Szülőnek lenni drága mulatság. Azt mindenki tudja, hogy a gyerekre költeni kell – na de mégis mennyit?
Három évvel ezelőtt írtam ezzel kapcsolatban egy cikket a Bezzeganyára (visszadátumozva feltöltöttem IDE, ha még nem olvastátok vagy már elfelejtettétek és most megnéznétek), mert érdekesnek találtam, hogy akkor több pénzügyi elemző is 30 millió forint körül határozta meg azt az összeget, amit mi szülők elköltünk egy gyerekre, amíg a saját lábára áll.
A napokban rátaláltam erre az írásomra és arra gondoltam, hogy ez mégiscsak elég régi adat, meg kellene nézni, hogy ez a harminc milka most, 2026-ban mit jelent, manapság ennyi pénz mire elég.
Az gyereknevelés költségeivel foglalkozó legfrissebb felmérések és cikkek szerint mostanság már sokkal inkább az 50 millióhoz közelít az összesítés és az a bizonyos 30 milliós lélektani határ már csak az abszolút minimumot fedezi.
Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy amíg félre nem raktatok ennyi pénzt apjukkal ketten, addig ne is gondoljatok a családalapításra, mert ez az összeg nyilván 18-21 év alatt „költődik el” és nem csak a legegyértelműbbnek tűnő tételek vannak beleszámolva.
Az ilyen összesítésekbe belekalkulálják pl. a gyerek hányadát az otthoni étkezésből és a rezsiszámlákból is (logikus, hogy ha többen laktok egy fedél alatt, akkor mindenből több fogy), az iskolai menza, a téli cipő és még az esetleges fogszabályzó vagy szemüveg költségét is.
Ezért sem érdemes ezeket az összeget (mármint a 30 és az 50 milliót) visszabontani havi átlagra, mert egy totyogó esetében még nyilván értelmezhetetlen a havi 120ezres kiadás, de később, az iskolai évek során már akár egy hétnyi nyári tábor kerülhet ennyibe.
Ezek a számok, így első blikkre biztosan többeket is hanyatt vágtak, legalábbis én eszméletlenül sok pénznek érzem ezt egy gyerekre, de a valóságban meg, ha kicsit jobban belegondolok, egy babakocsi vagy gyerekülés is százezres tételek, de még egy pár normális cipő, ami kibírja a lábukon a szezon végéig is 15-20 ezer forintba kerül.
Arról nem is beszélve, hogy mondjuk a nyelviskola vagy a különtanár óradíja már az én gimnáziumi éveim alatt is 3-4 ezer forint volt, most bele sem merek gondolni, hogy az ilyen „huncut úrizálásokért” mennyi lóvét kell leszurkolni.
Szóval összejön ez könnyen és még csak nem is kell hozzá semmiféle luxizás.
Azonban a fentiekben csak a ténylegesen kifizetett összegekről írtam, amiért cserébe valamilyen tárgyat vagy ellenszolgáltatást kap a gyerekünk, viszont miközben ezzel kapcsolatban olvasgattam, szembejött velem egy másik nagyon érdekes szempont is, ami nem igazán mérhető konkrét számokban.
Ez pedig az a költség, amit az a „meg nem keresett” pénz jelent, amitől a gyereknevelés miatt elestünk.
Mert ugye ha egy pár szülővé válik, akkor a munkaerőpiac is beszűkül, mert már egy másik szerepben is helyt kell állniuk, nem áldozhatják minden energiájukat a karrierjük fejlesztésére – de amellett, hogy ez részben természetes velejárója a szülői létnek, lehetetlen kiszámolni, hogy ezen a téren milyen összegekről lehet általánosságban szó, ezért ezt nyilván senki nem kalkulálja bele a 30-50 milliós sávokba.
Tovább árnyalja a témát szerintem, hogy több gyereket nevelve már nem lehet úgy számolni, hogy „oké, van három gyerekem, akkor az háromszor ennyi”, mert a testvérek sok holmijukon osztoznak, egy-egy drágább használati tárgy (pl. babakocsi, bicikli) öröklődnek, de attól még mindannyiukat ruházni, etetni és taníttatni kell, így az állandó, mindennapi költségeknél mégiscsak ér a sima szorzó.
Ti mit gondoltok erről? Szerintetek tényleg elköltünk ennyi pénz a gyerekeinkre, amíg saját lábra állnak?
Salty
ANYA, EZT NÉZD! 
Nekem soha eszembe sem jutott kiszámolni, hogy mennyibe került a három gyerekünk felnevelése. Csak azt tudom mondani, hogy került, amibe került, minden fillért megért. A “befektetésünkért” olyan életet kaptunk, ami minőségileg más volt, pozitív értelemben, mintha gyermektelen házaspárként töltöttünk volna el azt a 46 és fél évet, amit együtt töltöttünk a férjemmel – az ő haláláig.
