Elhoztam a kocsinkat a szervízből és arra jutottam, hogy amikor legközelebb haszontalannak érzem magam, akkor már nem Bikinifenék tűzoltóállomására fogok gondolni, hanem majd arra a nylon huzatra, amivel a szerelők letakarják a kisgyerekes szülők autójában a vezetőoldali ülést.
Értitek, olyan járművekben, mint a mi kocsink, amit én a lehető legnagyobb szeretettel is csak “négykerekű disznóólként” becézek.
Igazából nem is elég kifejező annyit mondani, hogy “kár bele”, mert pár csepp olaj valami munkás-kezeslábasról áttranszferálva az üléshuzatra tényleg nem sokat rontott volna az állapotán, sőt, biztos vagyok benne, hogy csóri autónak vannak olyan napjai is, amikor egy-egy folt csak emelné az utastér renoméját.
Az a helyzet, hogy számunkra a kocsi nem több, mint egy használati tárgy. Jön, megy, dudál, beleülünk, gurulunk, örülünk, királyság.
A férjemet talán még annyira sem érdeklik az autók, mint engem, mindketten egészen konkrétan leszarjuk, hogy milyen formájú, hány lóerős, mennyi extra van benne vagy mennyire márkás a szekér, csak és kizárólag három szempontnak kell megfelelnie:
- Ne legyen szükséges benzinkutat is venni mellé
- Beférjen a kempingcuccunk a csomagtartóba
- Ne kelljen jelzálogot felvenni a lakásra, ha meg kell rajta javíttatni valamit
A fentiekből szépen kikövetkeztethető, hogy nem éppen egy S-mercivel járunk, bár ez talán jobb is, mert valószínűleg abban sem lenne sokkal nagyobb rend.
Mivel én hurcolom a gyerekeket, ezért többnyire én használom a kocsit, így amikor a tisztasági szint lesüllyed a menekültszálló alá és már karcoljuk a fiúkollégium színvonalát, akkor én szoktam elvinni kitakarítani is.
Ez az esetek többségében azt jelenti, hogy elgurulok a kézi autómosóba, egy eurót bedobok a porszívóba és összeszipkázom a látható helyen lévő morzsákat. Ha jó napom van és éppen ráérek, akkor a gyereküléseket is kirázom, mint valami tesco gazdaságos pinyátát.
Ilyenkor szoktak előkerülni azok a régészeti leletek, amik még valamikor az időszámításunk előtt kerülhettek a maxicosi huzata alá, mert a sarki pékségben már vagy fél éve nem árulják ezt a fajta kiflit és ebből a hatszögletű kekszből sem emlékszem, hogy mikor vettem utoljára. Talán 2023-ban?
Kavicsok, botok, tobozok, három szem gesztenye, a kirándulós barbie távcsöve, a legó építőmunkás munkavédelmi sisakja és a zöld, világítós matchbox, amit már vagy két hónapja keresünk.
Kiporolom a szőnyegeket, popsitörlővel átmegyek a műszerfalon – mert mind tudjuk, hogy az univerzális és mindenre használható – és kész is, most megint jók vagyunk egy darabig. Ha egyszer-kétszer elfelejtek rágcsát pakolni a hazaútra az oviból, akkor tovább.
A spriccolós, vízipisztolyos autómosót még ennél is ritkábban látogatom. Bevallom, hogy oda azért szoktam járni, hogy a babakocsi alvázát lecsapassam, mert a négykerekű disznóólat nem szükséges kívülről mosogatni, szerintem egészen addig tisztának minősíthető, amíg kilátok az ablakokon.
Nincs igényünk a tükörfényre meg az eső is szokott esni, jólvanazúgy.
Ha odáig fajul a helyzet, hogy mégis le kell locsolni, akkor azért megcsinálom rendesen, de azzal a lendülettel bepattanok és indulok is tovább – a menetszél úgyis megszárítja alapon -, miközben a többi – az autójukat jobban szerető és nálam láthatóan klasszisokkal igényesebb, törlőkendővel körkörösen fényesre polírozó – népség egyöntetűen barbár neandervölgyinek tart.
Elképzelhető, hogy nekik nincsen gyerekük, de az is lehet, hogy van, mert végsősoron szülőből is kétféle verzió létezik.
Vannak a pedánsak, mint Gergő anyukája, akik már az ovi előterében megjegyzik a gyereknek, hogy igyekezzen azzal az uzsonnáról megmaradt fél zsömlével, mert tudja jól, hogy az autóban nem szabad enni… meg vannak az olyanok, mint én.
Akiket nem érdekel a tisztaság, mert túlzás nélkül – de azért közepesen szégyenkezve -, nyugodtan kijelenthetik, hogy öt perc csöndért hajlandóak lennének gulyáslevest és túrós palacsintát is felszolgálni a hátsó ülésen.
A kifli, a keksz meg a ropi ehhez képest kispályások. Azt majd a pénzbedobós porszívó kéthavonta egyszer megoldja.
