Lassan itt a június és a nyár beköszöntével ismét elérkezett az évnek az az időszaka amikor magunkban vagy akár nyilvánosan is lehet fújolni azokra az anyákra, akik beadják a gyereküket az ovis ügyeletbe.
Ha az adott nő már dolgozik, akkor ez kényszerűségből elkövetett, de bocsánatos bűnnek tekinthető, ha viszont még otthon van a kisebb testvérrel, akkor nyilvánvalóan csak a darabszám miatt szült annyit, amennyit, közben alig várja, hogy szabaduljon tőlük, meg különben is “minekazilyennekgyerek?”
Én istenbizony elhiszem, hogy vannak olyan anyák is, akikre ez utóbbiak sajnos igaznak bizonyulnak, de ettől függetlenül ne ítélkezzünk olyan könnyelműen, mert a legtöbb esetben fogalmunk sincs róla, hogy mi a helyzet abban a másik családban és miért érzi úgy az a szülő, hogy az óvodás gyerekének jobb lenne az ügyeletben, mint otthon.
Elmesélem, hogy mi történt velünk tavaly nyáron, hátha tanulságos lesz és kevesebben fogják patás ördögnek látni azokat az anyákat, akik ilyen döntést hoznak.
Június közepén kezdődik a történet.
Ekkor még volt rendesen ovi, a nagyobbik lányom abban az évben volt kiscsoportos, a húga még nem töltötte be az első életévét, így szeptemberig mindenképpen itthon volt velem.
Nem is volt tervben az ügyelet egyetlen napra sem, hiszen még amúgy sem dolgoztam, bár azt hozzá kell tennem, hogy a kistesó akkoriban még minden egyes éjjel ÓRÁNKÉNT ébredt (ekkor már hónapok óta) és a mosogatórongy hozzám képest Miss Hungary döntős lehetett volna.
De semmi gond, a fáradtság a legkevesebb, majd elmúlik vagy megszokom, klassz nyarunk lesz, megyünk minden nap kirándulni, játszótérre, strandolunk és homokozunk – fú, de jó lesz!
Aztán a férjemnek a semmiből perforálódott a vakbele és gyakorlatilag az utolsó pillanatban került a műtőasztalra, hogy aztán egy hét elteltével 15 kilóval könnyebben és 27 öltéssel “gazdagabban” engedjék haza.
A kórházban töltött napjai éppen az ovi utolsó hetével estek egybe és – vállalva, hogy patás ördög leszek – rákérdeztem, hogy lenne-e lehetőség arra, hogy a lányomat mégiscsak behozzam egyszer-egyszer az ügyeletbe.
Mert itt ugye már nem csak arról volt szó, hogy elbírok-e egyedül a két gyerekemmel, hanem arról, hogy ott lesz velünk egy légtérben a nagyműtét után lábadozó férjem, aki maga is segítségre szorul, nem hagyhatjuk csak úgy magára, amíg mi kalandozunk; így az energiáim jó részét az fogja felemészteni, hogy a két kicsi gyereket távol tartsam az apjuktól, amíg valamennyire felépül.
A teljesség kedvéért: a felépülés ebben az esetben azt jelentette, hogy 8-12 hétig maximum 1,5 kg súlyt emelhetett, egyáltalán nem hajolhatott és mivel a gyulladás a beleire is elkezdett átterjedni, egy speciális diétát is tartanunk kellett, ami mindennapos főzéssel járt.
Plusz a két gyereket is foglaljam le.
Odakinn negyven fok van, az egyévesről időközben kiderül, hogy nem bírja a meleget, az egész teste csupa kiütés már 1-2 óra kintlét után is, így a baba miatt jobb híján a lakásban aszalódunk, pedig a nővére legszívesebben egész nap a szabadban lenne.
A velünk egy városban élő nagyszülők dolgoznak és nem tudnak elszabadulni, a 700 km-re élő anyukám a férjem műtéte előtt pár nappal eltöri a bokáját és fekvőgipszben gyógyul – esélytelen, hogy el tudjon jönni segíteni.
Július közepén aztán mindezt megkoronázandó (pun intended!) elkapom a covidot (úgy, hogy az elmúlt négy év alatt egyetlenegyszer sem(!) produkáltam pozitív tesztet, nyilván most volt itt az ideje), amitől annyira rosszul vagyok, hogy harcolnom kell minden lélegzetvételért és az egész felsőtestem sajog a fájdalomtól.
A gyerekek szerencsére mindketten megúszták, minden tesztjük negatív lett, de talán nem ér majd senkit váratlanul, ha azt mondom, hogy a fél karomat odaadtam volna, ha azokban a hetekben legalább egy-egy napra bevihettem volna az ovist az ügyeletbe.
