
Néha elgondolkozom rajta, hogy mi elméletileg egy mediterrán oszrágban élünk, de akkor hogy a fészkes fenébe tud ENNYIRE hideg lenni reggelente?
Olyan nagyon hirtelen, olyan nagyon hideg lett, hogy már napközben is ritkán megy nulla fok fölé a hőmérő higanyszála, amikor az oviba indulunk, akkor meg szó szerint sarkköri állapotok uralkodnak odakinn.
Még szerencse, hogy a férjem olyan 10-15 perccel hamarabb szokott elindulni itthonról, mint én a lányokkal, így beindítja nekünk a kocsit, hogy mire leérünk már legalább a részben leolvadjon róla a centi vastag jégpáncél.
Kicsi hozzájárulás, de mégis óriási segítség, hogy nem nekem kell a fagyban nulláról kapargatni mindent.
A héten hétfőn és kedden is be kellett mennem az irodába, mert egész napos workshop-ot tartottak nekünk, ami azt jelentette, hogy minimum ötig bele voltam ragadva székbe és a gyerekekért akkor sem tudtam volna időben odaérni, ha a munkaidő végére megtanulok teleportálni.
Először azt találtuk ki, hogy a férjem átszervezi a napjait, hogy valamivel hamarabb el tudjon indulni és majd ő elmegy értük, de anyósomék valahogy megneszelték a tervünket és Baka felajánlotta, hogy mivel egyébként is délelőttös műszakban lesz a héten, majd ő elhozza a gyerekeket, mi pedig majd felvesszük őket náluk „háznál”, amikor végeztünk.
Őszintén szólva megoldottuk volna magunk is, mert a férjjel mi kimondatlanul is arra vagyunk kalibrálva, hogy ez a kettőnk feladata, nem szoktunk arra appellálni, hogy ki tudjuk a nagyszülőknek szervezni a logisztikát (és nem is nagyon szokott ilyesmi előfordulni), de ez most tényleg nagyon jól jött.
Mivel az irodából hazafelé én amúgy is érintem anyósomék szomszédságát, gond nélkül be tudtam ugrani hozzájuk, hogy felvegyem a lányokat és onnan már hármasban mentünk haza.
Az persze nem esett valami hűdejól, hogy ez alatt a két nap alatt annyira „hozzászoktak”, hogy Baka megy értünk az oviba, hogy szerdán a Nagy a szó legszorosabb értelmében ZOKOGNI kezdett, amikor meglátott délután a csoportszoba ajtajában.
Kérdeztem is tőle, hogy az elmúlt 500 nap alatt nem volt gond, hogy én jövök érte? Csak annyit válaszolt, hogy hiányzik neki a nagymamája, de attól még engem is nagyon szeret.
Na jó, ezt elfogadható válasznak találtam. 😊
A hét hátralévő részében elkapott az ünnepi gépszíj és nekiálltam a karácsonyi ajándéklistánkon dolgozni. Annyira belejöttem a válogatásba, hogy szinte mindenkinek megrendeltem, amit kitaláltunk, de idén jóval könnyebb dolgom is volt, mint a korábbi években.
Még október végén történt, hogy anyósomék tévéje bedobta a kulcsot és mi vettük meg nekik az újat, így ők ott helyben, rögtön mondták is, hogy rendben, de akkor nekik kettejüknek ez a karácsonyi ajándékuk tőlünk, semmi mást ne vegyünk, tekinthetjük úgy, hogy le vannak tudva.
Mi magunknak pedig nem egészen egy hete vettünk egy új mosogatógépet itthonra, ami jóval többe került, mint amennyit eredetileg terveztünk rászánni, így aztán abban maradtunk, hogy az a masina pedig a mi kettőnk ajándéka, ne vegyünk egymásnak semmit, csak nagyon maximum valami apróságot.
Egy-egy csomag zokni, egy pulóver és slussz. Nem kell kivéreztetünk magunkat anyagilag azért, hogy valami rendkívüli legyen a fa alatt, úgyis beszerezzük év közben is, ha valamire tényleg szükségünk van.
A lányoknál is tartjuk magunkat a szokásos „minimalista” ajándékozási rendszerhez: mind a ketten kapnak egy-egy vágyott játékot, egy-egy új könyvet és egy-egy olyan ruhaneműt, amire szükségük van.
Sokan szoktak azzal érvelni, hogy a ruha vagy a cipő nem ajándék, mert azt egyébként is meg kellene venni, de én nem látom akadályát, hogy az ilyesmi is bekerüljön a fa alá, mert nem a vágyott ajándék HELYETT, hanem amellé kapják.
…és a Nagy már egyébként is abban a korban van, hogy őszintén tud örülni a neki tetsző ruháknak is. Már tavaly is magán kívül volt a boldogságtól a szivárványos tüllszoknya miatt, amit a szülinapjára kapott.
A fentiekkel nem is lenne semmi probléma, ha mások is tartanák magukat ahhoz, hogy nem kell minden vackot megvenni a gyerekeknek akár heti többszöri rendszerességgel.
De mielőtt erre részletesebben is kitérnék, nézzük mi történt a hét utolsó pár napján.
Pénteken ismét anyósom hozta el a lányokat az oviból és aznap mindketten ott is aludtak náluk. Október közepén volt utoljára ilyen alkalom, hogy kettesben voltunk éjjelre a férjemmel, ezért már nagyon vártuk, hogy megint magunk lehessünk egy kicsit.
Ilyenkor mindig kicsit meghasonulunk, mert legszívesebben egész éjszaka ébren lenne az ember, hogy kihasználja ezt a rengeteg szabadidőt, de kisgyerekes szülőkként a nyugodt alvás gondolata még mindig sokkal csábítóbb, így inkább azt választottuk, hogy átadjuk magunkat az ágynak.
Tudjátok, van az a pillanat, amikor már majdnem felébredtetek, de még nem teljesen és szombat reggel, amikor ebben a limbóban voltam, az járt a fejemben, hogy „még nem szabad felkelnem, inkább aludjak vissza, mert MOST LEHET”, de amikor percek alatt sem sikerült összehozni a mutatványt, akkor megengedtem magamnak, hogy ránézzek az órára és észrevettem, hogy már 9:17 van.
Azta. Nem semmi. Akkor végülis, így 11 óra alvás után, már azt hiszem, hogy felkelhetek.
A férjemmel közösen megreggeliztünk, békésen megiszogattuk a meleg(!) kávénkat, majd ő elment kajakozni, én pedig a piacra indultam. Az volt a terv, hogy vasárnap én főzök a családnak és indiait akartam csinálni, ahhoz pedig kellett néhány friss fűszer, zöldség-gyümölcs és hús is.
A délutáni alvás után felvettük a lányokat anyósoméktól és – ahogy az gyakran elő szokott fordulni – megint hoztak magukkal egy-két kisebb játékot, amit a nagyszülőknél töltött idő alatt kaptak, de ezen még annyira nem pipultam be.
Akkor húztam fel magam, amikor másnap Baka és Deda megérkeztek hozzánk a vasárnapi ebédre és egyetlen nappal később, ISMÉT új játékokat hoztak nekik.
Annyiszor megbeszéltük már családilag, hogy nem akarjuk elhalmozni őket ennyi holmival, pláne nem karácsony előtt pár héttel, mert akkor mi értelme van a várakozásnak, az izgalomnak, ha minden hétvégén kapnak valamit, de úgy tűnik, hogy nagyon hamar elfelejtődött a dolog.
Apósom ugyanis minden vasárnap reggel a bolhapiacon kezd és ott van egy-két stand, ami gagyi műanyag, értékelhetetlen minőségű, de bontatlan játékokat árul fillérekért és Deda ott rendszeresen vesz ezt-azt a lányoknak.
Nem újkeletű a dolog, korábban is volt már rá példa, de akkor még csak apróságok voltak, egy-egy Playmobil állat, színes-szagos radír, ceruzák stb., ezekért nem is szóltam, de újabban egyre nagyobb és nagyobb cuccokkal állít haza és őszintén szólva kezd sok lenni a dolog.
Pár hete például egy több emeletes garázst kaptak a hozzá tartozó 3-4 kisautóval együtt, de annyira szar minőségű volt az egész, hogy folyton szétesett, ha csak hozzáértek, ezért játszottak vele kb. fél óráig, majd a szobájukban, a polcon porosodott két hétig, amikor a Kicsi megint elő akarta venni és ismét ezer darabra hullott. Én meg felrántottam magam és kivágtam az egészet a szelektívbe.
Borzasztóan bántott, mert szerintem ez őrült mértékű pazarlás, amivel én nem tudok mit kezdeni, akkor sem, ha nem az én pénzem ment rá és akkor sem, ha “csak” 2 euró volt.
Aztán a férjem is jól felhúzott, amikor felhoztam neki ezt a témát, mert szerinte már egy éve is túl sok játékuk volt a lányoknak, és legóból meg barbie babából is elég lenne kevesebb, szóval ő „már elengedte ezt a dolgot, az a plusz-mínusz egy-két cucc már nem mindegy”?
Nem akartam elhinni, hogy nem érti miről beszélek – hogy lehet a jó minőségű, eredeti legót, a favonatot vagy az igazi barbie babákat összehasonlítani ezekkel a bolhapiacos szarokkal, amivel még ha akarnának sem tudnának játszani, mert annyira használhatatlanok?
Konkrétan a szemét kategória, amit teljesen feleslegesen őrizgetünk itthon és a lányok is csak azt látják belőle, hogy juhú, megint kaptak valamit, a későbbi sorsa már senkit nem érdekel.
Mindenesetre azt mondta, hogy “united front”, nyilván mellémáll, beszéljünk a szüleivel, hátha megértik, hogy nem az ajándékozás örömét akarjuk tőlük elvenni, csak nem szeretnénk, ha a lányokat ennyire elkényeztetnék és ilyen bóvli cuccokra költenék a pénzüket.
Én annyira igyekszem mindenből visszavenni itthon, a mikuláscsomagjaikban sem kapnak játékot, idén például csak néhány jobb minőségű édességet, gyümölcsöt és egy-egy pár kesztyűt kapnak, mert arra amúgy is szükség van, de cseszhetem az odafigyelést, ha máshonnan ugyanúgy teletömik őket mindenféle holmival.
Remélem, hogy így az ünnep idején nem fogunk ezen jól összeveszni, mert tényleg nagyon hálásak vagyunk mindenért, amiben segítenek nekünk, de azt gondolom, hogy van létjogosultsága annak, amit kérek.
Én is imádok ajándékozni, szeretem látni az örömöt a másik arcán, de mindennek van határa és jelenleg úgy érzem, hogy az egészséges szintet már jó ideje magunk mögött hagytuk.
Valamin muszáj változtatnunk, mert erre nem vagyok hajlandó legyinteni.
Salty

nagyon nem leszek népszerű, de szerintem pont ezzel a “kevés legyen, de AZ MINŐSÉGI”, “ne ilyen olcsó, műanyag bizbaszok” vonallal lehet kis sznob diktátorokat nevelni. Aki ezt követi, nem emlékszik, hogy egy jojóval, egy takonylabdával vagy egy pattogós labdával milyen jókat lehetett játszani? vagy épp a Kinder tojás kis szar hülyeségeivel? miért azt kell megtanítani a gyereknek, hogy csak az jó, ami drága? miért nem azt, hogy nézd, milyen kedves a nagyi, gondolt rád, hozott neked valami apróságot? ha túl sok cucc gyűlik össze, nyugodtan be lehet vezetni, h novemberben szépen szelektálnak, ami még jó állapotú, de már nem kell, az megy adományba, és így lesz hely az újnak, a réginek meg valaki örülni fog. nálunk már maguktól szelektálnak karácsonyra készülve a gyerekek, gondosan két kupacba rakják, a még jó, nem hiányos, szép dolgokat, meg azokat, amikből mondjuk hiányzik vm, ezeket együtt átnézzük, hogy meg tudjuk-e valahogy oldani, hogy még jó legyen vagy már sajnos kuka.
KedvelésKedvelés
Abban is van igazság, amit te mondasz, bár az én gyerekeimnek sem kevés, sem csak minőségi játékaik vannak.
Van takonylabda is (a legjobb befektetés volt az a 1,5 euró), rengeteget játszanak vele, kinder apróságokból is egy egész kosárnyi gyűlt már össze és tényleg mindennek örülnek, fel sem merül soha hogy ez vagy az túl kicsi, esetleg túl olcsó ajándék.
Viszont ezek a bolhapiacos cuccok tényleg a leggyagyibb játékok, amiket sokszor rendesen összerakni sem lehet vagy játékra alkalmatlanok, de ez csak egy része a dolognak.
Jobban zavar az, hogy minden találkozásnál kapnak valami ajándékot és ha ez egy kinder tojás lenne, nem szólnék egy szót sem, de pont a nagyszülők emelik azzal a tétet, hogy sokemeletes garázst kapnak egy random vasárnapon – és igen, tartok tőle, hogy ha ez így marad, akkor majd a kinder tojásra meg megy a szájhúzgálás.
KedvelésKedvelés
Igen, ha a hétköznapokon nagyot kapnak, akkor az ünnepeken vagy túl magasra kell emelni a tétet, vagy elveszik az ünnep. Mert a gyerekek még a külsőségeken mérik elsősorban a dolgokat.
Én nem tartom magam sznobnak, de a tartós(abb) használati cikkekből kifejezetten törekszünk a minőségre, ami általában drága is. Mert utálok vásárolni, és utálom, ha valami ideje korán tönkre megy. Viszont a lányok tudják, hogy nem azért ezt vesszük, mert drágább, vagy ilyen-olyan márka, hanem azért, mert bízunk benne, hogy tartósabb. Az ilyen tárgyak tökéletesek ajándéknak pl, pont az áruk miatt. Teljesen boldogok egy jó kulaccsal, vagy egy hálózsákkal karácsonyra, vagy egy szép pulcsival. Ha kapnak mellé 1-1 könyvet, amivel azonnal tudnak mit kezdeni, teljes az öröm. És ez a kicsire is igaz, aki még szeret játszani! Sőt, az is pozitív, hogy nem a mennyiségre mennek rá, megtanulják, hogy nem a darabszám a fontos. (A Pistike 8 ajándékot kapott, én meg csak 6-ot… :D)
KedvelésKedvelik 1 személy
Nekem anyukaként nem volt ilyen gondom, mert a nagyszülők SOHA nem vettek semmilyen ajándékot az unokáiknak. Amíg a gyerekek kicsik voltak és meghívtuk őket karácsonyra, szülinapra, akkor adtak egy nagyon szerény összeget, hogy vegyek valamit a nevükben az ünnepeltnek /többnyire ki kellett pótolni, hogy egyáltalán valamit lehessen venni nekik/. Aztán amikor nagyobbak lettek és inkább barátokat hívtak szülinapra, akkortól már ennyit sem kaptak.
Nagymamaként aztán szembesültem ezzel a problémával, amiről Te is írtál.
Amíg kicsik voltak a lányok mindig megbeszéltem a lányommal, hogy mit kapjanak ajándékba. Nehezebb lett a helyzet, amikor már nagyobbak lettek, és ők mondták meg, hogy mit szeretnének. Nehéz ellenállni a könyörgő gyereknek!
Aztán mi úgy oldottuk fel az ellentétet, hogy amit a szülők nem helyeseltek /pld. óriási plüssök/ azt azzal a feltétellel kaphatták meg tőlünk, hogy előre megbeszéltük, hogy az itt marad nálunk.
Úgy is sokat vannak nálunk, akkor kijátszhatják magukat a nálunk, száműzetésben élő játékokkal.
Nálatok is lehetne megoldás, hogy az előre meg nem beszélt, vagy általatok jóvá nem hagyott játékok anyósodéknál maradjanak.
KedvelésKedvelés
Ezt részben így csináljuk, mert amikor náluk találkozunk és ott kapnak valamit, akkor nem szoktam megengedni, hogy hazahozzák, de ha hozzánk jönnek, akkor meg most hogy küldjem vissza velük, amit hoztak?
Mindenképpen kell majd erről beszélnünk velük, mert én tényleg nem korlátozom le őket, nincs mindenre szabály, szóval ezt az egyet azt hiszem be lehet tartani.
KedvelésKedvelés
Nálunk a zenélő játékok (elemes, csak egy gombot kell megnyomni) voltak tiltólistásak, azok maradtak a nagyszülőknél.
Amikor később úgy gondolták, hogy náluk útban van (meg már nem voltak annyit ott a gyerekek – vagy egyszerűen nem voltak már olyan kicsik), elhoztak hozzánk pár ilyet. Én akkor megkérdeztem őket, hogy hazaviszik vagy mehet az adományboltba? Merthogy itt nem marad az tuti. A döntés az övék volt.
Mióta 1000 km-rel odébb élünk, pénzt kapunk. Ebből idén egy 3D nyomtatót veszünk a nagyobbaknak. A kisebb kap valami kézzelfoghatóbbat, a maradékot pedig hozzáadjuk majd a hangszervásárlásához.
KedvelésKedvelés
Beszélj velük mert szar műanyag játékokat tényleg értelmetlen venni, ha meg nem is tud vele játszani akkor az még külön kitolás is, a karbonlábnyom fontosságáról nem biztos h megtudod őket győzni. Amúgy nálunk is az egy rokon egy játék szabály él. Aki ezt nálunk nem tartja a férjem. Kb nem lehet elengedni egyedül bevásárolni mert egy 7ezer forintos legóval jön vissza egy sima vasárnap du. Múltkor beb.sztam a játékot a szekrénybe aztán mondtam neki majd ha a Mama jön az neki adhatja… közben meg a gyerek augusztus óta vár a tűzoltó autóra amit Karácsonykor fog megkapni… szal a gyereket már megtanítottam várni, az apjával nem működik. Amúgy azt mondja azért veszi meg mert ő nem kapta meg annak idején, értem én a lelki fájdalmát csak közbe meg a mi gyerekünk szerencsére nem az ő életét éli tehát felesleges megvenni most a fiának azt a legót amire annak idején ő vágyott…
KedvelésKedvelik 2 ember
Nálunk a nagyszülők olyanok, mint a férjed!
Biztosan benne van az is, hogy a saját gyerekeiknek nem engedhettek meg ennyi mindent és most kompenzálnak, csak ennek éppen az a hátulütője, hogy kevésbé lesznek az ajándékok értékesek, mert mindig terülj-terülj asztalkám van.
KedvelésKedvelés
Bizonyos életkorig csak úgy tudtuk ezt kiküszöbölni hogy vagy egy darab vágyott ajándék ( a válassz valamit a jatekboltban az nem vágyott), vagy élmény ajándékba. Egy szuper, ritkaság számba menő közös program az ajándék. Nálunk nagy gyereknél most a jogosítvány/ autó persely a megoldás. Az ajándékra szánt összeg megy a jogsira, motorra, felszerelésre, másfél év és lehet belőle venni amit akar. Természetesen a jogsit és a motort mi álljuk, de ha extra kell, biztosítás, tankolás, menő sisak, akkor arra ott a keret.
Alkalom nélkül nincs ajcsi, és nálatok pont az a gond, hogy ezek nem drága ajándékok, épp ellenkezőleg. Könnyű azzal érvelni hogy csak három euro volt. Annyit se ért. Sajnos tényleg beszélni kell majd róla.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, nekem is ez a bajom, hogy nem vagyok én őrmester, adjanak nekik ajándékot, csak akkor inkább két-háromhavonta és vegyenek valami rendeset, ne a szemetet gyűjtsük.
Mondjuk abban is reménykedem, hogy ahogy nőnek, már nem lesz nekik érdekes minden fésülhető póni meg kisautó, akkor már biztosan alábbhagy ez a mértéktelen ajándékozósdi.
KedvelésKedvelés
Áh, ne hidd!
A mieink kinőttek a csillámpónis korszakból, tényleg fintort válnának, ha beállítana valami műanyag szarral anyósom. Na de nem úgy van az! Hát a Pepcoban csak 800 ft volt a baseball sapka! Igaz, a 3-ból csak 2 lett jó méret, a harmadik meg sír, vagy veszekszik azzal, akinek ugyanakkora a feje. Vagy máskor csak 500 ft volt a leggings. Fekete-fehér kockás, max vésztartaléknak veszik fel, de ott is legalább 1 nem volt jó méret. De hát visszavinni nem lehet, messze is a bolt. Grrr.
Megbeszéltük, hogy nagylány kapott nagy ajándékot szülinapra, elég egy csomag bugyi neki, örülni fog. Áh, olcsón talált egy könyvet (ami már megvan), vett egy csomag hajgumit, amit a húgai elhordanak majd (a színe miatt), és csokit(?!?!?) Mikulás előtt egy héttel úgy, hogy a torta mellé mindkét nagyszülő süt neki egy tálca sütit, amit ő választ a repertoárból. Ja, és nálunk csak Mikulaskor és húsvétkor van csoki, azt lehet beosztani, de leginkább edzésre,.kirándulásra vinni. Olyan nincs, hogy csak úgy, de nem mozognak le, mert megkummannak, és ezt elvben anyósom is tudja…
Szóval nem vagy egyedül a problémával, nagyon meg tudom érteni. Beszélni kell velük, ha nagyon nem megy, akkor nyílt einstand, akármilyen kegyetlen dolog is. Ha a beszéd hat, akkor is bizonyos időközönként újra kell beszélni, mert elfelejtik. Ahogy telik az idő, egyre sűrűbben (!) kell emlékeztetni őket! 😉
KedvelésKedvelik 1 személy
Pont ezen gondolkodtam, hogy a Nagynál egyszer ezt már lejátszottuk és elég sokáig tök jól működött. Nem volt teletömve mindennel, ha kapott is valamit, akkor tényleg csak apróságot (pl. filctollakat, amit a nagyszülőknél tudott használni), de most a Kicsivel mintha mindent elfelejtettek volna és újra a start mezőn lennénk.
És ugye akkor már nyilván mindkettejüknek hoznak valamit, így duplán gyűlik a cuccos.
Még a ruhaneműre lennék a legkevésbé kiakadva, mert abból tényleg kell hozzájuk is, az oviba is, itthon se akarok minden nap mosni, sőt mivel mindketten lányok, én őrizgetem a Nagy kinőtt holmijait is, a Kicsiről megmaradtakat meg továbbadom másoknak, de azért ott is van egy határ…
KedvelésKedvelés
Az reménykeltő, hogy egyszer már működött, beszéljetek velük. Viszont készülj fel, hogy erre időről időre emlékeztetni kell őket.
Nálunk már a ruha is túlcsordul, és a nagyon vacak (értsd 2. napon garantáltan kilyukad valahol) ráadásul csúnya ruhákra sincs szükségünk. A gyerek sem örül annak. Úgy sem, hogy nálunk is szokott a ruha ajándék lenni, különösen egy drágább, technikai darab, vagy OLYAN mintával. 😉 Ha csak szükséges, akkor jó a hm Basic vagy használt. (Bár használtan is vannak menő darabok.)
KedvelésKedvelik 1 személy