Salty
ANYA, EZT NÉZD! 
A férjem autószerelő, a Corona alatt jött egy idősebb hölgy kereket cserélni, beállt a műhelybe, majd fertőtlenítő kendővel gondosan áttörölte a kormányt, foganyúkat, ajtó nyitót, és büszkén mondta: most már beülhet fiatalember, nincs benne biztosan semmi virus. Férjem megdicsérte a szép munkát, majd közölte: jó, de a kerekek kívül vannak, nem akartam beülni. De azért adott a néninek egy ilyen ülésre való zacskót, hátha majd egyszer valaki be akar…
KedvelésKedvelik 1 személy
De cuki! 😀
Jó, a korona idején én is fertőtlenítőztem a kilincseket, a kormányt meg a sebváltót a kocsiban, ki tudja mi mindent hurcolunk oda be nap, mint nap egyébként is, de azért egy gumicseréhez csak nincs rá szükség. 😀
(Bár volt egyszer egy olyan gumisunk, akinél annyira szűk volt a műhely bejárata – kb. pár centi mindkét oldalt – hogy amikor először mentem én, akkor kiszálltam és mondtam neki, hogy álljon be magának. :D)
KedvelésKedvelés
Én aknás műhelybe nem állok be. Ha meg akarja szerelni, menjen is be vele! 😁
Világos kabát: én a nagy eszemmel a 13 éves Maugli típusú gyereknek vettem fekete fehér kabátot. Érdekesen szokott kinézni. Kárpit tisztító samponba szoktam beaztatni. Utána mosás, két hétig vállalható.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ezt az írást akár egy az egyben én is írhattam volna. Ugyan a 15 éves már nem eszik a kocsiban, (többnyire) de mivel a virágföldtől kezdve a bográcson át a 100 kg krumpliig mindent IS szállítunk benne, hát el lehet képzelni, hogy néz ki a csomagtartó. Ráadásul a férjem és a fiam imádnak minden cukorkát, gyümölcsöt, apró csokoládét majszolni, annak a héját/csomagolását beleteszik az apró szeméttartóba, és szépen ottfelejtik. Most volt vizsgázni a kocsi (a fél havi fizetésem ráment, mert lengőkart kellett cserélni rajta, hiába no, már nagykorű az öreglány), a külsejét lecsapattam az önnkiszolgáló mosónál a slaggal, hogy legalább valahogy kinézzen, de a porszívózásra már nem vitt rá a lélek, űgyhogy csak a két első ülés alatt lábtörlőt kiráztam, mégse legyen benne annyi dzsuva. Emlékszem, tavaly a gyerek ballagásánál előző nap szépen gépi mosónál lemosattam a kocsit, hogy csilivili legyen, erre a ballagás napján saras eső esett… hát sírni tudtam volna. Egyébként a kritériumok nálam is nagyjából annyi, mint nálatok, kiegészítve azzal, hogy klíma legyen benne, mert az előző kettőnél nem volt, és hát elmondhatatlan könnyebbség nyáron.
Világos színű télikabátom nekem is volt, soha többet! Napi szinten vonatozom/metrózom, nem praktikus.
KedvelésKedvelik 1 személy
A legnagyobb koszt nálunk se a gyerekek csinálták (pedig ők is tudnak alkotni), hanem lecsót főztem be, ahhoz vettem 10kg hagymát és valami brutálisan sokat kellett utána takarítani.
Abban a hálós zsákban volt, lehullott róla a sok külső, száraz héj, beleragadtak a szőnyegbe, felporszívózni sem lehetett rendesen – egy örökkévalóság volt, mire rendberaktuk a csomagtartót. Azóta van benn egy régi pléd, amit alá tudok teríteni minden koszosabb cuccnak. 🙂
KedvelésKedvelés
😀
Nálunk elvben tilos enni az autóban, persze van kivétel ág. Ennek ellenére teljesen hasonló a helyzet, mert bár nagyon igyekszem megőrizni a sosemvolt tisztaságot, a gyerekek mindenre képesek. A nadrágzsebükben lopják haza a homokozót az oviból, mert az itthoniban kevés a homok. (A cipőjüket ki szoktam rázni.) Kiránduláskor a fél erdő jön velünk haza az utastérben, pedig élő virágot nem tépünk le, a túrabotok pedig hátul utaznak.
A világos színű téli kabátom (már megbántam… :)) rendszerint a biztonsági öv vonalában lesz koszos… Hiába na, a 2 autónk összéletkora lassan eléri az enyémet.
KedvelésKedvelik 1 személy
A miénk is öregszik, már elkezdtünk gondolkodni rajta, hogy lecseréljük, akkor gondolom hasonló lesz a helyzet, mint amikor új füzetet kezdtem a suliban. “Ebbe szépen fogok írni és rendesen fogom vezetni”, aztán pár oldallal bentebb már nem volt olyan takaros. 😁
A világos téli kabáttal kísérted a sorsot! 😁
KedvelésKedvelés