Pár napja botlottam bele egy cikkbe, ahol arról írt egy anyuka, hogy a gyerekeit mindig festékesen és/vagy sárosan hozza haza az óvodából, majd rákérdezett az olvasói véleményére is, hogy tényleg túl nagy elvárás lenne-e a részéről, hogy ne koszolódjon teljesen össze a gyereke ruhája az oviban?
Röviden: igen.
Hosszabban kifejtve pedig azt gondolom, hogy a ruháknak és a cipőknek gyerekkorban az a feladata, hogy a külső hatásoktól megóvják, valamint elfedjék a kicsik testét. Használati eszközök, nem trófeák.
Ehhez a bejegyzéshez egyébként (a fent említett íráson túl) az adott ihletet, hogy tegnap délután egy szatyornyi sáros cuccal együtt vettem fel a lányokat az oviból.
…és simán lehet, hogy én vagyok teljesen kettyós, de én ennek kimondottan örültem!
Mert számomra ez azt jelenti, hogy olyan sokáig kinn voltak az udvaron, hogy jutott idejük ennyire összekoszolni magukat, hogy önfeledten játszhattak és hogy az óvónéniknek fontosabb volt az, hogy jól érezzék magukat és szabad levegőn legyenek, mint az, hogy „megússzák” a fél csoport ruhacseréjét.
Hát nem pont ezért hordjuk be zsákszámra a váltás holmikat? Nem ezért van minden ott minden kisgyerekes család fürdőszobaszekrényében a mosószappan vagy a Vanish gél?
Őszintén szólva, azt sokkal nagyobb problémának találnám, ha az oviból ugyanolyan makulátlan állapotban venném fel a gyerekeimet, mint ahogy reggel leadtam őket, de szerencsére egy kezemen meg tudom számolni, hogy eddig ilyen hányszor fordult elő és ezek az alkalmak szinte kivétel nélkül valamilyen betegség előfutárai voltak.
Minden szülőnek fontos tudatosítania magában, hogy a gyerekek nem csak a szemükkel és a fülükkel tanulnak, hanem a bőrükön keresztül, érintéssel is, ezért elengedhetetlen, hogy a koszos, ragacsos, maradandó foltot hagyó dolgokat is megfogdossák, mert pl. a sár állagát hogyan tudnák egy képről megismerni?
Ha soha nincsenek igazán szabadjukra engedve és folyamatosan csak azt hallják a körülöttük lévő felnőttektől, hogy „ne koszold össze magad!”, akkor idővel a figyelmüket már nem a világ megismerése fogja lekötni, hanem az, hogy a ruháikra vigyázzanak és hogy elkerüljék, hogy maszatosak legyenek.
Ezt lehet, hogy sokan győzelemként élnék meg, mert így már rá lehet adni a márkás farmergatyát és kasmír pulóvert is az oviba, hiszen „tud vigyázni rájuk”, de ez ennyi idősen nem szabadna, hogy célkitűzés legyen.
Nem ez a “jó gyerek” és főleg nem a “jó anya” mércéje.
Én is szeretem a lányaimat szépen, igényesen (jelentsen ez bármit) öltöztetni és igenis rájuk adom a szebb dolgaikat is – „addig hordják, amíg ki nem növik, ki másnak őrizgetjük?” jeligére – de ettől függetlenül nem dőlök a kardomba, ha nyakig sárosak lesznek vagy esetleg a Vanish se tudja kiszedni a beszáradt piros temperát az egészen eddig hófehér pólóból.
Nem vagyok a saját magam ellensége, amikor lehet, igyekszem előre gondolkodni, ha itthon festenek, kapnak magukra kötényt, ha sáros időben megyünk a szabadba, akkor feladom rájuk a gumicsizmát és az esőnadrágot, de a ruháik tisztasága nem olyan szempont, ami miatt korlátoznám a szabadságukat vagy akadályoznám őket az önfeledt játékban.
Ahogy nőnek, úgy lesznek óvatosabbak is, úgy lesz egyre kevésbé vonzó a sárban tapicskolni és a pocsolyákba ugrálni, addig viszont örömmel hordom az oviba a többszatyornyi váltóruhát.