Akkor talán hamarabb ki tudtam volna mászni a koronából, esetleg le tudtam volna dőlni délben a babával aludni (mert ő még akár 2,5 órát is pihent a nővére 40-45 percével szemben) és mentálisan is tudtam volna egy-egy nap szünetet tartani, mert nem kellett volna folyton békebírót játszanom közöttük.
…és nem, ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretem a nagyobbik lányomat és alig várom, hogy megszabaduljak tőle; akkor őszintén azt gondoltam, hogy egészen egyszerűen még az ügyeletben is egészségesebb környezetben lenne, mint itthon.
Ott legalább kivinnék az udvarra, ahol több órán keresztül is tudna játszani, nem kellene az anyja fulladozását, vagy azt hallgatnia, ahogy negyvenedjére próbálom elmagyarázni, hogy az apja most sajnos nem tud vele foglalkozni.
Ha lett volna rá lehetőség, hogy bevigyem az ügyeletbe, akkor – a kistesót a karomban látva – az ott megforduló szülők biztosan lusta, a gyerekét leszaró, gonosz némbernek tartottak volna, aki lepasszolja szegény kislányát, mert őt már biztos nem szereti annyira, mint az “új babát”.
Azt senki nem látta volna, hogy mi a helyzet itthon, hogy éppen a fizikai és a mentális tűréshatáromon billegek egyszerre, hogy a lányok esti takarodója után többször is elbőgöm magam esténként, annyira kimerült vagyok minden elképzelhető módon.
És tudjátok mit? Lehet, hogy más, ügyeletben aszalódó nagytesó anyja is – ha nem is pont ugyanilyen, de – hasonló cipőben jár.
Lehet, hogy már hetek óta nem aludt egy-egy óránál többet egyben, lehet, hogy a kistesó fogzik, vagy beteg, vagy oltást kap és nyűgös vagy ezer más dolog, ami miatt – hiába van otthon – a teljesítőképessége maximumán egyensúlyozva próbál túlélni nap, mint nap és az ügyelet az egyetlen mentőöv, hogy legalább a fejét a víz felett tudja tartani.
Nem vagyok naív, tudom, hogy nem minden esetben ez a helyzet, tudom, hogy vannak olyanok, akik visszaélnek a rendszer szolgáltatásaival, de mielőtt legközelebb véleményt formáltok a patás ördögökről, csak egy pillanatra gondoljatok bele, hogy nem biztos, hogy minden olyan fekete-fehér és egyértelmű, mint ahogy azt mi kívülállóként látjuk.
Salty
ANYA, EZT NÉZD! 
kicsit későn kapcsolódok be ebbe a beszélgetésbe, de számomra ezekben a vitákban mindig az a fura, hogy a gyerek szempontja picit kimarad.
ezt már írtam korábban is, akkor is volt sértődés, nyilván most is lesz, de ez a véleményem, ha egy ovis gyerek szívesebben van az ovi ügyeletben, mint a családjával otthon, szerintem szomorú. nem kiskamaszokról beszélünk, nem tinikről, hanem 3-6 éves pici gyerekekről. nekik még a család a minden.
arról nem is beszélve, h egy ekkora gyereknek a napi 8-9 óra intézmény borzasztóan fárasztó, akkor is, ha szereti. a zaj, a tömeg, az alkalmazkodás, nagyon megterhelik az idegrendszert. szerintem kimondottan jót tesz nekik egy 2-2,5 hónapos szünet nyáron.
KedvelésKedvelik 1 személy
Pontosan így gondolom én is. Szokták jönni azzal, hogy “nekem is jár a szabadság”. Kérdem én: a gyereknek nem? 🙄 Az ovi, bármennyire szereti is, mégiscsak egy kötöttség, pláne, ha városi ovikban váltva van ügyelet, na az nekem totál red flag.
Kétségbeejtő az is, amikor (konkrét példa) augusztus 31-én még oviban van a gyerek, szeptember elsején meg az iskolába viszik…
Aztán meg csodálkozunk, hogy ott tartunk, ahol.
KedvelésKedvelés
Szerintem minden eset más és más. Sajnos el tudok képzelni olyan helyzetet, amikor jobb az oviban, mint otthon. Amikor a választék a panel 9. emelete, és max. a legközelebbi játszótérig jut el a gyerkőc, vagy az ovi, ahol egész nap kint lehetnek (nyilván nem a 40 fokban), sok játékkal, játszópajtással, esetleg kinti pancsolóval. És sajnos nem minden szülő (sőt, igazából nagyon kevés) engedheti meg magának azt a luxust, hogy 2,5 hónapig otthon lógassa a lábát a csemetével. Továbbá nem mindenki dolgozik otthonról sem, egyszerűen nem minden munka végezhető otthonról.
