Ha szóba kerülnek a gyerekvállalás optimális feltételei, akkor a legtöbb ember dobogós helyen említi az anyagi biztonságot, mint elengedhetetlen kritériumot az utód születése előtt. Kissé klisé, de örök érvényű, a „legyen ház, kocsi, biztos munkahely, megtakarítás”, mielőtt egyáltalán elkezdünk gondolkodni a reprodukción.

Mi minden szükséges egy gyerek ideális környezetben történő felneveléséhez? Erre a kérdésre ahány ember, annyi választ lehet elképzelni, amit ráadásul nagy mértékben befolyásol a megkérdezett személyek kora is.

Ha a szüleink, nagyszüleink generációját faggatjuk, akkor ők valószínűleg jóval kisebb jelentőséget tulajdonítanak az anyagiaknak, mint a „mai fiatalok” vagy a még gyerekvállalás előtt álló párok. Hiszen 20-30-40 évvel ezelőtt is gyerekek tízezrei nőttek fel vibrációs pihenőszék, isofix autósülés, agyagozószakkör, teniszedzés és angol nyelvi nyári tábor nélkül is.

Honnan tudja egy elsőgyerekes szülő, hogy mi az, ami megalkuvás nélkül, valóban szükséges és mi az, ami csilivili, 21. századi úri hóbort?

A kétezres években a gyerek születésére és gondozására szakosodott cégek nagyon jövedelmező üzleti modellt alakítottak ki és gyakran a szülők lelkiismeretére hagyatkozva árazzák be és reklámozzák a különböző „nélkülözhetetlen” termékeket.

Hiszen milyen szülő az, aki nem a legjobbat akarja a gyerekének?

Én bevallom, hogy a lányaim születése előtt (és azóta is jópár alkalommal) engem is be lehetett húzni a csőbe számtalan olyan holmival, amiről utólag kiderült, hogy felesleges pénzkidobás volt. Mindent összevetve nem bántam meg egyetlen vásárlást sem, alakulhatott volna úgy, hogy hasznosnak találtatik egy-egy porfogó holmi, de ha visszamehetnék az időben, lennének olyan dolgok, amit másképp csinálnék.

Mi viszonylag minimalista felállásban készültünk a gyerekek születésére, de volt több olyan termék is a beszerzendő cókmókok listáján, amiből megrögzötten ragaszkodtam egy-egy adott típushoz, modellhez vagy márkához.

A férjem a mai napig gyakran cukkol vele, hogy olyan erőszakosan kampányoltam egy bizonyos autósülés típus mellett, hogy ő biztosra veszi, hogy akinek nem olyanja van, annak a gyereke folyamatos életveszélyben éli a napjait.

Minden szülőnek és leendő szülőnek mások a prioritásai, a gyerekkel kapcsolatos költségek máshol helyezkednek el a fontossági skálán. Nem mindenhol fér bele a családi kasszába a kiscsoportos magán bölcsőde, a felsőkategóriás babakocsi vagy a méregdrága sportszakkör, de mi az, ami valóban elengedhetetlen?

Hogyan érdemes a gyerekvállalásra készülni? Mi az az anyagi helyzet, ami megfelelő feltételeket biztosít az utód ideális felneveléséhez?

Az egyik legnagyobb hazai bank megbízásából, tavaly készült országos felmérés eredménye szerint egyre többen teszik az anyagi biztonságuktól függővé a gyerekvállalást.

A biológiailag reprodukcióra alkalmas korúak harmada nyilatkozott úgy, hogy a stabil pénzügyi helyzet megkönnyíti/megkönnyítette a döntés meghozatalát, de a gyereket egyáltalán nem tervezők közel 60%-a szerint az anyagiak nem játszottak fontos szerepet az elhatározásukban.

A felmérés szerint a teljes lakosság mindössze 2%-a állította, hogy azért nem vállalnak több gyereket, mert pénzügyileg nem engedhetik meg maguknak.

Hogyan lehet számszerűsíteni azt, hogy „anyagilag belefér” egy család életébe az első/második/többedik gyerek?

Egy kis online kutakodás után több különböző összeget is lehet találni, hogy pontosan mennyibe kerül egy csemete felnevelése a fogantatástól a diplomáig. Az enyémeknél idősebb gyerekek szülei valószínűleg meg tudnak erősíteni abban, hogy bár az újszülöttekre is kell jócskán költeni, de ahogy nő, azzal párhuzamosan csak „drágul” a gyerek.

Idővel megjelennek az egészen addig számításba sem vett extrák: a beiskolázás, a minőségi tanszerek, a nyelviskola, a nyári táborok, a különböző szakkörök, hogy a gyerek esetlegesen ezeken felül választott hobbijait ne is említsük.

Hogyan lehet erre felelősségteljesen felkészülni? Az egyik általam talált, részletes, a korosztályonként felmerülő tételeket listázó idei online cikk alapján a gyerek 21 éves koráig (tehát az első diplomáig) tartó kiadások összesítve nagyjából ~30 millió forintnyi összeget jelentenek.

Valóban ennyibe kerül egy gyerek felnevelése? Ez vajon az átlag alatti, „éppen csak kijövünk valahogy”, az átlagos vagy a túlzóan ideális, „mindenből a legjobbra ruházunk be” gondoskodás ára?

Aki nem tud gyerekenként ekkora összeget előteremteni az jobban jár, ha nem is vállal utódot? Felelőtlen-e az a (leendő) szülőpár, aki az első védekezés nélküli szex előtt nem ül le a párjával a kockás füzet mellé, hogy kiszámolják, jut-e elég anyagi forrás a megfoganásra váró csemete felnevelésére?

Mi számít manapság „elégségesnek”? Rosszabb szülő az, aki nem tud minőségi holmikat vásárolni a gyerekének vagy nem engedheti meg magának, hogy a beirassa a vágyott szakkörre?

Ezekre a kérdésekre ugyancsak különböző válaszokat adnának a különböző korú szülők. A bank által megrendelt felmérés eredményeiből is bebizonyosodik, hogy a gyermekvállalási kort elhagyók sokkal nagyobb arányban gondolják úgy, hogy az anyagi helyzet nem meghatározó a gyerekvállalási hajlandóság szempontjából.

Elvégre nekik is boldog gyerekkoruk volt, akár sokkal szerényebb körülmények között is.

Manapság is lehet így gyereket nevelni vagy elvárássá vált a „soha semmiben ne szenvedjen hiányt” szülői hozzáállás? Nehezebb helyzetben vannak-e azok a gyerekek, akik a családjuk pénzügyi helyzete miatt hátrányból indulnak a tehetősebb környezetből érkező osztálytársaikkal szemben?

Hol van az a határ, ami alatt már megszenvedi a gyerek a pénz hiányát? Van egyáltalán ilyen, objektíven kijelölhető határ?

Mit kell tennie 2023-ban egy leendő szülőnek, hogy a lehetőségeihez mérten a legalaposabban fel tudjon készülni a gyerekvállalás anyagi vonzatára?

Salty