Ezt a verset egy pályázatra írtam, ott nem került be a döntős költemények közé, de szerettem volna anyák napja alkalmából megosztani veletek. Legyen nagyon szép napotok!😉

Hozzád

Nem tudok betelni veled.
Megigézve nézem meg-
megrebbenő álmos szemed
és ahogy ökölbe szorítod,
parányi, göndörfúrt kis kezed.

Mindened olyan gyönyörű.
Szent áhítattal cirógatom
aranyló selymes hajad,
pisze orrod és a gömbölyű,
bíborszín ajkad.

Kacagásod melengető
lágy tavaszi napnyaláb,
Elemi erejű, minden
bánatot feledtető,
valóságos délibáb.

Életem templomában,
te vagy a hús-vér, szuszogó litánia,
Még itt, a koraesti
gyengéd félhomályban
is rendkívüli, áldott anomália.

Tőled tanul új nevet
a kezdet, a hit és az éltető remény,
Amit kimondani nem lehet,
benned az is alakot ölt,
tündöklő égi fény.

Belőlem lettél és mégis
könnyedén túlnőttél rajtam,
de bármi történjék is
én melletted leszek, mikor
kell a lelkednek balzsam.

Meghalnék érted, de élni
nemesebb áldozat,
hiszen ki fog kísérni,
az utadon ki lesz,
ki támogat?

A te zarándoklatodon,
én nem tarthatok végig veled,
az időm véges,
de míg csak lehet
fogom majd mindkét kezed.

Fejed most az ölembe hajthatod
és ameddig akarod,
ott is tarthatod,
hogy még a végtelen peremén is
érezzem mámorító illatod.

Míg a karomban vagy, nem érhet baj,
megígérem egyszer s mindenkorra,
oly’ szorosan ölellek, hogy a szívünket
ne válassza el más,
csak a bőr és néhány borda.

Aludj szépen és hallgasd,
mindkettő egy ritmusra dobban,
amikor felébredsz,
én itt leszek,
mindig, minden mosolyodban.