KedvelésKedvelés
ez a panel 9. emelete annyira demagóg duma. a panel 9. emeletére nincs ám bezárva, lelakatolva az ember, és ezek jellemzően nem a puszta közepén vannak 2 napi járóföldre bármitől.
KedvelésKedvelés
Nem szántam demagógnak, csupán csak azt akartam érzékeltetni, hogy egy ingerszegény környezetnél még egy ovi is jobb, akár egész nyáron. Plusz ott a másik oldal, hogy a szülőnek jellemzően nincs annyi szabadsága, amennyi az egész nyárra elég, és nem mindenki tud otthonról dolgozni, hadra fogható nagyszülőből meg sajnos egyre kevesebb van.
KedvelésKedvelés
attól, h valaki panelban lakik, nem lesz szar szülő. a szar szülő viszont lakhat akárhol, nem válik jóvá.
továbbra is áll, h ha egy gyereknek jobb az ovi ügyeletben (de amúgy ez a sima ovira és bölcsire is igaz), mint otthon, az szomorú, mert azt mondja, hogy a családja alkalmatlan.
KedvelésKedvelés
Én nem írtam olyat, hogy aki panelban lakik, az szar szülő.
KedvelésKedvelés
Elég erős állítás, hogy alkalmatlan. Ott volt q covid, hurrá, ovis is otthon, szülők is otthon, minden rózsaszín, nem? Ja, az egykék napi 8 órát mesét néztek, amíg a szülők home office-ban nyomták… Ez kéne nyáron is? 2,5 hónapnyi szabadsága csak a pedagógusoknak van (nekik sem ennyi). Az talán jobb, hogy nincs családi nyaralás, mert a szülők felváltva mennek szabadságra a gyerek miatt? Miért csak fekete-fehér van? A magyar rendszerben is 2 hetet még KELL oldani valahogy, azért a legtöbb gyerek összesen otthon van minimum 1 hónapot. Igen, nem 2,5-öt. (Tehát van ügyeletben.)
A masik: az enyém nincs ügyeletben, cserébe táborból táborba esik. (Napközis.) Akkor pipa? Már nem vagyok szaranya?
KedvelésKedvelés
Kéknünükének: napközis. Akkor iskolás. Itt a 2-5 éves gyerekekről van szó (bölcs, ovi), nem a 8-10 évesekről.
KedvelésKedvelés
illetve azokról, akiknek jobb az ügyelet, mint otthon, nem azokról, akiknek kényszermegoldás. És az, értelemszerűen, nem kényszer, hogy a tesó alszik du és kényelmesebb, ha vele alszom én is, ezért a nagy megy ügyeletbe, nehogy már nekem kelljen szórakoztatni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Eddig ráültem a kezemre, de hallgattassék meg a másik fél is, ugyebár…
Nem, nem a pedagógus, hanem a gyerek.
1. Ugyanis, bár a szülő szereti magát azzal megnyugtatni, hogy a gyerek szeret oviba járni (és mondjuk a kilencven százaléka tényleg szeret – remélem), azt tudni kell, hogy a nyári ügyelet az teljesen más téma, mint a szorgalmi időszak. Kisebb ovikban jobb a helyzet a gyerek szempontjából, mert, ha máshogy nem, de legalább látásból ismeri a többi csoport óvó nénijeit, a felnőtt is ismeri a gyerekeket, a közös programok során találkoznak stb. De egy városban, ahol bezárnak az ovik pár hétre, X időnként másik helyhez/felnőtthöz alkalmazkodjon a gyerek, komolyan nem érthető, hogy ezzel mi a baj? :S
2. Az ovikban a nyári időszak a takarításról, karbantartásról szól. Ha minden, vagy nagyon sok gyerek ott van, ez kivitelezhetetlen, és veszélyes is, elvégre van sok olyan munka, amit csak akkor lehet megcsinálni, ha az ovi bezár (gondolom, te sem szeretnéd, ha egész nap a festéket szívná be a gyereked, vagy a feje fölött szerelnék a villanyt, csempéznének stb).
3. Az ügyelet arról szól, hogy az vegye igénybe, akinek dolgoznak a szülei és nem tudja megoldani, hogy otthon legyen a gyerek(ek)kel. Ezzel szemben számtalan esetben vannak olyanok, ahol erről szó sincs, és ezt még szomorúbbnak tartom, mint azt, ha a munka miatt rákényszerül valaki (bár szabadsága akkor is van mindenkinek).
