A múlt heti részben már említettem, hogy január 6-a, Vízkereszt, itt pirosbetűs ünnep, így nálunk a hétfő volt a téli szünet utolsó napja, aznap még mindannyian itthon voltunk.
Igyekeztünk kihasználni a hátralévő szabad órákat, délelőtt az egyik legnagyobb parkban csavarogtunk, délután pedig a legközelebbi rokonaink jöttek át hozzánk ebédre, de hiába a szabadnap, már így is „vasárnap este” érzésem volt és agyban már ott tartottam, hogy mit kell előkészítenem a másnapi ovihoz/bölcsihez, milyen feladataim vannak a munkahelyemen, amiket az év elején priorizálnom kell és úgy egyáltalán, hogyan fogunk újra belerázódni a hétköznapi mókuskerékbe.
A múlt hét végi sírós reggelek után a Kicsivel kapcsolatban nem voltam túlzottan optimista, számítottam rá, hogy onnan fogjuk folytatni kedden, ahol pénteken abbahagytuk és nem fog varázsütésre elmúlni a bölcsimentes három hét nyoma és sajnos így is lett.
A Nagyot nem féltettem, neki is jól esett a hosszú szabadság és az itthonlét, de mellette persze vágyott az oviba is, hogy újra találkozhasson a legjobb pajtásaival és ne csak a totyogókorú húga legyen 0-24-ben a társasága.
Többször írtam már róla, de nem tudom elégszer elmondani: nagyon jó testvérek a lányaim, bár ez javarészt az elsőszülött alkalmazkodóképességének és gondoskodási hajlamának köszönhető. Ő bármikor vállalkozik rá, hogy valami babás, a húgát érdeklő játékot játszanak együtt és nem derogál neki lemenni a kistesó szintjére, hogy közösen tudjanak szórakozni, de ha ők ketten együtt vannak, akkor a maximumon pörögnek, húzzák egymás energiaszintjét felfelé és sokkal nagyobb erőfeszítés rájuk felügyelni, mint amikor külön-külön csinálnak valamit.
Nem véletlen, hogy állandóan kinn vagyunk velük, a szabad levegőn sokkal könnyebb őket menedzselni, akár hosszú órákon keresztül is.
Egyébként is nagyon fontosnak tartom, hogy minden nap legyenek valamennyit a friss levegőn, akkor is, ha esik, akkor is ha fúj, mert – főleg ilyenkor – nagyon nem egészséges egész nap a négy fal között lenniük.
Ezzel meg is érkeztünk az éppen aktuális problémámhoz. Amíg a Nagy ovijában kérik a szülőket, hogy vigyenek be játszósruhát, esőnadrágot, gumicsizmát a gyerekeknek a csoportba, mert – az extrém kánikula kivételével – minden nap viszik ki őket az udvarra, addig a bölcsiben ebben a tanévben még egyszer sem voltak kinn.
Ez már akkor is így volt, amikor a Nagy kezdte a bölcsődét, de ugye akkor egy darab gyerekünk volt, aki ide az utcába járt intézménybe, nem is maradt ott egész napra, simán volt időnk délután órákig a játszótéren vagy a különböző parkokban kolbászolni – most ezt sokkal nehezebb kivitelezni.
Részben értem, hogy a legkisebbeknél miért választották ezt a módszert, a Kicsi több csoporttársa is nyáron, a tanév kezdete előtt lett egy éves, vannak olyanok is, akik még nem járnak, így tényleg nem egyszerű kimenni velük, de ha nagyon meg akarnák oldani, akkor lehetne rá megoldást találni. (Pl. kincstári babakocsival vagy pihenőszékekkel)
A fentiek miatt nekem kulcsfontosságú, hogy amikor elhozom a lányomat a bölcsiből, azonnal indulunk is tovább egy játszótérre vagy csak sétálni, hogy ne legyen egész nap „bezárva”, így egyelőre még nem tudtuk elkezdeni hozzászoktatni, hogy egész napra benn maradjon.
Eredetileg az volt a terv, hogy a második félévben már nem fogom korábban elhozni, de máshogy nem tudnám megoldani a levegőztetését, arról nem is beszélve, hogy ezen a héten is végig nyűgös, hisztis volt reggelente, így nem tartottam jó megoldásnak, hogy a szünet utáni visszarázódást még megfejeljük a hosszabb bölcsis napokkal is.
