Ugyan azt ígértem, hogy a keddi bejegyzésben írok majd a dán Legoland-ről, de jobbnak láttam külön cikket szentelni neki, hogy a napló ne legyen megint kisregény hosszúságú, bár tudom, hogy vannak, akik pont azt szeretik. 🙂

Hétfőn fél hét magasságában ültünk be az autóba Skagen-ben, hogy a 3 órányi autóúttal és egy-két pihenővel számolva pont odaérjünk Billundba, a Lego House 10 órai nyitására.

Eléggé körültekintően utánanéztem, hogy pontosan mire számíthatunk a parkban, emiatt döntöttünk úgy, hogy a fő attrakciót – a vidámparkot – ezúttal kihagyjuk, mert nem csak a rendelkezésre álló időnk kevés a napijegy kihasználásához, de a lányok is túl kicsik a legtöbb eszköz igénybevételéhez, így igazából kidobott pénz lett volna befizetni rá.

Mielőtt belekezdenénk a mi személyes élményeink taglalásába, elöljáróban írnék pár mondatot a helyről.

A Legoland Billund városában, Dánia “közepén” található, viszont számomra meglepő módon nem egy fixen körülhatárolt parkról van szó, hanem a különböző legós helyszínek a lakók házai között, a településen vannak elszórva.

Maga a vidámpark a város szélén, közvetlenül a hotel mellett található, ez a legnagyobb attrakció, de ezen túl több tematikus szálláshelyet (két külön lego hotel, kastélyhotel, lego apartmanok, kemping stb.) és a belvárosi Lego House-t is megnézhetjük az egyébként saját repülőtérrel rendelkező Billund településen.

Én eredetileg úgy képzeltem, hogy ez egy bazinagy komplexum, mint pl. egy Disney World, benne a hotelekkel, éttermekkel, vidámparkkal és minden egyébbel, ezért őszintén meglepődtem, hogy a “rendes városi utcákon” kell keresni az attrakciókat (a Lego House pl. egy sportbolt és egy bank közé ékelődik be).

Ezzel kapcsolatban voltak is problémáink, mert az egy dolog, hogy mi szerencsétlenül tájékozódunk, de SEHOL nincs kitáblázva, hogy melyik irányba indulj a különböző állomásokra és csak abban az 5 percben, amíg sorbaálltunk az egyik beléptető terminálnál, rajtunk kívül még három másik család kért útbaigazítást a dolgozóktól egy-egy másik helyszínre.

A parkolók helyét több táblán is jelölik a városban, hozzátéve, hogy pl. Hotel Legoland P1 – de ezek a valóságban akár több km távolságra is lehetnek a rájuk írt helyszínektől, így ha valaki autóval érkezik, akkor érdemes először a konkrét célpontra elgurulni, mert ha nincs óriási tömeg, akkor simán találni helyben parkolóhelyet.

A tömeget és a túlfoglalást úgy menedzselik, hogy nem csak a szállást kell előre lefoglalni, hanem az egy-egy attrakcióhoz szóló belépőjegyeket is, amiket adott napra kell kérvényezni, viszont aznap akár többszöri belépésre is jogosít.

Online, hetekkel korábban is remekül lehet követni, hogy az adott napra hányan foglaltak eddig és még mennyi szabad hely van, hétköznap jellemzően nincs tömegnyomor, de keddenként zárva tartanak.

A nyitvatartás elég furcsa, az nekem nem igazán szimpatikus, hogy csak 10-16 (egyes időszakokban 17 óra) között van minden nyitva, bár ez valószínűleg inkább a kisgyerekes családoknak problémás, nagyobb csemetékkel a déli alvás ideje már “nem veszlik el”, de gondolom, hogy lennének bőven, akik szívesen maradnánk délután tovább.

A jegyek birtokában a belépés végtelenül egyszerű, csak le kell csippantani az emailben kapott QR kódot az egyik kihelyezett terminálnál és a gép azonnal kinyomtatja a névre szóló karszalagokat.

Előre perforált papírszalagokról van szó, amik sajnos könnyen elszakadnak és leeshetnek, ezért a gyerekekre nem biztos, hogy jó ötlet felragasztani, szerintem érdemesebb zsebre tenni, nehogy elvesszen, mert odabenn többször is fogjuk még használni a szalagra nyomtatott egyedi kódot és a bent készült saját képeinket is ezzel tudjuk majd letölteni a látogatás után.

Ahogy fentebb említettem, mi a Lego House-t választottuk szórakozásképp, ami gyakorlatilag egy óriási élményközpont, de természetesen egy legótörténeti kiállítást is meg lehet tekinteni az épületben.

