Már nem tudom hanyadjára találkozom azzal a „végtelenül szellemes” megjegyzéssel online, hogy a mai gyerekek hajtogassák csak, hogy six-seven, majd ha felnőnek, akkor rá fognak jönni, hogy ez bizony nekik is azt jelenti, hogy reggel hattól este hétig kőkeményen melózni kell!

Majd meglátják! – mondogatják baljóslóan, mint a kávézaccból jövendölő balkáni öregasszonyok.

Nekem meg ez az egész annyira visszás és rosszindulatú, hogy nem hogy viccesnek nem találom, hanem inkább sajnálom azokat, akik így gondolkodnak.

Mert mi másért akarná valaki, hogy a következő generációknak is ugyanolyan kőkemény élete legyen, mint amilyen nekik maguknak volt, ha nem a saját nyomorukat akarnák továbbadni? Ha nem arról szólna ez az egész, hogy nekem nehéz, ezért dögöljön meg a te tehened is?

Ez pedig végtelenül szomorú.

Lehet, hogy én nem nőttem még fel eléggé vagy csak túl jó a memóriám, de úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna, hogy milyen volt, amikor én voltam ennyi idős.

Nekünk is megvoltak a magunk hülyeségei és mi is abban a hitben keltünk fel minden reggel, hogy már régesrég megfejtettük a világot, mindent tudunk és mindig nekünk van igazunk.

Előttem van, amikor 13 évesen meg voltam róla győződve, hogy én vagyok a következő Honey Daniels, trottyos gatyákban jártam és vártam, hogy elég idős legyek ahhoz, hogy 50 cent felhívjon és felajánlja, hogy a háttértáncosa legyek.

(Utána meg ebben a cuccban fogtam magam és elmentem a délutáni zongoraórámra Csajkovszkijt játszani, de ez mellékes.)

Hát nem mi voltunk az a generáció, aki egyfeszt a „ne nézz bele”-féle rendkívül értelmes elfoglaltságokkal töltötte az idejét? Nem mi mondogattuk, hogy „keresett a Feri”?

40-50-60 évesen könnyű felállni a piedesztálra és elbábozni, hogy mi úgy születtünk, hogy volt tizenöt év munkatapasztalatunk és már az oviban is egy felelősségteljes felnőtt volt a jelünk, de azért nézzünk bele néha a tükörbe is – mi nem csináltunk soha semmi baromságot?

Atyavilág! Annak az egynek örülhetünk, hogy akkoriban még nem láttuk mindent viszont az interneten!

Igen, elhiszem, hogy a six-seven-özés idegesítő (bár valószínűleg ez a célja) és igaz az is, hogy objektíven nézve egy értelmetlen hülyeség. Pont annyira, mint ezer más dolog, amiket mi vagy a korábbi generációk hajtogattak évtizedekkel ezelőtt.

Attól még, hogy egy kistinit most éppen ez szórakoztat, még egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy munkakerülő, lusta léhűtő lesz belőle.

Meg amúgy is, csak abból lehet értékes ember, aki mindenért vért izzadt az élete során?

Az pedig, hogy sokan ezt a saját gyerekeiknek, unokáiknak kívánják, mert azt tartják kívánatosnak, hogy gebedjenek bele ők is a munkába, pont úgy, mint a felmenőik, egészen szánnivaló.

Miért a mostani kamaszoknak kellene felnőve azt az adósságot törleszteniük, amit nem is ők halmoztak fel?

Ez az a mentalitás, ami visszafogja az emberiséget.

Nem inkább azért kellene drukkolnunk, hogy minden generációnak egyre könnyebb és könnyebb legyen, hogy fejlődhessünk, hogy javuljon az életszínvonal, hogy ne kelljen senkinek negyven évig tizenkétóráznia?

Hol tarthatna a világ, ha nem akarnánk folyton mások jószágait is holtan látni?

Salty