Azt a sok pozitív élményt, amit gyerekes családként megéltünk, nem lehet “máshol megvenni”. Ha nem rájuk költöttük volna azt a pénzt, hanem magas minőségű berendezési tárgyakra, autókra, utazásokra a világ másik felére – már mind semmivé lett volna az elmúlt évtizedek során. A berendezési tárgyak, autók már leamortizálódtak volna és szemétként végezték volna, a régi utazások emlékei megkoptak, törlődtek volna.
A felnőtt gyerekeink, és általuk az unokáink léte és az idáig elvezető út – nem mindig könnyű, de mindig fontos – része volt a teljes életünknek. Szerintem hajtóerőként működött a gyerekes lét, hogy többet hozzunk ki magunkból, és egymásból a családban. Örömöt adni, és örömöt kapni – pénzben kifejezhetetlen érték.
KedvelésKedvelés
Gyors fejszámolással nekem az jött ki, hogy havi 1000 EUR a minimális, közvetlen kiadásunk 3 gyerekre. Ebből 20 évre ~30 millió Ft/gyerek jön ki.
Ezen felül, kb havi kb. 300 EUR-t tudnánk spórolni, ha gyerek nélkül, kisebb lakásban élnénk. De itt azért már számít a gyerekek száma, nyilván nem kell 3 extra szoba nekik.
Mióta külföldön élünk, a férjem nem dolgozik szinte egyáltalán. Havi 1000 EUR-t azért komolyabb erőfeszítés nélkül kereshetne, ez eléggé alulbecsült összeg. Szóval, igen, számít ez is.
Talán jövőre az iskola már kiszámíthatóbb lesz , mint az ovi, ami simán bejelenti, hogy ma 2-ig vannak, jövő héten pedig csak a gyerekek felét tudják fogadni…
Hát, lakás meg kocsi az nem volt – és most sincs.
KedvelésKedvelés
Örök téma. 🙂
Mi simán elköltünk ennyit rájuk, de nálunk pl a fejlesztések és a Waldorf intézmények a nagyfogyasztók. A hétköznapi élet költségeit minimalista módon intézzük, mert nem vagyunk gazdagok, valahol meg kell fogni a pénzt a fentebb említettekre…
Pont emiatt a BA-n futó mennyibe kerül az iskolakezdés-es cikkeken mindig elkerekedett a szemem, és az ott kihozott összeget luxizásnak éreztem. (Van sima iskolásom is, akinek kell a füzet meg a tolltartó.)
Érdekes ez a kieső összeg téma is. Nagyon rossz irány, ha a gyerekeket okoljuk a karrier kieséséért, mert ez jó esetben egy tudatos döntés. Ráadásul én sajnálom azokat a gyermektelen ismerősöket, akiknek semmi nincs az életében a munkán kívül.
Viszont az tény, hogy a délutáni logisztika miatt félállásba mentem vissza, tehát a fizetésem felétől ténylegesen a gyerekek miatt esem el. (Nem beszélve azokról az évekről, amikor a fizetésem töredékéért voltam otthon, amíg kicsik voltak.)
KedvelésKedvelik 1 személy
Nálunk is így van, nem tudunk mindenre annyit költeni, amennyit csak akarunk, ezért priorizálunk, hogy mikor mi a fontosabb.
Szerintem az ilyen kutatások nem a gyereket okolják a karrier stagnálásáért vagy nem ezt akarják sugallmazni, hanem inkább csak objektíven hozzáadják a számításhoz, hogy ez is a gyereknevelés “költsége”.
Gondolom, hogy senki nem cserélné el a gyerekeit arra a pénzmennyiségre, amit nem keresett meg, de tény, hogy ezen a téren be kell fektetni a szülői létbe. 🙂
KedvelésKedvelés
Én úgy gondoltam erre a tételre, ami nem is a gyerekeseknek szól, hanem azoknak lehet figyelemfelhivó, akiknek nincs gyerekük. Itthon pl sok a családos kedvezmény, és ez bosszantó lehet ha az ember nem gondol bele, valójában mivel jár a gyernekvállalás, mind anyagi, mind egyéb terheket beleértve.
ugyanakkor meg naná, hogy megéri!!! Egyetértek Murmurkával, hogy egyszerűen képtelenség lett volna kihagyni ezt a két kis gyermeket az életünkből. Szívből remélem, hogy nincs vége a sornak még nálunk….
KedvelésKedvelés
Én úgy értem, hogy az én karrieremre nem gyakorolt jelentős hatást az a sok év kiesés. A tudást hamar felszedtem, a tapasztalat pedig nem kilóra mérődik, odafigyeléssel kevés év alatt is lehet sokat felszedni. Ez biztos, hogy nem minden szakmában van így, és ha vezető szeretnék lenni pl, annak biztosan gátat szabnának a gyerekek, de így a karrierem tekintetében nem látok számottevő bevételkiesést.
KedvelésKedvelés