Most, hogy már a kisebbik lányom is maga mögött hagyta a csecsemőkort és nem tervezünk több gyereket, eljött az ideje, hogy megváljuk az évek során felhalmozódott babaholmiktól.
De ez még ingyen sem olyan egyszerű, mint amilyennek első hallásra tűnik.
Ha a közelben lévő alapítványoknak tele a raktára és nem tudnak semmilyen adományt átvenni; ha nincs olyan közeli rokonod vagy barátod, akinek a tiédnél kisebb gyerekei vannak; ha a távolabbi ismerősöknek meg inkább nem ajánlanád fel a babamotyót, mert még a végén megsértődnek, hogy használt cuccokat akarsz rájuk sózni, mintha ők nem tudnák megvenni amire szükségük van; akkor nem marad más választásod, mint kidobni őket a szemétbe, mert eladni a kisbabás cókmók javarészét gyakorlatilag lehetetlen.
Mi a babakocsinkkal kezdtük a próbálkozást. Ez volt az a tárgy, ami a leghamarabb vált szükségtelenné, amikor már többnyire a kisebb és praktikusabb esernyőkocsit preferáltuk, de hiába hirdettük hónapokon keresztül a – nyilvánvalóan használt, de egyébként hibátlan állapotú – szettet a bolti ár negyedéért, senkinek nem kellett.
Idővel meguntam várni, már nem akartam tovább kerülgetni a lakásban, így hosszas egyeztetés után (mert ők sem tudnak mindent átvenni), a kinőtt babaruháinkkal együtt elvittem a helyi anyaotthonba.
Mert a babaruhák még inkább a „kutyának sem kell” kategória!
Az első gyerek után még rakosgatja őket az ember a következőnek, de amikor eljön az idő, hogy már nincs tervben több csemete, akkor a holmiknak menniük kell, hiába tudjuk mindannyian, hogy 74-80-as méret alatt jó, ha néhányszor megfordultak a gyereken és az égvilágon semmi bajuk nincsen azon kívül, hogy a kölök kinőtte őket.
Néha látom, hogy egy-egy ismerősöm próbálkozik babaruhákat árulni a különböző közösségi oldalakon párszáz forintos árcédulákkal, de – amellett, hogy iszonyatosan sok idő és energia mindent fotózgatni, feltölteni, potenciális vevőkkel egyeztetni – nem hiszem, hogy olyan sokan ráugranának a lehetőségre.
Mert mindenki újat akar.
Az én lányaimnak voltak és vannak használtan beszerzett játékaik és ruháik is, sőt nem csak nekik, magamnak is simán vásárolok turkálóban, ha ott találok valamit, ami tetszik, de távol álljon tőlem, hogy bíráljam azokat, akik kizárólag új holmikat szeretnének a születendő gyereküknek.
Okoskodni meg pláne nem akarok, mert mi is lehetnénk sokkal környezettudatosabbak, csak valahogy elszomorít, amikor teljesen jó állapotú, de már nem használt cuccoknak nem lesz új gazdája, hanem a kukában végzik, mintha semmilyen értékük nem lenne.
Nem csak kimondottan a környezetvédelemre akarom ezt az írást kihegyezni – bár az is nagyon fontos aspektusa a dolognak – hanem inkább az elértéktelenedésre, amit egyébként mi magunk idézünk elő.
Bennem elég erős a „jó lesz még valamire” érzés, szeretek új funkciót találni a leselejtezett holmijainknak és igyekszem, hogy csak a ténylegesen használhatatlan cuccoktól váljunk meg (nem vagyok mániákus gyűjtögető amúgy 😁), lehet, hogy ezért zavar az, amikor nem tudom a pár alkalommal hordott, hibátlan állapotú babaruhákat senkinek sem továbbadni.
Mert a kinőtt ruhák alatt természetesen nem arra a három mosás után eldeformálódott pepcós pólóra gondolok, amin akkora foltot hagyott a paradicsomszósz, hogy az űrből is látszik és egy liternyi méregdrága Vanish-sel se tudnám belőle kivakarni – az ilyesmi nyilván kuka vagy a mi esetünkben pl. rongy lesz belőle apósom műhelyében -, hanem olyan cuccokra, amiket én magam is szemrebbenés nélkül ráadnék a saját lányaimra, ha még jó lenne rájuk.
De említhetném a babakádat is, ami tipikusan egy maximum párezer forintos tétel a boltokban, éppen ezért ki a fene akarna belőle használtat, pedig gyakorlatilag egy műanyag teknőről van szó, amit hibátlanul lehet fertőtleníteni és több gyerek sem tudja elnyűni.
