
Amikor megszülettek a gyerekeim – magam sem tudom miért –, de néhány (egészen pontosan kettő) dolgot mindenképpen saját kezűleg akartam nekik minden alkalomra megcsinálni.
Ezek közül az egyik a születésnapi torta, a másik pedig a farsangi jelmezek.
Eddig mind a két „vállalást” sikerült betartanom, sütöttem cukormentes áfonya- és málnatortát az első szülinapokra, markolósat a másodikra, majd belül szivárványszínű pillangósat és füstölgő vulkános-dínósat a harmadikra és a negyedikre.
A farsangi jelmezeket is mindig megoldottam saját kútfőből, bár ezzel kapcsolatban eddig nem volt túl nehéz dolgom.
A nagylányom az első jelmezes bulija idején még nem beszélt tökéletesen, nem tudta egészen pontosan megfogalmazni, hogy minek szeretne öltözni, de amikor #bogyóésbabóca farsangjáról olvastunk, mindig felcsillant a szeme és Patrik, a pattanóbogár ruhájára mutogatva hangosan kiabálta, hogy „nász! nász! nász!”
Így esett, hogy az első bölcsis farsangra ananászjelmezzel készültem.
Nem gondoltam túl a dolgot, volt egyszínű sárga body-ja és nadrágja is, vettem olyan filctollakat, amiket akár hideg vízzel is ki lehet az anyagból mosni, majd egy vonalzó segítségével felrajzoltam a holmikra a jellegzetes rácsos mintázatot.
Az ananász leveleit egy zöld szivacslapból vágtam ki, majd rávarrtam egy vékony, szintén zöld sapkára és késznek nyilvánítottam a projektet.
A következő évben már konkrétabb kéréssel állt elő, – talán a két itthoni tarantulánk hatására – egyértelműen pók szeretett volna lenni.
Ez a jelmez már jóval több kreativitást és ötletelést igényelt, de végül addig túrtam az internet bugyrait, amíg szembe nem jött egy viszonylag könnyen kivitelezhető megoldás: csak egy jó vastag karton, két pár fekete férfizokni és egy ragasztópisztoly kellett hozzá (természetesen végtelen mennyiségű patronnal).
Annyira belebolondult a kész felszerelésbe, hogy a bölcsiben még a déli alváshoz sem volt hajlandó megválni a póklábaktól, én pedig örültem, mint majom a farkának, hogy ennyire elnyerte a tetszését a közel sem tökéletes alkotásom.
A következő farsangot már az ovi kiscsoportjában ültük meg és a lányom nagyjából karácsony környékén bejelentette, hogy ebben a tanévben teknősnek szeretne öltözni.
Nagyon fontos kritérium volt, hogy amikor a jelmezét készítem, mindenképpen ügyeljek rá, hogy kislány teknős legyen, mert ő nem fiú és csak lányteknős-ruhát akar magára húzni.
Húha, oké, fel lett adva anyának a lecke!
Nemiszervet mégsem applikálhatok a kosztümre, de akkor mégis hogyan oldjam meg, hogy nyilvánvalóan nőnemű teknős legyen?
Végül az lett a megoldás, hogy beszereztem egy halom, különböző zöld színű tüll anyagot és nem csak szoknyát varrtam neki, de még egy jó nagy masnit is a hajába, hogy véletlenül se érjen minket az a tragédia, hogy valaki fiúteknősnek nézi!
Meg voltam győződve róla, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy én készítettem a farsangi jelmezét, mert az oviban nyilván jégvarázsos Elza meg az összes többi hercegnő az igazán menő, az ő habos-babos ruhájukba meg talán mégsem kellene a sufni-színvonalú varrótudásommal belevágnom, de a trendek ellenére idén mégis úgy döntött, hogy királylány helyett inkább pillangó lesz.
A pörgős szoknya és a szárnyak nyilván alapfelszerelés és be is lehet mindkettőt szerezni néhány euróért, így gyorsan meg is győztem magam, hogy jobban járok, ha ezt most megveszem készen, ahelyett, hogy egy vagyont otthagynék a méteráruboltban.
Csináltam már neki három egyedi jelmezt; szép volt, jó volt, de el tudom fogadni, ha innentől kezdve készen vesszük a kosztümöket.
Aztán találtam itthon egy darabka maradék rózsaszín muszlint. Az anyag is kevés, de a gyerek is kicsi, nem kell belőle sok, talán elég lesz.
Egy szónak is száz a vége, az éjszakákat most a varrógép mellett töltöm és azon munkálkodom, hogy összehozzak egy minél szebb, csilli-villi pillangó kisestélyit.
A szárnyakat majd maximum megveszem a százforintosban két euróért.
Jövőre már úgyis flitteres unikornis vagy Hamupipőke akar majd lenni, én meg nézhetek, mint a kiszántott vakond.
Addig viszont tartom magam az elhatározásomhoz és a negyedik jelmezét is megcsinálom saját kezűleg. Mire elkészül, hátha eszembe jut valami jó ötlet arra is, hogy a húgát minek maszkírozzam.
A ti gyerekeitek minek öltöznek farsangkor? Házilag készítitek a jelmezt vagy szívesebben szerzitek be készen?
