikerültek a legjobban – az ételfotók kimondottan szánalmasak 😀 – de mivel mi általában tálalás után rögtön megesszük, ami megfőtt vagy kisült, így nem mindig volt lehetőségem rendes képet kattintani.

Összességében – úgy, hogy hosszú hónapok óta alig alszom és nem vagyok webdizájner (ez utóbbi gondolom látszik 😀 ) -, én nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. Sok munkát és szeretetet tettem bele az egész oldalba, remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket és szívesen fogjátok olvasni a bejegyzéseket.

…és hogy miért “Anya, ezt nézd!”?

Mióta gyerekeim vannak, rájöttem, hogy ez gyakorlatilag az ovis verziója a “Fogd meg a söröm!” kifejezésnek. Ha elhangzik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valami rendkívül nyakatekert, undorító, idióta és/vagy veszélyes dolognak lehetünk hamarosan szemtanúi.

Ha valami, akkor ez tökéletesen magában foglalja a szülői lét esszenciáját! 🙂

Kellemes böngészést kívánok nektek!

Salty