Ő itt Bárányka vagy éppen Ovčica, attól függően, hogy milyen nyelven szólítjuk meg és beszélünk róla.
Mostanában van az ötödik évfordulója annak, hogy beköltözött hozzánk és még mindig ugyanolyan fontos a feladata, mint fél évtizeddel ezelőtt.
Amikor a nagyobbik lányom született, nem jutott eszembe alvós nyunyót venni neki, mert elsőgyerekes szülőkként annyi minden mást is be kell szereznünk, hogy fel sem merült, hogy egy babának ilyesmire is szüksége lehet.
Két hónapos korában aztán megkapta Sacit, a rongybabát, gondoltam, az majd remek alvóspajti lesz, a nyunyókról, vagyis azokról a kilapított plüssjószágokról, amik úgy néznek ki, mintha átment volna rajtuk egy betonkeverő oda-vissza, csak a koronavírusos tájékoztatókban hallottam először, de még akkor sem értettem, hogy milyen óriási jelentősége is lehet a kedvenc rongyinak egy gyerek életében.
2020 decemberében már fél éves volt az elsőszülött csemeténk, amikor meglátogatott minket a sógorom és elhozta az új barátnőjét is.
A lány akkoriban még egyetemista volt, a suli mellett a Kik-ben dolgozott és gondolom, hogy (bár mi ezt sosem várjuk senkitől) nem akart üres kézzel jönni, ezért hozta a lányunknak ajándékba a melóhelyén beszerzett, pihe-puha laposbarit.
A gyerek pedig belebolondult.
De annyira, hogy napokon belül elválaszthatatlanok lettek és villámgyorsan kialakult az a szituáció, hogy nem volt hajlandó kiadni a kezéből, pedig azért néha nem ártott volna pl. kimosni.
Nagy a baj, vészhelyzet van, brékó brékó, valahogyan muszáj klónoznunk Dolly-t.
Igenám, csak ez a rongyi már akkor is kifutó termék volt, amikor az új sógornőtől ajándékba kaptuk, nem úgy van az, hogy csak besasszézok valamelyik Kik-be és veszek belőle amennyit csak akarok!
A négy közelünkben lévő üzletben már hónapokkal korábban eladták az utolsókat, ezért elkezdtem – a lakásunktól körkörösen egyre távolodva – végigtelefonálni a hálózat összes boltját és már-már a véremet/mentális épségemet/bal vesémet is hajlandó lettem volna feláldozni, csak kerítsenek nekem valahonnan egy ugyanilyen bárányos rongyit.
Az egyik – már más településen lévő – üzletben végül pult alól akadt egy és amilyen szerencsém volt, egy másik helyről pedig visszahívtak, hogy a központi raktárból be tudnak kérni még egyet, ha szeretném.
Szerettem volna, így hárman lettek itthon a juhok. Kész nyáj!
És azt kell mondanom, hogy ebből egyértelműen a három az ideális mennyiség.
Egy ott van Bakáéknál, hogy amikor náluk alszik a ded, ne kelljen a komplett tanyát utaztatni, kettő pedig maradt itthon, hogy tudjanak váltott műszakban melózni.
Mert komoly 12 órás napokat tolnak ám le és eleinte még a munkahelyi balesetek is kimondottan gyakoriak voltak!
Gyakran estek áldozatul a visszabüfizett tejnek vagy éppen a bölcsiből hazahozott hányós vírusnak, ezért jól jött a váltótárs.
Olyan jól sikerült a klónozás, hogy a gyerek évekig(!!!) nem tudta, hogy több is van belőle.
Olyan 3,5-4 éves korára azért levágta a dolgot, de akkor már nem számított, csak az volt a lényeg, hogy egy bárányka mindig legyen elérhető.
Lehet, hogy sokat kell melózniuk és az éjszakai műszak is húzós, de rendkívül nagyvonalú munkáltatók vagyunk, még nyaralni is rendszeresen elvisszük őket!
A fentiekből tanulva, amikor a kistesóval terhes lettem, a nyunyó rögtön a babakelengye listám élére került és még szakértői segítséget is igénybe vettem: a leendő nagytesóval együtt mentünk el kiválasztani a hugica rongyiját.