4. Sokszor hallok olyan véleményeket, hogy “az óvónő nem akarja, hogy a gyerek ott legyen”… Ez egyenesen butaság, hiszen a munkáját el kell végeznie, aki lelkiismeretes, az pedig el is végzi (aki meg utálattal csinálja nyáron, az év közben sem jókedvvel dolgozik) – sőt, igyekszik mintegy kárpótolni a gyerekeket, akiknek nincs lehetősége otthon maradni.
5. Utoljára hagytam azt, hogy bizony az óvónőknek is van szabadságuk, amihez joguk van (egyelőre…). Mivel szeptembertől május végéig csak kb. halotti bizonyítvánnyal lehet hiányozni (vagy inkább betegen megy dolgozni), nem marad más lehetőség, mint nyáron beosztva menni szabadságra.
Még egy valami, aztán már tényleg befejezem. Nemrégiben kiszámoltam valamit. Egy átlag ovis ébren tölt mondjuk 12-13 órát. Ha napi hét-nyolc órát tölt az intézményben (és ez kb. az átlag), napi fél órát utazik oda-vissza, napi egy órát alszik, egy órát étkezéssel, fürdéssel stb. tölt otthon, akkor mennyit tölt a szülővel úgy istenigazából? (Azt nem vettem bele, hogy anyuka, ha hazaér, kénytelen főzni, mosni, bármit házimunkázni, mert ha szerencsés a helyzet, akkor apuka is otthon van addigra már). Bő másfél óra, és akkor jóindulatú voltam.
Ennyivel szerettem volna árnyalni a képet.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem kell ráülnöd a kezedre, amiket leírtál, azzal szerintem minden normális szülő tisztában van és a normális szülők nem jókedvükből viszik a gyereket ügyeletbe.
2. A karbantartást nem kell ennyire kisarkítani, hogy majd a feje felett szerelik a villanyt, mert azt amúgy sem tehetnék és mivel ilyenkor összevont csoportok vannak, nincs az összes szoba használatban, ezért gondolom én, hogy vetésforgóban van megoldva.
A mi ovinkban múlt héten raktak be klímát a csoportszobába (rendes oviidőben, még ott volt a klímás fickó, amikor mentem a gyerekért), addig kinn voltak a gyerekek az udvaron.
3. Igen, van mindenkinek szabadsága, nekem speciel kevesebb, mint feleannyi napom van, mint egy óvónőnek és még így is megoldottuk az őszi, a tavaszi és a téli szünetet is egy az egyben, egyetlen nap ügyelet nélkül, a nyári 8-9 hétre már nem futja. (Még úgy sem, hogy sokszor csináljuk váltásban a férjemmel, de engedtessék már meg, hogy legyen olyan szabadnapunk is, amikor mind a ketten otthon tudunk lenni a gyerekkekkel.)
Az meg a szülőktől sem elvárható, hogy az óvónők munkarendjéhez igazodva egy nap szabit se vegyenek ki év közben, hogy az összes elérhető napjukat nyárra tudják tartalékolni.
Nem is feltétlenül azért, mert mondjuk márciusban akarnak elutazni családostól, hanem rengeteg munkahelyen van olyan szabály, hogy időarányosan kell folyamatosan elhasználni a szabadnapokat, mert nem léphet le a cég fele nyáron két hónapra, amiatt, mert óvodás gyerekük van.
Értem a kalkulációdat az átlag ovis napját tekintve, de nem tudom, hogy ezen mit tud az átlag szülő változtatni, azon túl, hogy amikor szabadságot vesz ki, akkor a gyerek sem megy oviba. A szülőnek ugyanúgy 8 óra a munkaideje, az azon kívül eső időt a családjával tölti, az éves szabadságait szintén.
Ha a gyerek nyáron egyetlen nap sem menne ügyeletbe, mert mondjuk bébiszitter van vele, az jobb lenne (mert a szülőnek továbbra sincs annyi szabija, hogy lefedje az egész nyarat)? Akkor mennyivel tudna több időt tölteni a szüleivel?
Egyébként szerintem a fürdés, a közös étkezések és az utazás is együtt töltött idő, ami pont ugyanolyan fontos a családi dinamika szempontjából, mint a közös legózás.
KedvelésKedvelés
“A szülőnek ugyanúgy 8 óra a munkaideje, az azon kívül eső időt a családjával tölti, az éves szabadságait szintén.”
