10 szülőtípus, akivel összefuthatsz a játszótéren

3 hozzászólás

  1. Mi ezer éve jártunk játszótérre, de ami örök volt, az a haza indulás körüli hercehurca. Fél órán át tartott vissza kunyerálni az általunk vitt homokozó cuccot, kismotort, satöbbit az ott lévő gyerekektől. Már mindenre rá írtam a gyerek nevét, mert egyes üres kézzel érkező szülők váltig állították hogy a süti forma, amivel kicsi kincsük éppen játszik, az vagy az övék, vagy már eleve itt volt és szabad rablás tárgyát képezik.

    Itt Ausztriában sajnos nem járnak ki a gyerekek a jatszóra, kivéve egy pár külföldi gyereket, mindenkinek otthon van a kertben a trambulin, csúszda, homokozó. A fiam szerette hogy üres minden, kissé antiszocialis a szentem.

    Kedvelés

    • Azt teljesen őszintén – és kissé meglepődve – mondhatom, hogy mi lassan 4 éve kezdtünk játszóterezni, de ilyesmire még nem volt példa. Odaadjuk a sütiformát, az aszfaltkrétát, a kisautót, de tényleg mindig visszakerül, sőt, sokszor van, hogy valami olyat is ránk akarnak tukmálni, ami nem hozzánk tartozik. 🙂

      Kedvelés

      • Mi is szívesen osztozunk, de azért szerettem volna haza is vinni a cucc nagy részét. Itt nem volt ilyen gond soha, de Magyarországon ez állandó probléma volt. A hisztit elkerülendő, sok szülő nem kommunikálta szerintem megfelelően a gyereke felé, hogy add azt már vissza, kicsim. A padon ülve kiabáltak csak, hogy látod Ödönke, a kisfiú indul haza. De ez nem igazán volt elég infó. Én meg más gyerekét ingyen nem nevelem.

        Kedvelik 1 személy

Hozzászólás a(z) Madame Fannie bejegyzéshez Kilépés a válaszból