A Lego House lelke az “experience center”, ami négy különböző színű zónára van felosztva, amikben a főszerep a kreatív építésé az adott témáknak megfelelően.

A piros zónában óriási medencéket találunk legóval feltöltve (duplo is van!), amikből bármit építhetünk, amit csak szeretnénk, a sárga zónában megtervezhetjük a saját arcképünkre formált legó bábunkat, amit aztán digitálisan életre is kelthetünk, a zöld zónában a legó filmeké a főszerep, itt mi magunk is készíthetünk mini-videókat, a kék területen pedig kimondottan az autóké a pálya: járműveket lehet építeni a milliónyi kihelyezett legókockából és még tesztelésre is van lehetőségünk a zóna két oldalán található versenypályákon.

A lányok nagyon élvezték, hogy gyakorlatilag bármerre indulnak el, bárhová néznek, mindenhol egy óriási bödön színes kocka fogadja őket, de ami nekem a legjobban tetszett, az az, hogy mennyire felkészültek és már-már animátorként funkcionálnak a zónákban jelen lévő dolgozók.

Jó, az gondolom, hogy alap elvárás, hogy gyerekbarát legyen az ember, ha ilyen helyen akar dolgozni, de még így is meglepődtem, hogy milyen természetességgel, kedvesen reagálnak le egy-egy helyzetet.

A Kicsi éppen egy hisztirohamra trenírozta magát, amikor észrevette, hogy a segítsége nélkül arrébb raktam a babakocsiját, de a duplo medencéhez beosztott hölgy azonnal odalépett hozzá és pillanatok alatt terelte át másra a figyelmét, megelőzve ezzel a sírást.

Említhetném azt is, amikor egy másik dolgozó nekiállt random hengereket építeni a kerek lególapokból a nagyobbik lányommal, hogy aztán együtt gurítsák le őket a mozgássérült rámpán a terem túloldalán vagy például amikor a Kicsi magával akart vinni egy-egy elkészült remeket az egyik zónából a másikba, én bőszen győzködtem, hogy tegye le, mert ezeket nem lehet elhozni, de az egyik legó-kolléga szólt, hogy semmi gond, nyugodtan magával viheti – mert itt szinte mindent szabad!

Nincsenek merev szabályok, minden ér, tényleg a kreativitás és a szórakozás a lényeg!

Nem akarok ünneprontó lenni, de a véleményemet sem akarom eltitkolni: szerintem akármilyen szuper hely is a Lego House, még így is meglehetősen túlárazott.

Mi három főre szóló családi jegyet váltottunk az épületbe (2 éves korig ingyenes a belépés, így a Kicsivel nem kellett kalkulálnunk), ez került 699 dán koronába, ami kb. 94 eurónak felel meg. Néhány óra legózásért (mert valójában erről van szó) ez azért elég húzós ár. Négy főre ugyanez már 114€, míg öt főre 134€.

Valószínűleg jobban megéri kombinált jegyet venni a Legoland vidámparkba és a Lego House-ba, mert az egy főre 83€ és egy-egy napos belépésre jogosít mind a két helyszínre – bár egy négy fős családnak így is egy vagyon és akkor ebben a szállás és az étkezés nincs benne.

(Azt csak zárójelben említem meg, hogy akik már jártak a vidámparkban, mind azt mondták, hogy csak úgy lehet az eszközök javát kipróbálni, ha legalább két napot tölt el itt az ember, akkor viszont már nem elég a napijegy…)

Az élmény része a különleges szállás is: nem kötelező “legós helyen” aludni, de mi mégis a Hotel Legoland mellett döntöttünk, hogy kipróbálhassuk a Lego Friends tematikus családi szobát.

Megnéztem az apartmanokat is, de ott sajnos mindegyikben emeletes ágyak vannak (2db emeletes ágy 4 főre) és mivel még a Nagyot sem merjük a magasban altatni, így ez végül nem volt vállalható opció, mert azt nem találtuk túl praktikusnak, hogy a férjemmel majd mi ketten alszunk a kakasülőn. 

A hotel viszont igazán rendkívüli, már a bejárat is elképesztően impresszív, de a belseje sem marad el a kint látottaktól. Belépve, a recepciónál rögtön szembetaláljuk magunkat egy óriási, legóból épített sárkánnyal, ami egy “játszótornyot” őriz, de van itt egy tűzoltóautó formájú elkerített kis helyiség is, ahol a kockák mellett játékkonzolokat is kihelyeztek, hogy a vendégek ilyen módon is szórakozhassanak.