Külön nehezítő tényező, hogy a héten hozzánk is megérkezett az igazi tél, minden reggel kőkemény mínuszok vannak, amikor elindulunk, napközben is alig kúszik nulla felé a hőmérő higanyszála és késő délután, miután lemegy a nap, szintén -4-5 fokokban tudunk csak kinn lenni, amivel nem lenne különösebb probléma, ha a Kicsi hajlandó lenne megtűrni magán a kesztyűt.
Szerda magasságában jutottam odáig, hogy muszáj valahogy megoldanom ezt a helyzetet (főleg mióta legkedvesebb elfoglaltsága a hintázás mellett a kismotorozás), előtúrtam a Nagy régi, hagyományos ötujjas kesztyűjét és beküldtem egymás után négyszer-ötször a szárítóba a legmagasabb fokozaton, addig, amíg össze nem ment annyira, hogy pont jó legyen a Kicsi kezére.
Hála a magasságosnak, bejött a módszer, ezt a fajta kesztyűt többé-kevésbé elviseli magán, úgy látszik, hogy az ő korosztályának árult egyujjas modellek voltak a probléma gyökerei!
Csütörtökre már egészen belejöttünk volna a normál hétköznapi rendszerbe, de aznap egy megbeszélés miatt pont be kellett mennem az irodába, így végül végtelenül hosszú és fárasztó napot tudhattunk magunk mögött.
Reggel kénytelen voltam először a Kicsi beadni a bölcsibe, mert a munkahelyem még az ovitól is távolabb van, így kivitelezhetetlen lett volna, hogy miután leadom a Nagyot, visszaautózunk a bölcsibe, majd onnan megint az óvoda irányába.
Valószínűleg megsajnált az univerzum, mert szinte mesébe illő forgalmat sikerült kifognunk, mindenhol zöld lámpát kaptam és a reggeli órákban szokásos dugónak sem láttam nyomát, így már fél kilenckor sikerült lehuppannom az asztalomhoz az irodában. El sem akartam hinni!
A reggeli repülőrajt után aznap délutánra utolért a fáradtság, de nem csak engem, hanem a nagylányomat is. Még a téli szünetben kapott anyósom egyik barátnőjétől 20 eurót karácsonyi ajándék gyanánt, hogy vegyen belőle magának valamilyen játékot és csütörtökön az oviból hazafelé tartó útra időzítettem, hogy megállunk valahol elkölteni a zsebpénzt.
Annyira aranyos volt, ahogy kérdezgette, hogy mi mennyibe kerül és számolgatta az ujjain, hogy mennyi marad még, de a legszívmelengetőbb egyértelműen az volt, hogy a legelső ajándékot a húgának választotta ki és csak a maradék pénzből gazdálkodott ki magának egy fürdőruhás, strandoló barbie-t.
A boltból hazafelé viszont már elpárolgott a jókedve, folyamatosan emlegette, hogy mennyire fáradt és amikor végül hazaértünk, már arra is panaszkodott, hogy fáj a feje.
Nem gondoltam túl a dolgot, azt hittem, hogy a délutáni ovis sportfoglalkozás, a szünet utáni ingergazdagabb környezet vagy esetleg az, hogy a Kicsi éjjeli ébredéseitől ő sem tud nyugodtan pihenni lehetnek az okai a kimerültségnek, de mindenesetre megengedtem neki, hogy másnap – pénteken – itthon maradjon és szusszanjon egyet az egész heti mókuskerék után.
Mindent elmond, hogy amikor este fektettem őket, külön kérte, hogy most inkább ne meséljek nekik, nagyon fáradt, nem tud a történetre figyelni, inkább menne aludni.
Nem is lepődtem meg különösebben, amikor éjfél előtt felriadt és észrevettem rajta, hogy az elmúlt pár órában sikeresen belázasodott.
Így már mindenképpen indokolt volt, hogy itthon maradjon és mivel pénteken egész nap hőemelkedése volt, a szája körül egyik pillanatról a másikra tele lett kiütéssel és rá nem jellemzően nagyon nyomott és esetlen volt már 37-38 fokos lázzal is, délután elvittem a gyerekorvoshoz.