Ezért szokott anya 4-6 órában visszamenni dolgozni, meg lazább helyre. Ezért szoktak a férfi karrierjébe invesztálni jobban ebben az időben (a gyerekek 0-6-8 éves korában). Felőlem aztán a férfi is maradhat otthon gyerekezni, míg anya karriert épít, tökmindegy, de aki invesztálni akar a gyerekébe, az valahonnan máshonnan von el időt.
Egy seggel két lovat nem lehet megülni, ugye.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ja, és ezt szerintem felesleges ideológiai szempontból vizsgálni, ha apa van otthon a gyerekkel, és anya épít karriert, akkor az egyesek szerint lehet feminista attitűd, mások szerint meg anya cígöli a hátán az egész családot mert rajta van a megélhetés stressze.
Az egész világ meg van zavarodva ideológiailag, ha a gyerek érdekét akarjuk nézni, akkor nézzük a gyerek érdekét, ideológiai bezavarás nélkül. Ha NEKÜNK szarul hangzik a matek, amit feljebb levezetett OV, hogy napi 1 órát töltünk a gyerekünkkel, amúgy az intézmények nevelik fel, akkor ha van lehetőségünk és akaratunk, tegyünk ellene, és kész. Ha nem, akkor meg ne. Csak akkor ne mázazzunk, hogy jajdeizébizé hozé amizé hazé.
KedvelésKedvelés
Azért azt érzed, hogy a napi egy óra eléggé túlzó, legalábbis mi teljes munkaidőben dolgozunk, de még így is legkésőbb 5-re (azokon a napokon, amikor sport van) minden nap itthon tudunk lenni (úgy, hogy nekünk rohadt messze van az ovi), 8-kor mennek aludni.
Max. tíz órát alszanak éjjel, reggel 5-6 között kelnek, 7:20-kor indulunk itthonról, 8 után szokott a Nagy beérni az oviba, fél9-kor a Kicsi.
Én nem ideologizáltam meg semmit (most kivételesen még karrierről meg feminizmusról se volt szó) és tudom, hogy neked az ovi (meg a bölcsi) nagyon böki a csőröd és szükséges rossznak látod, amivel részben egyet is tudok érteni, csak ne jussunk már el odáig, hogy azok az ovisok, akiknek teljes munkaidőben dolgoznak a szülei mind sérülnek.
A mi ovis csoportunkban egy szülő sem dolgozik részmunkaidőben, jellemzőbb az olyan rugalmas munkavégzés, mint az enyém, hogy mindenre jusson idő vagy váltásban oldják meg a logisztikát, az egyik viszi, a másik hozza a gyereket, senki nem aszalódik odabenn 9-10 órákat.
Amúgy a nyári ügyelet volt a téma és sajnos a szabadság részmunkaidőben sem több, sőt.
KedvelésKedvelés
A fentebbi kommentben napi 8 órát dolgozó szülőkről írsz, ebben magatokról. Ha valaki reggel 8-ra jár, és 8 órát dolgozik, akkor az délután négykor teszi le a tollat, egy perccel sem előbb, mármint ha olyan munkahelye van, ahol 4:00-kor leteheti a tollat, nem pedig befut gy ügyfél még 15:50-kor és marad 16:20-ig, ami része a munkaköri elvárásnak, elmegy még pisilni mondjuk, készülődik, utazik, fél 5-5 körülre befut a gyerekért, 6-ra fél hétre hazaér, és kezdődik az esti műszak (vacsiztatás, fürdetés, a saját párjával beszélgetés, gyerekezés, és még be se vásárolt, még a játszón sem álltak meg), 8-kor ilyen kicsi gyerekeknek szunya általában.
A nap mindnyájunknak 24 órából áll, sima matekkal összeadogatható, hogy mire mennyi idő jut.
Ha a kicsi fél kilencre ér a bölcsibe, akkor gondolom te 9-re, ahhoz hozzáadok 8 órát máris délután 5-kor szabadulsz el, amikor a kommented szerint már otthon vagytok. Nem jön ki a matek. Az a matek, amit “te adtál fel”.
“de nekem rugalmas a munkahelyem” – meg is érkeztünk. Amikor napi 8 órát dolgozó szülőkről írsz, akkor az nem ez. Nem az, hogy elcsípsz napközben 2 órát a gyerekekre, és majd inkább dolgozol este 10-kor. Ez kiváltság.
“csak ne jussunk már el odáig, hogy azok az ovisok, akiknek teljes munkaidőben dolgoznak a szülei mind sérülnek.”