A miénk sem kell senki másnak, kidobni meg sajnálom, mert amúgy egy halál praktikus, összecsukható darab, így aztán inkább befogtam lavórnak ruhateregetéshez. A régi büfikendőinkkel meg ablakot pucolok.
Engem nem különösebben érdekelt, hogy mekkora „bevételünk” lesz az eladott holmikból, amikor annó – újonnan vagy használtan – megvettük őket, nem kalkuláltam azzal, hogy a kiadott összeg fele-negyede majd idővel visszajön, csak azt akartam, hogy vegye át őket valaki más, akinek most van rájuk szüksége és szolgálja az új gazdáit, amíg tovább nem adnak rajta vagy végérvényesen tönkre nem megy.
Tudom, hogy utópisztikus, idealista elképzelés, de olyan jó lenne, ha az alacsonyabb árú és könnyebben beszerezhető tárgyaink is az „életük végéig” szolgálhatnák egyik tulajdonosukat a másik után – mint pl. egy hűtőszekrény vagy egy autó – és nem kellene őket azelőtt a kukába dobnunk, mielőtt ténylegesen meg nem érnek a szemétdombra.
Akkor talán értékesebbnek látnánk az olcsó, kétszer viselt 56-os rugdalózót is.
Salty
ANYA, EZT NÉZD! 
Vinteden próbálod eladni amúgy?
KedvelésKedvelés
A helyi Jófogáson (njuskalo.hr) – mindenki mindent ott hirdet, a Vinted itt még most van “felfutóban”.
Most úgy néz ki, hogy lesz, aki átvesz tőlünk bármit (nem is mindet ingyen), szóval úgy néz ki, hogy hosszútávon is megoldódott a dolog.
Korábban az anyaotthonba adtam le mindent, ami rajtunk ragadt, egyedül a pihenőszékünket vették meg hirdetésből.
KedvelésKedvelés
én csomó mindent eladtam (pihenőszék, kiskád, autósülés, kiságy, játékok, cipők), csomó mindent továbbadtam (ruhák, kiságy), igazából egyedül a babakocsi maradt a nyakunkon, azt mondjuk nem értem, de hát ez van, az ment adományba.
a pakk ruhákat, amiket nem tudok továbbadni (azokat én nem fogom pénzért, nem éri meg a macerát), a védőnőnek szoktam odaadni, ő mindig tud családokat, ahol örülnek neki.
mi is örököltünk egy csomó használt ruhát meg ilyesmit, jól tud jönni, még akkor is, ha vesz hozzá az ember.
KedvelésKedvelés
Sokan mondják egyébként és én is ezt látom, hogy mindig vannak “menő márkák”, amiket keresnek és hamar el is viszik őket, mást meg hirdethetsz évekig.
Nekem is nagyon érdekes volt, hogy a Maxi Cosi babakocsit és a Stokke cuccainkat sem vitték el, de pl. a Babybjörn pihenőszék aznap elment, amikor feltettem.
Most a Peg Perego esernyőkocsinkat áruljuk, az sem éppen valami noname, szar márka és két hét alatt senki a világon nem érdeklődött utána, pedig a bolti ár 40%-át kérjük érte és tényleg semmi baja nincs, mert az én gyerekeim nem használták túl sokat és újonnan vettük.
Nekem is ez a bajom, hogy a babaruhákat csak csomagban lenne érdemes eladni, de az is tök sok munka, akkor inkább odaadom ingyen adományba vagy ismerősnek.
A babakocsit még az éppen terhes barátnőmnek sem tudom odaadni, mert ikreket vár, semmire nem menne vele, szóval valószínűleg ebből is adomány lesz, mert nem akarom hónapokig kerülgetni.
KedvelésKedvelés
én nem vettem észre szabályosságot márkatéren, sztem leginkább azon múlik, h elég olcsón adja az ember. és ez nem azt jelenti, h a bolti árhoz képest mennyi, hanem hogy a használt piacon kinnlévő ugyanolyan termékeknél legyen picit olcsóbb.
KedvelésKedvelés
Igen, azt is mindig meg szoktuk nézni, a Peg Perego most a legolcsóbb az összes ugyanolyan árult modell közül, de látjuk, hogy a hirdetést sem nagyon nézik meg, nagyon kevés rajta a megtekintés – szerintem nem keresnek rá az emberek.
Mondjuk én is úgy szoktam keresni a használt cuccok között, hogy az előzetes infóim alapján megvan, hogy milyet szeretnék, akár a márka és a modell is és kimondottan arra keresek, így sokszor el sem jutnak hozzám olyanok, amik ezen kívül elérhetőek.