Nagyon büszke voltam rá, hogy milyen bátor és együttműködő volt, szó nélkül tűrte az összes vizsgálatot, sőt még azt is megkérdezte, hogy a dokitól, hogy szokott-e gyümölcskaramellát adni a gyerekeknek és amikor válaszolt, hogy nem, akkor csak annyit mondott, hogy „akkor jó, mert az nem kicsiknek való!” 😀
Sajnos az új gyerekorvosunknak mániája a vérvétel, eddig szinte minden betegséggel beutalt minket és most sem volt ez másként.
A szívem szakadt meg, amikor a rendelőből kilépve muszáj volt beavatnom a lányomat is, hogy sajnos még nem megyünk haza, el kell mennünk az SZTK-ba is, hogy vért vegyenek tőle.
A legutóbbi alkalom mindkettőnket rendesen traumatizált, akkor végigordította az egészet és megmondom őszintén, most megfordult a fejemben, hogy nem mondom el neki rögtön, csak amikor már ott vagyunk a labor várójában, de nem akartam becsapni és inkább jó előre elkezdtem felkészíteni.
Ahogy az várható volt, végigbőgte az odautat és egyfolytában alkudozni próbált, hogy miért lenne jobb, ha mégis inkább hazamennénk, de szerencsére mire odaértünk, többé-kevésbé megnyugodott és beletörődve várt a sorára.
Előttünk pont egy hozzá korban hasonló kisfiú ment be, nagyon füleltünk mindketten az ajtó túloldalán és ő maga jegyezte meg, hogy „nahát, nem is sírt!”, ami persze beizzította a végtelenségig versengő természetét és onnantól kezdve nagyon igyekezett tartani magát.
Amikor behívtak minket, kicsit remegő hangon megjegyezte, hogy „anya, én nagyon félek!”, de a mécses végül csak akkor tört el, amikor megszúrták az ujját. A procedúra végeztével azért mindenképpen bizonyítani akarta, hogy őt keményebb fából faragták, mint az előző pácienst és kijelentette, hogy ő nem kér a szúrás helyére sebtapaszt, mert ez igazából egy nagyon kicsi seb.
Hazafelé persze még beugrottunk a boltba, hogy megvegyem neki az előre beígért unikornisos jégkrémet és otthon már lelkesen mesélte – a feltűnően kiszínezett – történetet az apjának, hogy mennyire nagyon bátran viselkedett.
A pénteki állapotát látva már jó előre felkészültem, hogy valószínűleg a hétfőt is itthon fogja tölteni, de amikor egy órával később megjöttek az eredményei és a gyerekorvos is megállapította, hogy csak egy vírusos megfázásról van szó, akkor jóval optimistább lettem.
Aznap éjjel már nem volt lázas és szombat reggelre mintha elvágták volna minden problémáját, egyetlen tünete sem volt, az étvágya és az energiája is visszatért.
A hétvégét mindenesetre még pihenéssel töltöttük, a férjem is bőszen szedegette az izomlazító tablettáit és a Nagyra is kimondottan figyeltünk, hogy ne erőltesse túl magát, így vasárnapra már helyeközel normális állapotban voltunk mindannyian.
Remélem, hogy ez most már így is marad! Legalább egy darabig.
Salty
ANYA, EZT NÉZD! 
Szerintem jól tetted, hogy elvitted a nagyot orvoshoz. Én sem akartam volna hétvégére itthon maradni úgy, hogy nem látta doki. Lehetett volna akár gyulladt a torka vagy a füle is. Nem lett volna jó ha az még 2 napig eszkalálódik.
Mivel ez a vérvétel nálatok nem igazi vénás vérvétel, szerencsére a gyerek sem fog belehalni és nagyon modern dolog, hogy ezzel így meg tudják állapítani h bakteriális vagy vírusos-e a fertőzés. Én nagyon örülnék ha lenne ilyen itthon Mo-on.
A fájdalom ellen mi Emla krémet használunk minden oltásnál és vérvételnél. Kb. 1 órával a szúrás előtt kell bekenni és nem érez a gyerek belőle semmit. Tavaly az akkor 5 évesnek vettek így vénából vért. Az egyetlen dolog amit megjegyzett, hogy szorította a karjára tett szorító. De az ujjára talán még a Lidocain spray is használhat. Érdemes lenne kipróbálni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ilyen ujjbegyből vett vèrvètel itthon is van. A mi orvosunk is használja ès ott helyben a rendelőben meg is van az eredmény. Ez csak azt mutatja meg, hogy vírusos vagy bakteriális eredetű a fertőzès.