Miért jussunk el idáig, ha nem tudjuk? Nincs erre vonatkozó kutatás, olyanra van, hogy ha hosszú időt tölt a gyerek intézményben kicsi korában, az nincs jó hatással a kötődésére. Akkora szembeszele lenne egy ilyen kutatásnak, hogy ihaj.
“While there is no universally agreed-upon “optimal” number of hours or duration for a child’s stay at daycare, most professionals suggest a range of 20-30 hours per week for children under five.”
Én nem bölcsiellenes vagyok, én az ellenes vagyok, hogy a bölcsi meg az ovi nevelje fel a gyereket.
Az ideológiák úgy jöttek ide, hogy ha beírom, hogy anya vesz vissza a karrierjéből, akkor biztos megszólnak ,hogy “deménemaférfiak”, amit ugyanúgy meg lehet szólni “szegény nő gürizik a családjáért, amíg a fickó lazsál!”, nekem édesmindegy. Szívesen meghallgatok egy olyan matekot, ahol 8 órás munka mellett fél kilenckor ér be a gyerek a bölcsibe, és 5-kor már otthon van a család.
KedvelésKedvelés
De ezt írtam az előbb, hogy akik nem tudnak rugalmasan dolgozni teljes munkaidőben, többnyire váltott műszakban logisztikáznak – legalábbis én az oviban ezt látom.
Anya hozza a gyereket reggel 8-fél9-re oviba, apa ekkor már dolgozik, 4-kor (vagy hamarabb) ő jön a gyerekért – vagy fordítva, esetleg nagyszülők bevonásával (ebből a verzióból is elég sok van, gyakran látni nagyszülőket az oviban, még reggelente is).
Amikor fél5-re megyek a Nagyért, mert akkor van vége a sport különórának, már alig van ember az épületben, csak a takarítókat látni, 90+ százalékban minden gyereket elvisznek korábban (pedig 400-an jár ebbe az intézménybe).
Nekem ebből az jön le, hogy mindenképp a család alkalmazkodik a gyerekhez (nagyon helyesen) és a többség igyekszik úgy szervezni a napját, hogy ha megoldható, akkor időben el tudja hozni az ovist.
Perszeehet vis major, a mi csoportunkban is volt ilyen – apuka munkaügyben elutazott és másnapra anyuka kérte, hogy reggel 7-kor vegye át valaki a gyereket, mert mennie kell dolgozni, viszont ugye hazafelé menet, 3:30-kor el is hozta.
Normál napokon apa hozza a kisfiút reggel, fél9 környékén.
KedvelésKedvelés
Ha ez így lenne általánosan, akkor délután 5-kor nem lenne még félig az ovi.
Hirtelen google keresés “Ovi délután 5”
Facebook:
2. “Én kiverném a balhét… amúgy falusi oviknál elég sűrűn előfordul,hogy elvárják,hogy odaérjen az ember 16 ig bezárólag … legalabbis én elég sok mimdenkitől hallom”
3. “Nálunk – Svédország – 6-18:45ig van ovi, illetve éjszakai ovi 18-07. Általában 6-kor nyitotok az első 2-3 gyerekkel. A legtöbb gyerek 16:30-16:45 között végez, de van pár,akik 18:30-18:45 körül, na utána van zárás”
4. “Nálunk 6-17 óráig fogadjuk a gyerekeket.
Van 1 óvó néni aki 5 ig van, a többiek fel 5 ig. Csak akkor szólunk ha 5 ig nem viszik el a gyermeket. Nem öltöztetjük fel a gyereket előre addig játszhat amíg nem jönnek érte.”
5. “Mi reggel 6-tól 17:30-ig vagyunk nyitva. Azért mi sem haragszunk, ha 17:15-ig jönnek az utolsó gyerekért.”
6. Abba nem gondolnak bele hogy a szülő dolgozik? Bár én most itthon vagyok a picivel de van hogy csak negyed5 kor tudok a nagyért menni .
7. Hol van ez a kényelmes óvoda?Mi 18-ig vagyunk nyitva,és nem nagyon tudunk előbb haza menni
8. Melyik ovinez ? Nalunk pesten sokan voltak benn 5 ig legalabb mert pl budarol ha 4 ig dolgozok az apja meg dleutanos este tizig ugyan mikor ernenk oda????? Akkor nem kell ovit uzemeltetni . En sme viccből vagyok benn 4 ig a munkahelyemen
Ez sok gyerek valósága.
KedvelésKedvelés
Okulva a tavaly történtekből, remélem az idén – a biztonság kedvéért – kérsz ügyeletet, akkor is, ha esetleg nem viszed a gyereket.
