Végre itt a jó idő, süt a nap, csicseregnek a madarak, kirügyeznek a fák és megtelnek a játszóterek is.

A lányaim most már nem egyedül hintáznak és mászókáznak az esőben odakinn, ezért az elmúlt hetekben bőven volt lehetőségem – újra – megismerkedni a játszótéri szülők különböző típusaival.

Mert az anyukákat és az apukákat remekül be lehet ám kategorizálni a parkbeli viselkedésük alapján és biztos vagyok benne, hogy nektek is ismerős lesz – sőt, ti magatok is vagytok néha – több típus is!

1. A helikopter

Ugyan már nagyobbacska, önjáró gyerekei vannak, de azért folyamatosan ott liheg a nyomukban és megállás nélkül kérdezgeti: „Nem fázol? Nincs meleged? Nem vagy szomjas? Kérsz egy kis vizet? Nem kényelmetlen a cipőd? Akarsz egy kicsit pihenni? Gyere, egyél egy kekszet!”

2. A piknikező

Már reggel kiköltözik a játszótérre és vagy elfoglalja a legszélesebb padot vagy az otthonról hozott, majd gondosan kiterített pikniktakaróra telepszik le, amíg a gyerekei játszanak. Nem tervez sötétedés előtt hazamenni, így alaposan feltankolt váltóruhákból, nedves törlőkendőből, mindenféle rágcsából, enni- és innivalóból, de akár az is előfordulhat, hogy még rendes főtt kaját is csomagol csinos, emeletes ételes dobozokba.

3. A trécselő

Nem tudja az ember eldönteni, hogy a gyerekeiket vagy saját magukat hozták-e ki a játszóra. Erről a típusról csak többes számban lehet beszélni, mert rendszerint csapatokban jelennek meg, mint a dementorok és ugyan én már láttam falkában közlekedő apukákat is, azért mégiscsak inkább az anyákra jellemző a bandázás. A kinn töltött idő alatt végig a pajtikkal beszélgetnek elmélyülve valamelyik padnál, amíg a gyerekeik éppen lebontják a katicabogaras mászókát a park túloldalán. Különösen nagy csínytevésnél 150 méter távolságból, 400 decibellel kiabálnak: „Ödönke, ezt most azonnal hagyd abba!”

4. A túlféltő

Ugyan kihozta a gyereket a játszótérre, de már az eszközök látványától is leveri a víz és szinte látja maga előtt a fekvőgipsz, az agyrázkódás és a bubópestis hamarosan beütő különös keverékét. A fertőtlenítős törlőkendőkről és az alábbi szófordulatokról lehet a legkönnyebben felismerni: „Vigyázz! Óvatosan! Oda ne mássz fel, veszélyes! Ne nyúlj hozzá, koszos! Beteg leszel! Leesel!”

Egészen extrém példányokkal is össze lehet futni, én hallottam már anyukát rászólni a fiára a homokozóban, hogy még véletlenül se nyúljon hozzá a homokhoz, azért vettek hosszú nyelű lapátot és gereblyét neki, hogy ne kelljen – és ezt idézem – „a koszt piszkálnia”.

5. A passzív-agresszív

Ha a gyereke éppen olyan eszközt szeretne használni, ami foglalt, akkor nem azt a megoldást választja, hogy felhívja a figyelmét valami másra, amíg a vágyott cucc felszabadul, hanem ott szobroznak a hinta mellett, miközben fennhangon ecseteli a csemetéjének, hogy: „Most a hinta foglalt, de már NAGYON RÉGEN benne ül a kisfiú, biztosan HAMAROSAN végez és akkor majd te következel!”

6. A bratyizós

A gyerekekre hivatkozva, különféle indokokkal szólít meg bárkit („de szép cipője van a lányodnak, hol vettétek?”), egészen addig, amíg nem talál egy olyan hasonszőrű szülő-kölök párost, akikkel össze tudnak verődni és együtt hesszelhetnek a parkban töltött idő alatt. Általában a gyerekére fogja, hogy „játszópajtásra” van szüksége, de igazából csak ő szeretne más felnőttekkel beszélgetni.   

7. A versengő

A bratyizós típus alfaja, ugyanúgy leszólít bárkit, de többnyire csak a fejlődési mérföldkövekről beszél és végtelenül fontosnak tartja, hogy vadidegeneknek megjegyezze, hogy az ő gyereke másfél évesen már szobatiszta volt és 10 hónaposan körmondatokban beszélt. A férjem imád versengőkkel összefutni, amikor a saját beszámolójuk után rákérdeznek, hogy „és a tiéd mennyi idős?”, akkor képes a gyerekeink valós életkorának a felét bemondani, mielőtt hozzáteszi, hogy „csak nagyon fejlettek”.

8. A kütyüfüggő

Tökéletesen antiszociális, nem csak a többi szülőt és gyereket szarja le, de részben a sajátját is, mert a játszótéren töltött idő 90%-ában a telefonját basztatja. Ha a csemetéje hívja, akkor felnéz, esetleg rutinból megjegyzi, hogy „nagyon ügyes vagy!” és már fordul is vissza a képernyőhöz zombulni.

9. A motivációs tréner

A túlféltő típus ellentéte, igyekszik mindenbe bevonni a csemetét, bíztatja, hogy túrja nyugodtan a homokot a kezeivel, hogy másszon fel a mászóka tetejére, hogy merjen beülni a nagyok hintájába és hangosan megdicséri a legapróbb teljesítményt is. Ezt a típust a legkönnyebben nagyszülőknél lehet megfigyelni, rájuk különösen jellemző ez a fajta motiváló együtt lógás.

10. Az animátor

Nagyon éli az egész játszótereztetést és olyan elánnal szórakoztatja az összes jelenlévő kölköt, mintha legalábbis fizetést kapna érte. Mindenkit bevesz a fogócskába, a bújócskába, gyerekek tucatjaival közösen készíti a 60 négyzetméteres aszfaltkréta-rajzot és talán nem túlzás kijelenteni, hogy ez a típus már-már celeb státuszt képvisel a kicsik között.

Az idegenek alig várják, hogy becsatlakozhassanak a játékba, a sajátjai pedig úgy néznek rá, mintha minimum valamilyen szuperhős lenne.

Van valaki, akit kihagytam? 😀

Salty