Azért is gondoltam, hogy lehet, hogy mások is így csinálják.
KedvelésKedvelés
ja, és tapasztalatom szerint babás cuccokat a marketplace-en lehet a legjobban elpasszolni
KedvelésKedvelés
Az unokáim által kinőtt dolgokkal vagyok néha megakadva. A játékok egy részét oda tudtam adni az utcánkban egy kisgyerekes anyukának. Más részét ki szoktam tenni a kapu elé dobozokban “elvihető” felirattal.
Sajnos az IKEÁ-s alvókuckó nem talált így sem gazdára, ezért az utcán “fogtam” neki gazdát. Egy kisgyerekkel szembejövő anyukát kérdeztem meg, hogy ajándékba elvinné-e.
Az oviból elhozta a nagyobbik gyereket, aztán eljöttek hozzám megnézni, hogy tetszik-e a gyereknek az alvókuckó. Alaposan felforgatták a lányok szobáit, mivel odakinn éppen rossz idő volt, játszóterezés helyett jól elvoltak nálam, mindent is kipróbáltak.
Végül nem csak az alvókuckót vitték el /ami nagyon tetszett a kislánynak/, hanem a kisfiúnak az autópályás játszószőnyeget is. Egy gonddal kevesebb.
Amikor már túl nagy széjjelséget csináltak, leültettem őket egy ovisoknak való társasjáték mellé. A krokodilos golyófaló társast annyira élvezték, hogy végül elvitték azt is, 🙂
Én is úgy vagyok vele, hogy sajnálom kidobni azokat a dolgokat, amikhez már túl nagyok a lányok, de elég nehéz gazdát találni nekik.
Nálatok a kicsi bölcsijében lehetne gazdát keresni a kinőtt dolgoknak,
KedvelésKedvelés
Facebook-on sokan javasolták a helyi ‘zero waste’ csoportokat megkeresni, azt mondják szinte bármit elvisznek pillanatokon belül, tényleg nem kell várni a jelentkezőkre.
A Kicsi bölcsijével az a baj, hogy ez egy magánbölcsi és a családok egy része kimondottan ‘puccos’ – nem merném így beajánlani, hogy vannak felesleges holmijaink, mert még a végén megsértődnek, hogy rászorulónak nézem őket.
Maga a bölcsi átvett már tőlünk több játékot is, ők nem problémáznak ilyesmin, fogyóeszköz, mindig jól jön, ha viszünk valamit. 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem szerencsém volt, az összes nagyobb volumenű babaholmit ingyen kaptam (babakocsik, kiságy, pelenkázó, etetőszék), és tovább is tudtam adni a 6 évvel fiatalabb keresztlányomnak. A ruhákkal már nehézkesebb volt. Mikor ovis lett a fiam, megismerkedtem egy anyukával, akinek 2 fia van: a nagyobbik fél évvel idősebb az enyémnél, a kicsi 2 5 évvel fiatalabb. De mivel náluk a nagy is alacsonyabb volt, mint az én fiam, ezért évekig tudtam átadni nekik a kinőtt gyerekruhákat. Bababörzén is próbáltam árulni a jobb cuccokat, de 1-2 kivételtől eltekintve nem igazán ment. Amit végképp nem tudtam elpasszolni, azt ment a templomi karitászba, onnan továbbvitték borsodi településekre.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én is ezt csináltam, hogy elvittem az anyaotthonba vagy végső megoldásként a gyűjtőkonténereknél adtam le a ruhákat, bár nem tudom, hogy onnan ténylegesen eljut-e a rászorulókhoz, de remélhetőleg mégsem a szemétben végzi.
KedvelésKedvelés
Nálunk is komoly gond. A 13 éves is hibátlan állapotú dolgokat nő ki, két pár sportcipőt úgy nőtt át, hogy nem volt a lábán.
Nagyon sajnálom kidobni ezeket a holmikat, egy ismerős kisfiút találtam, aki kisebb mint az én létra gyermekem, egy pár dolgot oda tudok neki adni.
Én most teszek egy próbát és kivonulok a bolha piacra. De szerintem csak az időmet vesztegetem.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nálunk szerencsére most úgy néz ki, hogy megoldódott a dolog, egy közeli barátunk babát vár és már tudják, hogy kislány lesz – ők mondták, hogy nagyon szívesen átvesznek tőlünk bármit, amire már nincsen szükségünk. 🙂
Remélem, hogy ez így is marad majd és éveken keresztül tovább tudjuk majd adni nekik a szép állapotú, kinőtt holmikat. 🙂
KedvelésKedvelés