KedvelésKedvelés
Tavaly a Kicsi miatt amúgy se kérhettem volna, bár szerintem ha a műtét mondjuk május közepén történik, az ügyeleti kérelem leadási határideje előtt, akkor lehet, hogy méltányosságból beírhattam volba néhány napot.
Idén már dolgozom, kértem több hétre ügyeletet, ez teljesen általános így.
KedvelésKedvelés
Hogy a lényeget ragadjam meg: a covid azért tudott ledönteni pont ekkor, és nem az előző években, mert az amúgy is már kimerült szervezetedet a stressz totál legyengítette. Immunrendszer elesett.
Nálunk október elejétől volt olyan helyzet, hogy jöttek sorban a tüneteim elő, ismétlődő herpesz, szemrángás, szívritmuszavar és végül övsömör. Csupán az érzelmi megterheléstől. S úgy, hogy előtte én jó fizikai állapotban voltam.
Szaranya én is voltam, egy gyerekesként is volt igénybe véve ügyelet. Az arra van, hogy éljünk a lehetőséggel, akinek véleménye van, az tehet egy szívességet…., bocs.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igazad lehet, akkor annyira le voltam merülve minden téren, hogy valószínűleg nagyon könnyű préda voltam.
KedvelésKedvelés
Mikor megláttam a címet, azt hittem történt valami, és orvosi ügyeleten jártatok. 🙂
Én gyerekként irigyeltem a barátnőmet, aki nyáron is mehetett oviba. A kertünkben volt egy mászható fa, egy macskaszaros homokozó meg egy hinta (gyűrűvel meg rúddal, a sima hinta rém uncsi). A testvérem igazi antiszociális gyerek volt, csak néha lehetett vele játszani, de annak is többnyire “ára” volt. Nagymamám volt velünk, de majdnem egész nap csinált valamit a házban/ház körül. Az oviban az ügyeletben alig volt gyerek, volt sok játék, a kedvenc dadusom, a barátnőm. Rajtam kívül az egész világ sajnálta a barátnőméket, hogy ügyeletben vannak, ez már akkor is a szaranya szinonimája volt. (Ahogy a bölcsi is.)
KedvelésKedvelik 1 személy
Én vállalom a szaranyaságot, az én fiam ment minden nyáron ügyeletbe, csak abban a 4 hétben nem, amikor az ovi zárva volt. Igaz én dolgoztam, de anyukám nyugdíjas volt, szívesen vállalta volna, de mivel egyke gyerek, társaságban jobb volt neki. Szerencsére senki nem cseszegetett emiatt.
KedvelésKedvelik 1 személy
Végül is miért nem tudtad a nagyot bevinni az ügyeletbe júliusban? Most újra elolvastam és nekem úgy tűnik hogy nem vitted.
KedvelésKedvelés
Nem, nem tudtam bevinni, mert mivel a Kicsi még nem lett intézményesítve, így a Nagyot sem vették be az oviba.
Az más tészta egyébként, hogy hivatalosan a Kicsi első születésnapján végetért a szülési szabadságom és onnantól kezdve visszatértem a munkahelyi könyvelésre és szeptember végéig fizetetlen szabin voltam, tehát gyakorlatilag rendes állományban, nem gyes-en töltöttem a nyarat, csak ugye nem kellett dolgoznom.
KedvelésKedvelés
És ezzel még is dőlt a szaranya elmélet, hiszen ha otthon a kistesó, nem veszik be a nagyot. Innentől nincs miről beszélni.
Szerintem pont ez az eset lehetett volna az, amikor a kicsitől függetlenül be kellett volna vegyék, extra nehéz élethelyzetben voltatok.
KedvelésKedvelik 1 személy
Kérdés, hogy Salty jelezte-e az óvónők felé az extra szar helyzetet, vagy beletörődött, hiszen a szabály az szabály.
Ha jelezte, és annak ellenére sem engedték (és nincs törvénybe iktatva, tehát az óvoda nem büntethető amiatt, mert jófejek), akkor én nem tudnám a helyében jó pofával vinni ősszel oda a gyereket… De sokan beletörődnek az akár íratlan szabályokba is, és meg sem próbálják, de azért anyáznak. (Ezt általánosan írtam, nem rád, mert sokszor látok ilyet!)
KedvelésKedvelés
Az óvónőknek szóltam a műtétről, ők azt mondták, hogy sajnos már le kellett adni az ügyeleti kérelmeket hetekkel korábban, már nem tudnak rajta változtatni. Lehet, hogy nem is akarták megpróbálni, csak rögtön leráztak – ezt bem tudom.
Akkor a korona meg az egyebek még nem voltak képben, így ezt elfogadtam.
Az ügyeletes papíron mi ugye nem igényeltünk egy napot sem, én meg nem vagyok kivételezésre játszó típus, de nem hiszem, hogy egy gyerek pluszba olyan sok vizet zavart volna.
Igazából elmehettem volna a vezetőségig is, lehet, hogy ők méltányosságból megengedték volna, de az ovi uccsó napjaiban még nem tudtam, hogy mennyi minden jön még azon a nyáron.
KedvelésKedvelés
Igen, ez így nehéz, ha ennyire előre fel kell iratkozni. Mifelénk államiban csak a 4 hét zárás esetében, ha abból 2 hetet kérsz ügyeletet (többet nem is lehet, szoval itthon 2 hét a kötelező pihi a gyereknek) az ügyeletes oviban (az aktuális párja), akkor kellett előre szólni. Ha nyár közepén bent a krach, és mégis beadom, akkor max az ebéd miatt kell szólni, de nem küldhetik haza.
Az más kérdés, hogy covidos családtag mellől senki nem vágyik ovistársra… Ha akkor adod be a nagyot, akár a fél ovit is megfertőzhette volna.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, az nekem is eszembe jutott, hogy a korona alatt valószínűleg amúgy se lett volna jó ötlet vinni – bár tényleg egyetlen tünetük sem volt és teszteltem őket is folyamatosan.
Itt 8-9 hétig van zárva ez az állami ovi (attól függ, hogy jön ki, egész július és augusztus), de a Kicsi magán bölcsije (ahol ovi is van) pl. csak két hétre zár be (akkor viszont ügyelet sincs).
KedvelésKedvelés
Nagyon sajnálom hogy így alakult a nyaratok! Idén már minden más lesz. De szerintem az ügyeletbe adáshoz senkinek semmi köze. Aki viszi, annak oka van, aki nem viszi, az nincs is ott, hogy véleményt formáljon.
Az is lehet persze , hogy én vagyok túl messze már a mindenbe bele ugató magyar mentalitástól, de elképzelhetetlennek tartom hogy valaki megállít és erről beszélget.
Millió olyan helyzet van, amikor a gyereknek jobb az oviban mint otthon. Az ügyelet egyszerűen csak óvoda és kész. Ausztriában nincs is ilyen. Hat hétre van zárva az óvoda nyáron (ha jól emlékszem), az összes többi normál üzem. Hogy hány gyerek van bent, és hogy osztják fel a csoportokat, az teljesen más téma.
Az iskolást is veheted Sommerschuleba, annyi a megkötés, hogy minden gyereknek joga van négy hetet pihenéssel és nyaralással tölteni, erről a szülő köteles gondoskodni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, egyébként sokszor úgy van kezelve az intézmény, mintha ott nyílt tűzön sütögetnék a gyerekeket…
Normál helyzetben én is nagyon szeretem, ha itthon vannak és együtt tudunk lenni, de a tavalyi nyarunk pont nem ilyen volt.
Amiatt is írtam ezt most le, mert néhány napja láttam egy FB posztot, amiben pont ezt kérdezték az emberektől: beviheti-e az anyja a gyerekét az ovis ügyeletbe, ha még otthon van a kistesóval?
Látni kellett volna, hogy mi ment a kommentek között, nagyon durva, hogy sokan mennyire nem látnak ki a saját kis buborékukból.
KedvelésKedvelés
Bevallom, boomer vagyok, de a feszbuk nem infó. Hogy ott ki mit ír vagy gondol, annyira sem számít mint egy pár dingókutyavese.
Majd az érintett család akkor és ott eldönti, hogy mit csinál a gyerekkel a nyári szünet esetén. Ha van óvoda, akkor oda viszi, mert attól hogy a neten mosolygó családok pózolnak a naplementében, attól még az élet kicsit másként néz ki.
Az enyém hét éves korától napi két három órát van itthon egyedül, a nyári szünetben heteket egész nap. Mit csináljak? Megbízható, okos gyerek, ha nem lenne az, ülne a napköziben. Ez a mi döntésünk, mi viseljük a következményeket is.
KedvelésKedvelés
Nem is arra gondoltam, hogy érdekelne random idegenek véleménye, csak maga a jelenség, hogy egy ilyen poszt alatt van 1400 komment, többnyire arról, hogy szégyellje magát, aki beviszi ügyeletbe (közben megtaláltam a bejegyzést).
Ezek szerint eléggé általános, hogy emberek így formálnak véleményt. 🤷🏼♀️
KedvelésKedvelés