Salty

Imádtam amikor még akart beöltözni farsangra! Na nem sokszor…
Egyszer fiam is volt teknős, a felfújt fitness ballra csináltam papír masè páncélt, kifestettuk, egy régi hátizsák pantja volt a vállán, nagyon király volt!! A Corona alatt dalmata volt, varrtam fehér textil maszkot, arra festettuk a kutya pofit, fehér sí alá öltöző cucc volt befoltozva a pöttyös kutyának, a farkinca tépőzáras volt. Tök menő volt. Aztán hamar elég lett belőle, évek óta nincs beoltozes. De mókás volt!!
KedvelésKedvelik 1 személy
Hú, a papírmasé páncél már egy teljesen másik szint, szerintem sokkal nehezebb, mint textilből varrni! 🙂
Szerencsére az enyémek még kicsik, remélem még sok olyan farsang lesz, amikor be akarnak öltözni! 🙂
KedvelésKedvelés
Megcsinálni egyáltalán nem volt nehéz, de jól nézett ki! A cica is imádta. Bárkire rá lehetett támadni lesből alóla!!
Nekunk mindig olyan jelmez kellett, ami azonnal civil ruhává alakítható, a gyermek hat perc után unta meg a jelmezt. Akkor csak levette a páncélt és már kész is volt. Kérdezte tőle a tanárnő: hol van a páncélod? Ere gyermekem: még mindig teknős vagyok, csak most szellőzöm…
KedvelésKedvelik 1 személy
😀 😀
Én is ezért szoktam úgy megoldani, hogy könnyen lehető pántja legyen, vagy valami egyszerű módon meg lehessen tőle szabadulni, mert esznek-alszanak-játszanak-mosdóba mennek, nem feltétlenül megoldható kartonpapír póklábakkal vagy teknőspáncéllal minden.
Nagyon tetszenek egyébként az olyan komplett jelmezek, amikbe szinte beépítik a gyereket, de mindig az jut eszembe, hogy mi lesz, ha szegénynek pisilnie kell, három ember fogja majd róla lerángatni, mire egyáltalán el tud menni.
KedvelésKedvelés
Nálunk szerintem még nem lesz nagy jelentősége a farsangnak, tekintve h a gyerekem itthon folyamatosan be van öltözve valami szerkóba mert ő folyamatosan szerepben van: tűzoltó, szerelő, orvos, szakács, de van manó/mikulás sapkája, aggancs és béka fejpánt. A biztonság kedvéért most kapott egy pár kutyafület farokkal 😀
KedvelésKedvelik 1 személy
A királylány szerelések nálunk is menők, de mivel a gyerek meg van róla győződve, hogy ő egyébként is királylány, így ez igazából hétköznapi viseletnek számít. 😀
Ti jól jártatok, akkor legalább lehet válogatni a jelmezek közül! Én meg mehetek szalagvirágokat fabrikálni. 😀
KedvelésKedvelés
Nekem 0 kezugyessegem, s valahol a negatív számok tartományában leledzik a varrni tudásom. Szóval én nemes egyszeruseggel vásárolni szoktam. Erre a kozepsom idén kitalálta, hogy ő dobókocka lesz. Nem tűnt bonyolult feladatnak, de mégis tegnap anyámmal ketten a délelőttöt ezzel a projekttel csesztuk el. Ugyanis én öntapadós fehér papírt vettem, hogy a karton dobozt ( a tajdonkeppeni kocka) bevonjam. Csakhogy ez a bizonyos papír inkább fólia, mint papír, rohadt vékony marha rosszul lehetett felragasztani. Na mindegy, a nagyjan túl vagyunk, holnap veszek korongokat, ( azok lesznek a pöttyök), aztán kész. Remélem valami különdíjat legalább nyer a gyerek, ha már ennyit vacakoltam. 🤣🤣
KedvelésKedvelés
Haha, én tavaly besértődtem kicsit, mert a nagy “a részvételt is díjazni kell” jegyében mindenki “nyert” valamilyen kategóriában, így nem volt igazi jelmezverseny, pedig kíváncsi lettem volna, hogy mennyire értékeli a zsűri a teknőst. 😀
KedvelésKedvelés
Pont így vagyok én is, ezért mindig a lehető legegyszerűbb jelmezt igyekeztem kitalálni. Emlékszem, a fiam az első ovis évében kertészlegénynek öltözött. Volt egy kantáros farmerja, a fején egy krémszínű nyári kalap, a kezében meg a kis játék ásó és lapát. Ennyike. A következő évben csiga volt (mivel csiga volt a jele az oviban), abban anyukám segített megcsinálni a csigaházat. Egy harisnyát kitömött vattával, összehengergette, és varrt rá pántokat, hozzá szintén valami egyszínű szürke vagy barna nadrág/póló volt rajta. Egyszer meg a suliban rendőr volt, arra meg nemes egyszerűséggel a Pepocban vettem meg a hozzávalókat, úgymint bilincs, játékpisztoly, rendőrsisak, mellény.
KedvelésKedvelés
a kicsi nálam is ilyen, van tűzoltó, rendőr, dínó, sárkány, varázsló, banya, űrhajós, mókus, bohóc jelmezünk, rocksztár minden kiegészítővel, már alig férünk a jelmezektől.
de a gyerekek farsangokon voltak már eper, Rudolf, egér, hóvirág, repülő, szivárvány, tök, ezeket mind én csináltam.
KedvelésKedvelés