Ha már tegnap ilyen szépen elbeszélgettünk a nyilvános szoptatásról, akkor szeretném ezt a gondolatmenetet folytatni azzal, hogy írok néhány szót az ISZSZ-ről, azaz az igény szerinti szoptatásról.

Sokaknak, főleg az idősebb generációnak nem feltétlenül egyértelmű, hogy ez mit takar, hiszen ők abban a rendszerben szocializálódtak, hogy egy babát három óránként kell megetetni és ez a szülést követő első pillanattól így is történt.

A kórházakban sem volt room-in rendszer, az újszülöttek nem az anyjukkal egy szobában, hanem a csecsemős nővérekkel voltak, akik háromóránként betolták őket a kis kocsijukban a gyermekágyas osztályra, hogy megkaphassák az aktuális tejadagjukat – így persze nehéz elképzelni, hogy ma már nem ez az ajánlott módszer.

Ma az igény szerinti szoptatást szorgalmazzák a szakemberek, ez pedig azt jelenti, hogy akkor és annyiszor tesszük a babákat mellre, amikor és ahányszor nekik erre igényük van.

Az is számít például, hogy egy-egy alkalommal mennyi ideig képesek enni, mert amíg a gyomruk kicsi (egy újszülött gyomra kb. akkora, mint egy kisebb meggy és mindössze 5ml folyadékot képes befogadni, ezért van az, hogy a kolosztrum vagy előtej őrülten gazdag tápanyagokban), könnyen eltelnek a mellekben két szoptatás között összegyűlt tej „elejével” és nem jutnak el a zsírosabb „hátsó részhez”, ami az éhségüket is hatékonyabban csillapítaná.

Ergó hamarabb megéheznek.

A babák többségénél – ahogy nőnek és a gyomruk térfogata is egyre nagyobb – tényleg kialakul egyfajta rendszer, ami sokszor valóban a 3-4 óránkénti beosztással egyezik meg, de az újszülöttek esetében nagyon változó, hogy mikor éheznek meg.

Az én lányaim az életük első 2-3 hónapjában teljesen kiszámíthatatlanok voltak, előfordult, hogy fél óránként is meg kellett őket etetnem, de olyan is, hogy aludtak egyben 4-5 órát és csak utána jelentkeztek, hogy most már illene valami kaját adnom nekik.

Éppen ezért nem, nem mindig tervezhető, hogy mikor kerül majd sor a szoptatásra és őszintén szólva én személy szerint azt is problémás elvárásnak tartom, hogy egy kisbabás anya, akinek amúgy is ezeregy nyűgje van, gubózzon be otthonra, ne menjen meghatározott időpontokban utcára, nehogy véletlenül nyilvánosan kelljen szoptatnia és ezzel más felnőttek(!) lelki nyugalmát megzavarja.

Az igény szerinti szoptatással kapcsolatban fontos azt is megjegyeznünk, hogy az anyatej nem CSAK étel, hanem a szomját is ezzel csillapítja a baba.

Ma már nem ajánlják a cukros teát, de pár hónapos kor alatt még a vizet sem, hiszen az anyatej tökéletesen kielégíti a babák összes szükségletét, de ez persze azzal jár, hogy pl. nyáron, a melegben, a szokásosnál gyakrabban igénylik a szoptatást.

Lehet, hogy vannak, akik az anyatejet gusztustalan testnedvnek látják, de valójában egy hihetetlenül komplex tápanyagforrás, aminek folyamatosan változik az összetétele, hogy mindig tökéletesen alkalmazkodjon a csecsemő pillanatnyi igényeihez.

Képzeljétek, az anyák szervezete még azt is képes felismerni, amikor a baba megbetegszik és abban az időszakban az anyatej sokkal több antitestet és más immunerősítő anyagot tartalmaz, mint egyébként!

Hát nem csodálatos az emberi test?

Éppen ezért, aki tud és akar szoptatni, van elegendő teje és erre a gyerekének is van rá igénye, akkor miért mondana le róla és választana sokkal komplikáltabb megoldásokat, csak azért, mert vannak, akik ezt a természetes tevékenységet nem tudják a helyén kezelni.

Egészen konkrétan arra, a nyilvános szoptatást ellenző kommentelők által szorgalmazott elképzelésre gondolok, hogy ha az anyukáknak mindenképp emberek közé kell menniük, akkor szépen fejjék le a tejet otthon, ahol senki nem látja és nyilvánosan csak cumisüvegből etessék meg a gyereküket.

Ez persze sok plusz munkával jár, de nem csak ez a gond vele, hanem adott esetben az is, hogy vannak babák, akik nem fogadják el sem a cumit, sem a cumisüveget (pl. az én kisebbik lányom sem) és olyan anyák is, akik ha megtehetik (és miért ne tehetnék meg, ha tudnak szoptatni?) inkább nem etetik soha üvegből a gyereküket, mert tartanak attól, hogy cumizavaros lesz és ez kihat majd a szoptatás sikerességére.

És minden joguk megvan így dönteni.

Meg egyébként is, a cumisüvegbe előzetesen lefejt tejnél már olyan – talán semmiségnek tűnő – dolgokra is oda is figyelni, hogy megfelelő hőmérsékletű maradjon a folyadék, ne hűljön le túlzottan, de ne is melegedjen fel, amikor a „csapolt verzió” mindenféle erőfeszítés nélkül, mindig, minden körülmény között tökéletes – akkor most komolyan azért generáljon magának extra feladatokat egy anya, hogy nehogy valakit megsértsen azzal, hogy nyilvános helyen szoptat?

Még egy gondolat így a végére – igen, az valóban igaz, hogy egy féléves baba már biológiailag képes arra, hogy kibírja etetés nélkül akár 6 órán keresztül, pont úgy, ahogy biológiailag egy felnőtt ember is meg tud lenni folyadék bevitele nélkül akár három teljes napig is.

Mégsem várjuk el, nem igaz?

Salty