Az épületben járva, minden egyes sarkon befordulva van valami legós látványosság, millió legószobor, kockás bödönök kreatívkodáshoz vagy egy-egy legó fal, amire vertikálisan is építkezhetünk (a legtöbben a saját nevüket vagy az országuk nevét/zászlaját rakják ki a kockákból).

A tematikus szoba tényleg nagyon klassz, rengeteg pici és nagy utalás van az általunk választott Lego Friends témára, de a dekoráció nem minden, a lányok még egy-egy kisebb zacskónyi kockát is kaptak ajándékba a foglalás mellé.

Nem csak ilyen “lányos” témájú szobák vannak; kalózos, ninjago, lovagos, kincsvadász vagy csak simán színes legó verziók is elérhetőek, de képzeljétek, vannak “rendes” business szobák is, mert a hotel konferencia centerként is funkcionál.

A szállásért is mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, egy éjszakáért a 3+1 főre 3000 dán koronát, azaz ~402 eurót fizettünk.

Pluszpont, hogy ebben az árban a svédasztalos reggeli már benne foglaltatik, bár mi nem tudtunk a hagyományos módon élni vele, mert az étterem nyitása előtt el kellett indulnunk a koppenhágai reptérre, de jófejek voltak és csomagoltak mind a négyünknek útibatyut (külön laktózmentes verziót a Nagynak!), amit át tudtunk venni a recepción távozáskor.

A kajával kapcsolatban még egy megjegyzés: ha jól emlékszem, a férjemmel konkrétan az “abysmal” szót használtuk, amikor megláttuk az ebédmenüt a hotelban.

Nem tudom, hogy ez a külföldi turistáknak szóló összeállítás-e vagy tényleg erre van igény, de konkrétan csak gyorskaja kapható, 4 féle hamburger és két pizza közül lehet választani, a gyerekmenü pedig chicken nuggets legókocka formájú sült krumplival.

Persze egyszer-egyszer belefér az ilyesmi, mi sem céklaszószos kuszkuszon neveljük a lányokat, de az utazás közben elfogyasztott szendvics-keksz-gyümölcskása kombó után szívesebben adtunk volna nekik valami rendes ételt vagy legalább csak egy normális levest és váratlanul ért minket, hogy egy hotel éttermében(!) olyan választék van, mint egy utcai büfében.

Az árakról inkább nem is ejtek szót, mert egy hamburgert 20€ környékén vesztegetnek, szóval egy-egy étkezés 4 főre nagyon simán 100 euró feletti tétel lehet az italokkal együtt.

Az egyetlen hely a legó komplexumon belül, ahol rendes ételt lehet enni, az a Mini Chef étterem a Lego House-ban, itt is előre, időpontra kell asztalt foglalni és az ékszereinket is nyugodtan pénzzé tehetjük a látogatás előtt (felnőtt menü: 25-30€, gyerekmenü: 18-20€, italok nélkül), de egyébként nagyon szuper élmény az egész étkezés.

Egy kis zacskó kockából kell megépíteni azt a menüt, amit szeretnénk (minden különböző szín és forma más-más alkotóelemet jelöl), majd az elkészült kockatornyot egy külön erre a célra használt masinába kell tenni, hogy a legórobotok be tudják olvasni és el tudják készíteni a rendelésünket.

Az étel egy nagy legódobozban érkezik futószalagon keresztül hozzánk, ami engem leginkább arra emlékeztet, mint amikor itt a kórházban feltálalják az ételt: a fedelet leemelve hasonló, több mélyedéssel ellátott tálcán vannak a menü különböző elemei.

Az árak és az ételek minősége miatt többször nem ettünk a legó komplexum egyik éttermében sem, inkább kimentünk a városba és ott kerestünk a mi szánk ízének (és a pénztárcánknak) megfelelőbb opciókat, de mivel minden legó helyszín a településen belül, a „normál élethez” közel van, ez könnyen kivitelezhető.

Összességében nem bántam meg, hogy elmentünk, még úgy sem, hogy vannak szolgáltatások, amiket elég rendesen túlárazottnak gondolok, mert igazából klassz élmény volt látni ezt a helyet és amikor a lányok már elég nagyok lesznek a vidámpark használatához, akkor jó lenne még egyszer ellátogatni ide.

Kicsit a Legoland is olyan, mint a Disney World: egy vagyonba kerül, de mégis sokak bakancsilistáján szerepel, mert szuper kaland és a gyerekek is biztosan évekig fogják emlegetni.  🙂

Salty

U.i.: Ahogy ígértem, erről a kiruccanásról is készült egy rövid videó kedvcsinálónak! 🙂