Most nem hagytam magam behúzni a csőbe, végtelenül előrelátó voltam, rögtön hármat vettem a hófehér (de betonkeverővel tisztességesen kilapított) maciból és vártam, hogy majd a kicsi is pont úgy beleszerelmesedik brumiba, mint a nővére a bariba.
Nem szerelmesedett bele. A mai napig le se szarja.
Tudjátok mivel alszik? A bárányka váltótársával, amit a testvére nagylelkűen neki adományozott.
Csóri juhok mindketten folyamatosan szolgálatban vannak…
Na nem baj, a túlórapénz meg a műszakpótlék el lesz számolva, nyáron meg bónuszként majd elvisszük őket a tengerhez.
A ti gyerekeitek van nyunyója?
Salty
[A képen az elmúlt öt év evolúcióját láthatjátok:
Bárányka – Day 1 vs. Bárányka – Day 1825]
ANYA, EZT NÉZD! 
Nekem Tigriském volt. 😀 Anyámék jártak Párizsban, mikor két éves voltam, onnan hozták haza – nem nyunyóka, csak egy szimpla plüss. De nekem ő lett az örökkedvenc. Az évek során sokszor próbáltam neki menőbb nevet adni, de általában másnapra azt is elfelejtettem, hogy milyen nevet találtam ki, úgyhogy maradt Tigriske. 😀 35 éves vagyok, a mai napig őrzöm, és nagyon-nagyon sokáig lakott az ágyamban felnőtt fejjel is, még a párommal közös ágyunkban is. Ez van, sose növök fel. 😀
Viszont Tigriskére – mivel egyedi és pótolhatatlan – nagyon szigorú szabályok vonatkoztak, nem lehetett bevinni ovis plüssnek, és ha nagyszülőkhöz utaztunk, akkor is mást kellett választanom, hogy Tigriske ne koszolódjon el. Én ezt simán beemeltem gyerekfejjel is. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Nekem egy maci volt az alvós plüssöm. Nagypapám egyszer elvitt magával Berlinbe, ott vette nekem a macit. Máig tisztán emlékszem, hogy egy átlátszó nejlonba volt becsomagolva, gondolom valamelyik helyi futball-csapat színeibe öltöztették (fehér felső, zöld alsó). Nem tudom, hány éves lehettem, emlékeim szerint olyan 3-4 körül voltam, a maci akkora volt, mint én. Arra emlékszem, hogy szorítottam magamhoz, miközben szaladtam az utcán, és egyszercsak hasaltam egy nagyot vele. Az a maci lett a hálótársam, csak akkor került ki az ágyamból, mikor az már túl szűk volt kettőnknek. Egyébként plüssbolond voltam, ha megláttam egy játékbolt kirakatot, folyton nyúztam anyut, hogy vegyen nekem egy plüsst. Persze nem lehetett, de így is volt vagy 15 db, amiket megtartottam felnőttkoromig, aztán szépen elajándékoztam őket. Az öcsémnek anyukám egyik pizsamafelsője volt a “nyunyója”, azt úgy hívtuk, hogy: “fogdosó”, mert állandóan azt szorongatta alvás közben. A fiamnak semmi ilyesmi nem kellett. Egy rövid ideig elvolt ő is a macimmal, de rá nem gyakorolt olyan nagy hatást, mint rám.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, hogy min múlik az, hogy beleszerelmesedik-e a gyerek egy valamibe vagy nem fog külön ragaszkodni semmihez sem konkrétan.
Mi a Nagynak nem vettünk semmit külön, teljesen véletlenszerűen kapott rá a bárányra, a Kicsinek meg hiába volt millió nyunyója, egysem fogta meg annyira, hogy örök kedvenc legyen.
Nekem sem volt egyébként nyunyóm, kicsit irigykedem is azokra, akiknek ennyire mélyen bevésődött egy konkrét játék. 🙂
KedvelésKedvelés
A fiamnak van alvós plüsse de folyamatosan cserélgeti őket. Minden egyes alváshoz másikat választ. Ha épp Micimackót olvasok akkor egy Micivel alszik ha Boribont akkor Boribonnal és így tovább.
