Szülőnek lenni drága mulatság. Azt mindenki tudja, hogy a gyerekre költeni kell – na de mégis mennyit?

Három évvel ezelőtt írtam ezzel kapcsolatban egy cikket a Bezzeganyára (visszadátumozva feltöltöttem IDE, ha még nem olvastátok vagy már elfelejtettétek és most megnéznétek), mert érdekesnek találtam, hogy akkor több pénzügyi elemző is 30 millió forint körül határozta meg azt az összeget, amit mi szülők elköltünk egy gyerekre, amíg a saját lábára áll.

A napokban rátaláltam erre az írásomra és arra gondoltam, hogy ez mégiscsak elég régi adat, meg kellene nézni, hogy ez a harminc milka most, 2026-ban mit jelent, manapság ennyi pénz mire elég.

Az gyereknevelés költségeivel foglalkozó legfrissebb felmérések és cikkek szerint mostanság már sokkal inkább az 50 millióhoz közelít az összesítés és az a bizonyos 30 milliós lélektani határ már csak az abszolút minimumot fedezi.

Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy amíg félre nem raktatok ennyi pénzt apjukkal ketten, addig ne is gondoljatok a családalapításra, mert ez az összeg nyilván 18-21 év alatt „költődik el” és nem csak a legegyértelműbbnek tűnő tételek vannak beleszámolva.

Az ilyen összesítésekbe belekalkulálják pl. a gyerek hányadát az otthoni étkezésből és a rezsiszámlákból is (logikus, hogy ha többen laktok egy fedél alatt, akkor mindenből több fogy), az iskolai menza, a téli cipő és még az esetleges fogszabályzó vagy szemüveg költségét is.

Ezért sem érdemes ezeket az összeget (mármint a 30 és az 50 milliót) visszabontani havi átlagra, mert egy totyogó esetében még nyilván értelmezhetetlen a havi 120ezres kiadás, de később, az iskolai évek során már akár egy hétnyi nyári tábor kerülhet ennyibe.

Ezek a számok, így első blikkre biztosan többeket is hanyatt vágtak, legalábbis én eszméletlenül sok pénznek érzem ezt egy gyerekre, de a valóságban meg, ha kicsit jobban belegondolok, egy babakocsi vagy gyerekülés is százezres tételek, de még egy pár normális cipő, ami kibírja a lábukon a szezon végéig is 15-20 ezer forintba kerül.

Arról nem is beszélve, hogy mondjuk a nyelviskola vagy a különtanár óradíja már az én gimnáziumi éveim alatt is 3-4 ezer forint volt, most bele sem merek gondolni, hogy az ilyen „huncut úrizálásokért” mennyi lóvét kell leszurkolni.

Szóval összejön ez könnyen és még csak nem is kell hozzá semmiféle luxizás.

Azonban a fentiekben csak a ténylegesen kifizetett összegekről írtam, amiért cserébe valamilyen tárgyat vagy ellenszolgáltatást kap a gyerekünk, viszont miközben ezzel kapcsolatban olvasgattam, szembejött velem egy másik nagyon érdekes szempont is, ami nem igazán mérhető konkrét számokban.

Ez pedig az a költség, amit az a „meg nem keresett” pénz jelent, amitől a gyereknevelés miatt elestünk.

Mert ugye ha egy pár szülővé válik, akkor a munkaerőpiac is beszűkül, mert már egy másik szerepben is helyt kell állniuk, nem áldozhatják minden energiájukat a karrierjük fejlesztésére – de amellett, hogy ez részben természetes velejárója a szülői létnek, lehetetlen kiszámolni, hogy ezen a téren milyen összegekről lehet általánosságban szó, ezért ezt nyilván senki nem kalkulálja bele a 30-50 milliós sávokba.

Tovább árnyalja a témát szerintem, hogy több gyereket nevelve már nem lehet úgy számolni, hogy „oké, van három gyerekem, akkor az háromszor ennyi”, mert a testvérek sok holmijukon osztoznak, egy-egy drágább használati tárgy (pl. babakocsi, bicikli) öröklődnek, de attól még mindannyiukat ruházni, etetni és taníttatni kell, így az állandó, mindennapi költségeknél mégiscsak ér a sima szorzó.

Ti mit gondoltok erről? Szerintetek tényleg elköltünk ennyi pénz a gyerekeinkre, amíg saját lábra állnak?

Salty