Salty
ANYA, EZT NÉZD! 
” A koszos gyerek, egészséges gyerek” – a posztodról eszembe jutott egy régi írásom, amit egy magazinnak írtam annak idején: “Kosztabletta” címmel.
Túl hosszú ahhoz, hogy ide bemásoljam, de akkor feltettem az azóta már megszűnt de még olvasható Napvilág íróklub oldalára is, ha van kedved ott elolvashatod:
https://napvilag.net/cikkek/kosztabletta/
Vigyázat, csak erős idegzetűeknek!
KedvelésKedvelés
Jaj, nagyon sokat tudnék írni a koszos boldog gyerekről! Az enyém erdei ovis volt, reggel héttől délután egyig kint voltak az erdőben, van egy kis fűtött faház, egy wc és ennyi. Slaggal mostuk a sarazós ruháját és a csizmát az udvaron. Nagyon sokat profitált belőle. Türelem, kitartás, a természet tisztelete, szabályok betartása. Betegek minimálisan voltak. Egyet nem tanult meg, asztalnál kulturáltan étkezni 😁. Azt megtanulta itthon.
Ha lesz időm, még mesélek. Kicsit hardcore az intézmény, de zseniális.
KedvelésKedvelés
Haha! Azon túl, hogy teljesen egyet értek veled, utálok mosni amióta gyerekeim vannak. 😦 Tiszta kudarc élmény, a ruháikkal több időt töltök el foltsikálás miatt, mint a mosógép programja, és az egy dolog, hogy megtapasztalják a világot, de hogy képes a 10+ éves gyerek is olyan sűrűn és olyan ételekkel leenni magát?!?!?!
Én úgy oldottam meg (persze részben), hogy vannak a játszós ruhák, tipikusan a kiszakadt, foltozott, kimoshatatlanul foltos, meg a szép, “templomba járós” ruhák, amikben viszont nincs koszolós játék, mert ez a készlet véges, és nem tervezek minden ünnepi alkalomra újat venni.
Sajnos anyósom számára elfogadhatatlan, hogy az utcán koszos gyerekkel jelenjen meg, így amikor ő megy a gyerekekért, kell vinni külön szép ruhát, egészen a kabátig, overálig. A kesztyűt és csizmát benyelte, hogy az bizony koszos, a sapka határeset. Ha valami nem “megfelelő”, mire a gyerekért érek, ő már kimosta, akkor is, ha nem szárad meg, nemhogy mire hazamegyünk, de másnapra sem, amikor aztán nagyon kéne. :S
Viszont a játszós cuccait (overál, kabát), akkor mosom, ha vége az adott szezonnak, addig max beállítom a sarokba száradni. 😀 Ha kimosnám, másnapra pont ugyanúgy nézne ki, mint mosás előtt, úgyhogy teljesen felesleges tönkretenni a vízálló réteget. 😉
Oviban még póló-rövidnadrág párosból is volt bent jászós, amit havonta beáztattam, és a leszűrt vízből feltöltöttük a homokozónkat. 😀
KedvelésKedvelés
Az szerintem teljesen korrekt, hogy van, amiben szabadjára lehet őket engedni, meg van néhány váltás “szép ruha”, amire vigyázunk.
Az enyémeknek is vannak ilyen cuccaik, nem ezekben mennek oviba. 😀
Hű, nem semmi, hogy ennyire háklis anyósod a koszos gyerekruhákra! Az enyém is ki szokta mosni a lányok cuccait, ha koszosan hozza el őket az oviból, de csak akkor, ha meg is tud száradni, amikorra szükség van rá.
Egyszer nekem is volt olyan, hogy az ovis benti cipőjükben vittem őket haza, mert annyira extrémen sáros volt a csizmájuk, hogy hiába mentem ki leverni róla a nagyját, nem tudtam olyan állapotba hozni, amit fel lehetett volna adni a lábukra.
De amúgy letojom, hogy mennyire koszosak a nap végén vagy hogy úgy látják őket mások az utcán. Ha mondjuk ovi után megyünk valahová, ahol normálisan kell megjelenni, akkor vinnék nekik váltóruhát, de amúgy nem mindegy? 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy