
Vettem egy dobozzal ebből a kollagénporból, gondoltam kipróbálom, ha már gyakorlatilag mindenhol ott van.
Úgysem eszek cupákos húsokat, a kocsonyától meg konkrétan a hideg ráz, jó ez a rózsaszín instant cucc, megiszom, olyan lesz tőle a bőröm, hogy csak csuda!
A használati utasítás (lsd. fent) rendkívül egyszerűnek, mondhatni hülyebiztosnak tűnt: vegyél ki belőle egy kanállal, keverd el vízzel és rögtön kész a „bombastic drink”!
Az első kóstoló után jöttem rá, hogy ennek az egyetlen bombasztikus tulajdonsága az, hogy bombasztikusan szar.
Nem akar a por rendesen feloldódni, akkor sem ha apránként adagolom hozzá a vizet és egy évszázadig kevergetem – mi a tosz ez a csomós, cupákos víz?
Ennek tényleg így kell kinéznie? És nekem ezt kellene elfogyasztanom?
Az első pár korty elég is volt ahhoz, hogy magabiztosan jelenthessem ki: ez a pia nagyjából háromszor rosszabb, mint az az aloe verás üdítő, amit én csak taknyos víznek hívok.
Pedig komolyan azt hittem, hogy az mindennek az alja, de most már tudom, hogy a rózsaszín kollagénpornál lejjebb semmi nincs. Hogy képesek élő, hús-vér emberek ezt meginni?
Lehet, hogy ők is úgy csinálják, mint én? Nem az élvezeti érték növelése miatt isszák szívószállal, hanem azért, hogy minél kisebb felületen érintkezzen a cucc a szájukkal?
Na mindegy, ezt a dobozt még valahogy magamba töltöm, ha már kifizettem, de hogy többet ilyet nem veszek, a hétszentség, inkább leszek mazsolaarcú babuska negyvenévesen, de képtelen vagyok hosszú távon ennyire gusztustalan italokat fogyasztani.
És még pénzt is adjak érte? Na meg a nagy szart. Azt.
Így – már a hülye rózsaszín mintás doboztól is undorodva – jutottam el az utolsó kanál porig. Belemértem a pohárba, majd gondoltam, hogy ránézek az összetevőkre, miből készül ez a motyó, csak hogy tudjam mit kell a jövőben mindenképp elkerülnöm és ott, az összetevők listája, meg a „gyerekek elől elzárva tartandó” alatt láttam meg a szövegben gondosan elrejtett, hangyafasznyi betűkkel körmölt instrukciót, hogy ezt a szart forró vízzel kellett volna felönteni.

Hogytessék? Mivan?
Ezt miért nem lehetett a képes használati utasításra is ráírni? Vagy esetleg egy kib.szott bögrét odarajzolni a vizespohár helyett azokkal a gőzt imitáló, hullámos kis csíkokkal felette?
Tudom, hogy az analfabéták magukra vessenek, de most őszintén, ezekből az ábrákból ki a ruganyos bőrű fészkes fene asszociált volna arra, hogy ezt meleg vízben kell elkeverni?
Esetleg a ’latte’ szó lehetett volna árulkodó, de ittam én már jegeskávét is, ne húzzatok fel!
A pohár alján még mindig ott figyelt az utolsó evőkanálnyi por, na jó, egye fene, melegítek vizet, nézzük így mit tud ez a cucc.
Fogalmazzunk úgy, hogy a ’bombastic drink’ költői túlzás, de melegen egészen iható, sőt mi több, finom!
Szerintem veszek még egy dobozzal!
Salty

Apukám az ilyesmire azt mondja: aki ezt issza, hóttig él. És tényleg.😁
KedvelésKedvelik 1 személy
…és milyen igaza van! 😀
KedvelésKedvelés
Vízzel elkeverve én nem is próbálkoztam a kollagénpor elfogyasztásával, annyira utálom a “szöszös” folyadékokat. “Ha lúd, legyen kövér” – alapon én áfonyás joghurtba szoktam keverni egy evőkanálnyit belőle. Végül is így a kollagén is bennem van, sőt a joghurt is – mindegyik minden jó tulajdonságával együtt. 😜
Szerintem könnyebb elkeverni a port a joghurtba, mint bármilyen vízbe.
Jelentem így is használ. Nagyon kritikus szellemű lányom a múltkor elővett egy 10 évvel ezelőtti fényképemet, és megállapította, hogy most is pont úgy nézek ki… 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Uh, ez de jó ötlet! Köszi szépen! Eszembe nem jutott volna, hogy ezzel lehet kiskapuzni! 😁
KedvelésKedvelés