Salty

Belefáradtam a beszoktatásba

[Amint a címből is kiderül, a héten nem alakulnak valami húdejól az ovis dolgaink, emiatt született hirtelen felindulásból ez a poszt tegnap reggel, miután otthagytam a lányokat. Lehet, hogy Facebook-on már olvastátok, de gondoltam ide is kiteszem. Figyelem, koordinálatlan dühkitörés következik!]

Ma még csak az ovi hetedik napja van, de már most olyan elképesztően kimerült vagyok, hogy nem igazán tudom szavakba sem önteni mit érzek.

Nem, nem fizikailag vagyok fáradt. Lelkileg.

Fáj, hogy reggelente úgy kell lefejteni a síró gyerekeimet rólam és utálom, hogy az óvónénik vigasztalják őket helyettem.

Nehéz, hogy már az odaúton görcsben van a gyomrom, hogy mi vár majd ránk odabenn és rohadtul lemerít a folyamatos ál-jókedv és a bohóckodás, amikor tudom, hogy a lányaim is csak eljátszák az egészet.

Jófejek az óvónénik, sorra küldik a képeket róluk, hogy lássam, megnyugodtak, játszanak és minden rendben van – pedig sosem kértem őket erre, nehogy én legyek a helikopteranyuka.

Bosszant, hogy úgy érzem, mi vagyunk „problémásék”, mert az én gyerekeim nem állnak be szó nélkül a sorba és szívesebben lennének velünk otthon minden egyes nap.

Zavar, hogy mindenki meglepetten nézi, amikor még a nagycsoportosnak is legörbül a szája, mert ott kell maradnia az oviban.

Idegesít, mert szívem szerint azt mondanám, hogy bassza meg magát az óvoda, az iskola, a munkahelyem meg az egész türelmetlen és rugalmatlan világ, amiért így kell gyereket nevelni, ha nem akar az ember éhen halni.

Annyira lezsibbaszt érzelmileg ez az egész, hogy ha valaki most erőszakkal megnézetné velem mondjuk a Szerelmünk lapjait vagy a Halálsoront, szerintem egy hétig szünet nélkül bőgnék.

Már a kiscicás videóknál is rezeg a léc.

A picsába már.

Tudjátok mit? Legszívesebben fognám őket, felvennénk 47 extra védőoltást, aztán kiköltöznénk valami trópusi szigetre, ahol senki nem vár tőlünk semmit.

Ananásszal cserekereskednék, mert azt úgyse szeretem.


Salty

9 hozzászólás

  1. Bár nálunk nagyon szépen ment a beszoktatás, várakozásunkon felül teljesít a fiúnk. Jó kedvű, játszik, nem sír és váltig állítja h nagyon jó, de amikor hazaérünk onnantól a nap hátralévő részében 1-2 fix sírás befigyel. Hogy kiöntöttem a kakaóját bögrébe, hogy a biciklijén nincs kiskosár… olyan nonszensz dolgokon bőgi el magát h érthetetlen. Most akkor mégiscsak feldolgozz valami feszültséget ami az ovi miatt van benn? Mit gondoltok?

    Kedvelés

    Válasz

    • Szerintem igen. Nekem több bölcsis gondozó, óvónéni is mondta (és Csiga is említette a BA-n), hogy MINDEN gyereknek fel kell dolgoznia a beszoktatást.

      Én nagyon el voltam keseredve, amikor a nagylányom nehezen szokott be a bölcsibe (a Kicsi is mondjuk, szóval nálunk ez az alap) és láttam, hogy más gyerekek milyen könnyen veszik az egészet.

      Akkor mondták, hogy ebből semmilyen következtetést nem szabad levonni, mert minden gyereknek fel kell ezt dolgoznia. Akiket szeptember elején nem visel meg egy kicsit sem, azoknál lehet, hogy majd októberben fog kijönni a feszültség, vagy otthon viselkednek másképp, szóval ne gondoljam azt, hogy mi vagyunk a nehéz esetek.

      Szóval én simán el tudom képzelni, hogy a te fiad így dolgozza fel az új szituációt. 🙂

      Kedvelés

      Válasz

    • Szerintem így is akad feldolgozni valója. Abból indulok ki, hogy én is “tartom magam” a munkahelyemen 🙂 Saltyéval egyidős a kisebbik lányom, január óta jár bölcsibe és egy csoda volt ahogy bement minden reggel egészen az utóbbi pár napig, mióta sírva adom át a gondozóinak 😦 Szóval abban is van igazság, hogy van akit az eleje visel meg, van akiben később csapódik le a dolog. De azt is észrevettem, hogy ő is érzékenyebb délután, bár nála a dackorszak is bőven él éppen. A bölcsiben ódákat zengenek róla, de amint odaérek érte máris tud borulni a bili néha. Jobb esetben csak hazaérve kezdődik.

      Kedvelés

      Válasz

  2. FOSE – Fear of Summer Ending. Elvileg tudományosan is elismert szomorkodás/szorongás amikor vége a nyárnak, és mindenki befordul kicsit, akár a gyerekek is amúgy, nem csak felnőttek. A szabad nyár után visszarázódni a hétköznapokba “nyűgös”, meg jön a depis tél, a hideg, a 30 réteg ruha. Kitartás!

    Itt az ősz, próbáljatok meg őszies gyűjtögetéseket, ovi utáni szpesöl miniprogramokat, amik ovi és ősz nélkül nincsenek, tehát lehet várni az ovit, aztán meg hogy jöjjön a program. Tudom, hogy kocsival jártok, ezért eléggé be vagytok határolva időben és térben is (mi a gyerekkel anno hazafele sétálva összeszedtünk minden vackot, levelet, kavicsot, beugrottunk a kisboltba, de nálunk ez mind 5-10 percre volt gyalog otthonról), de hátha találsz valamit, amit csak most csak itt csak ovi után lehet csinálni.

    Őszi mesekönyv és ovi utáni kuckózós meseolvasás meleg kakaóval/ forrócsokival? Mézeskalácsos együttsütögetés? Valami tuti hely az ovi közelében?

    Kedvelik 2 ember

    Válasz

    • Ez a FOSE nagyon jó kis magyarázat és logikus is.

      Ovi után szinte sosem megyünk egyből haza, mindig van valami külső program.
      Pont a héten vettem nekik új esőgatyákat és már meg is beszéltük, hogy ha legközelebb esik az eső, megyünk pocsolyába ugrálni.
      Gesztenyét minden évben szedünk – már az összes gesztenyefa helyét be tudnánk jelölni egy vaktérképen a kerületben – meg úgy alapból nagyon-nagyon szeretjük az őszt.
      (Hétvégén sütőtökös muffint is sütöttünk már. :D)

      Nem segít, hogy még mindig full meleg van, tényleg olyan érzése van az embernek, hogy még tart a nyár, de már elkezdődött a mókuskerék. :/

      Kedvelés

      Válasz

Hozzászólás