Antiszociális a lányom 🤷‍♀️

8 hozzászólás

  1. Aszociális – és nem antiszoc 🙂

    Az antiszociális gyerek megverné a másik kislányt, hogy szálljon már le róla, és ezt teljesen valid megoldásnak érezné, mert a másik kiérdemelte 😀 (Most kicsit sarkítok, mert 2,5 évesnél nyilván nem beszélünk ilyen tudatosságtól, de érted a lényeget :D)

    Kedvelés

  2. Ah, az ügyintézést ne is mondd! 1 hónapja összetörték a kocsimat. (belém tolattak a Lidl parkolóban) Nem én voltam a hibás, és mivel a másik fél először nem akarta elismerni a felelősségét, rendőri intézkedés is történt. A jobb hátsó lökhárítóm sérült meg, de úgy, hogy hazafelé menet egyfolytában érezni lehetett, hogy valami fém hozzáér a gumihoz. Mivel nem akartam megkockáztatni egy durrdefektet, így szó sem lehetett arról, hogy elvigyem Pestre a szerelőmhöz. Mivel a kocsi öreg, a szerelőm meg márkaszervízben dolgozik, ezért egy ismerősét ajánlotta, mert náluk gazdasági totálkár lenne a kocsi alapból. Persze csak trélerrel lehetett elvitetni, mert azt sajnos nem tudtam, hogy a biztosító helyben is kijönne szemrevételezni a kárt. Azóta áll az ügy, hol a biztosító árajánlatára kell várni, most meg éppen arra, hogy a kedves úr, aki méltóztatott belém jönni, nyilatkozzon a balesetről. (Ezt mondjuk nem is értem, mikor a kárbejelentőn egyértelműen ott van, hogy mi történt, és el is ismerte a felelősségét.) Felhívtam a biztosítót, ők azt mondták, hogy ha a nyilatkozat nem érkezik meg (szerintem nem is fog), akkor a rendőrségtől kell elkérni a jegyzőkönyvet, és azt küldjem el nekik. Már írtam a rendőrségnek ezügyben, eddig semmi reakció. Itt fogyott el a türelmem, kedden reggel első dolgom lesz bemenni a rendőrségre, és elkérem a papírt. Már arra is gondoltam, hogy saját költségen megcsináltatom a kocsit (a szerelőt megkérdeztem a körülbelüli árról, ez még belefér), és majd utána egyezkedem a biztosítóval, hogy nekem utalják a pénzt. Egyszerűen kiborító ez a bürokrácia, ha csak rágondolok a dologra, egyből gyomorgörcsöm lesz. Nem beszélve arról, hogy nagyon kellene már a kocsi, mert bár igaz, hogy munkába mindketten tömközzel járunk, de a bevásárláshoz nagyon kellene.

    Kedvelés

    • Na igen, és ez benne a legbosszantóbb, hogy te vagy a vétlen és mégis te maradsz nagyobb szarban! Mint az én szemétszállítós ügyemnél is – nem én csesztem el, mégis nekem kell bizonygatnom az igazam meg a fél világot körbetelefonálnom. 😕

      Remélem hamar megoldódik az autód ügye! Nagyon idegesítő az ilyesmi!

      Kedvelés

  3. TeamKicsi! Lehet, hogy én is antiszociális vagyok, de emlékszem, hogy gyerekkoromban hogy utáltam a nyomulós kisgyerekeket, akiktől nem lehetett megszabadulni, még most is kicsit ideges leszek tőle, ha belegondolok, nem volt ellenük semmi fegyverem, mert a kedvesen elmondott nemből nem értettek. Az tök jó, hogy azt mondjátok neki, hogy nem kell vele játszania, ha nem akar, az én időmben még a legyél kedves, játszatok együtt ment, nehogy megsértődjön a nyomulós gyerek anyukája.
    Fontos, hogy megmaradjon, hogy (kedvesen, de) megvédje a határait.

    Kedvelik 1 személy

    • Nem is akarom erről leszoktatni vagy kinevelni belőle, mert örülök neki, hogy kiáll magáért és nem csinál mindenféle, számára akár kellemetlen dolgokat megfelelési kényszerből. Ez tök jó és én abszolút támogatom, hogy ilyen!

      Az antiszocialitást (vagy inkább aszocialitást) meg leginkább talán idézőjelben érteném, mert a Nagy mellett kb. mindenki annak tűnik! 😁

      Pont erről beszéltünk a férjemmel is, hogy igazából az az átlagos vagy mondjuk úgy, normális, ahogy a Kicsi viselkedik, a Nagy pedig az extra, aki extrémen társasági, szociális lény. Ha választani kell, akkor kettejük közül inkább ő az “fura”. 😁

      Kedvelés

  4. A Kicsi otthon is nyilvánul meg hasonlóan? Képzeld, nálunk igen. Annyira mások a lányok, a Nagy sokkal “érintősebb”, a Kicsi ezt utálja. Ahogy nagyon önálló is, nem szereti ha az ő kérése nélkül segítenek neki. Van ezekből pár konfliktus, és olyankor sokszor mindkettőt lehet csitítani, mert mindketten megsértődnek.. 😀

    Kedvelik 1 személy

    • Nem, amúgy itthon nem viselkedik így – azon túl persze, hogy a tesóval néha összekapnak, de ez is nagyon ritka. Imádnak ölelkezni, összebújni stb., a Kicsi is nagyon bújós velünk és a Naggyal is. 🙂

      Szerintem mi vagyunk az ő kis buborékja, velünk felszabadult és imád együtt lenni, mindenki mást meg csak eltűr maga körül. 😀

      Kedvelés

Hozzászólás