KedvelésKedvelés
A Kicsi hasonló nálunk – kell a bárány, mert a tesónak is van, de egyébként van sok másik is, ami forog az ágyban attól függően, hogy épp milyen kedve van. 😊
KedvelésKedvelés
És most, hogy már ketten alszanak Bakáéknál kinél van az ottani 1 db bárányka?
Nyunyóval mi sem készültünk, volt pár kapott alvós babaplüss, de a nagy rá se nézett. 1 éves kora után választott egy macit, amit szülinapjára kapott, meg a korábbi készletből a pampers-es vízilovat. Utóbbinak könnyen vadásztam váltótársat vaterán, a bolti plüssel viszont pórul jártam, ugyanúgy kifutó volt, nem gyártották már. Nemhogy Mo-n, de a származási országából sem sikerült szereznem se újat, se használtat! Viszont a sok új plüss közül egyszercsak lett egy olyan, ami miatt előnyugdíjba mehettek, most is a gyerek lábánál alszanak. Azóta volt már pár csere, bár lassan kamaszodik, a VIP plüssök maradnak.
A következőnek már meg se próbáltuk, áh, ráér majd az első szülinapjára. Ajjaj, folyton pokróca csücskét szorongatja, akkor megkapja Húsvétra. Végül odaadtuk a kiszemelt (és duplán vett) példányt pár héttel húsvét előtt, és hetekig lelkesen cseréltem ki a markában a takaró csücskét a nyunyóra. Hiába, a takaró nyert. Azóta is, rendületlenül. Még szerencse, hogy kicsi, vékony, és volt belőle még 1. Nincs az a plüss, ami kiszorítaná, szerintem 80 évesen is azzal fog aludni.
A harmadik megkapta a középsőtől megmaradt dupla nyunyót. Csoda, egy ideig aludt vele, szerette, sőt, a váltótárs ment az oviba benti alvókának! Győzelem! De ő is olyan, mint a nagy, amikor kapott valami jobban tetszőt, lassan nyugdíjazva lett. 🙂
Hiába próbáltam manipulálni, ez az a téma, ahol úgy érzem, nekem nem osztottak lapot. 🙂
KedvelésKedvelés
Bakáéknál a Kicsinek nem kell a bárány, szerintem csak otthon fontos, de ott sem annyira, mint a nővérének. 😳
Igen, én is azt gondolom, hogy semmi befolyásom nem volt a nyunyótémával kapcsolatban, a Nagy is véletlenszerűen választott, a Kicsi pedig ezer nyunyó közül sem tudott egyet kiemelni. 😁
KedvelésKedvelés
Nálunk is kismillió lapított nyunyó van, de a lányok inkább plüssösek. 🙂 A Nagynak nincs is fix plüsse, cserébe van egy egész takaróhuzat ami tele van plüssökkel (olvasós “kanapé”nak használjuk).. és a mai napig vadászik a lehetőségre, hogy mikor kaphat még.
A Kicsi csak tavasszal kezdett el – majdnem két évesen – plüsshöz ragaszkodni, a svéd bútorboltban kaptunk neki egyszer egy szürke cirmos cicát, amit azóta még a kutyasétáltatáshoz is cipel magával. Neki is van sok más plüsse, de ez az egy a No.1 😀 Kezdjük elérni azt a szintet, hogy vegyek belőle még 1-2 darabot a biztonság kedvéért.
KedvelésKedvelés
Szerintem tudom melyik cicáról van szó! 😁
Azt hiszem, hogy farsangra kapott minden gyerek a magyar közösségben olyat, az enyémek is szeretik, de azért nincs benne a top 5-ben. 😁
A Kicsi nálunk inkább plüssös (van több, plusz nyunyók is), de akkor se borulna ki nagyon, ha éppen nem elérhető valamelyik. A Nagy meg még véletlenül sem lenne képes a bárány nélkül aludni menni. 😁
KedvelésKedvelés