KedvelésKedvelés
Itt nálunk kicsi gyerekeknek csak ujjbegyből vesznek vért, nagyobb lélegzetvételű vérképekhez is. Szerintem nagyon szuper, azért nem annyira ijesztő, mint a vénás vérvétel, pár cseppet kell kipasszírozni és mindenki mehet a dolgára.
Az eredmény nálunk mindig hamar megvan, az én teljes vérképem is mindig készen van 2-3 órán belül, sima SZTK-s állami laborban. Erre tényleg nem lehet panaszom. 🙂
KedvelésKedvelés
Én is attól tartottam, hogy ez most nem olyan szokásos betegség, amivel már milliószor találkoztunk. Eléggé ijesztő volt, hogy mennyire rosszul néz ki a gyerek egy 37,7-es hőemelkedéssel is, szóval most egyértelműen saját indíttatás volt, hogy inkább beviszem, nem a doki várta el.
Az ujjbegyes vérvétel a legkirályabb dolog, kicsi gyerekeknél itt csak így vesznek vért, mindenfajta vérképhez.
KedvelésKedvelés
Tudom hogy ezzel megint nem leszek népszerű, de hogy lehet bölcsibe adni egy még járni sem tudó gyereket? Mi a francot csinál az ott egész nap, és kinek van erre ott kapacitása?
Van az az élethelyzet, blabla, értem én…
KedvelésKedvelés
Itt ugye 6+6 hónap a szülési szabi, szerintem minden új csoportban vannak olyan gyerekek, akik még nem járnak.
Az enyémek 9 hónaposan indultak el mindketten, de nyáron születtek és csak szeptembertől mentek bölcsibe 15 és 14 hónaposan (a gyes lejárta és a bölcsi kezdete – beszoktatás vége – között fizetetlen szabin voltam, gondolom ez nem mindenkinek opció), mire odakerültek, már csúszdáztak, mászókáztak egyedül (kisméretű cuccokon).
Ma pont a Kicsivel játszottunk az ovihoz közeli játszótéren amíg vártuk, hogy a Nagy sportfoglalkozása véget érjen és összetalálkoztunk az egyik csoporttársa anyukájával. A kisebbik gyerekük holnap lesz egy éves és pont mesélte, hogy februártól kezdi a bölcsit, de mivel rá volt kötve hordozóban és lábas overál volt rajta, megkérdeztem, hogy hogy megy a mozgás, akkor mondta, hogy nem jár még.
Azt nem tudom, hogy anyuka megy-e vissza dolgozni, de feltételezem, hogy azért megy a gyerek most bölcsibe és nem várnak vele szeptemberig.
KedvelésKedvelés
Még eszembe jutott, hogy az enyémek a hozzánk közeli magánbölcsibe járnak, mert ott tudták garantálni a kis létszámú csoportot sok nevelővel, nem tudom, hogy egy átlagos körzetes bölcsiben milyen körülmények vannak.
Itt az első 3 hónapban három gondozó és egy dajka van a 12 fős csoporttal, utána pedig 2 gondozó és 1 dajka a tanév végéig, így azért el tudom képzelni, hogy a csoportszobában tudnak rendesen foglalkozni a még nem járó gyerekekkel is (kint már macerásabb, amiatt, amit sztroberi írt).
KedvelésKedvelik 1 személy
Az én fiam sima önkormányzati bölcsibe járt, de ott is 4 gondozó + 1 fő segítő volt 12 gyerekre, ha mindegyik betöltötte a 2 évet (a fiam ebbe járt). Ha kisebb gyerek is volt, akkor a gyerekek létszáma volt kevesebb.
Szept. végén szép időben kezdtük a beszoktatást, kint az udvaron. Az udvar a csoport szobából kilépve elérhető volt, így meghatároztak egy területet, ahol játszani lehetett. Ált. elég ügyesen betartották a gyerekek, ha valaki a játék hevében átment a másik csúszdához, kisházhoz stb., akkor vagy visszavitték vagy intettek egymásnak a gondozók, hogy figyelik.
Még a beszoktatáskor láttam az udvaron egy kiságyban egy pici babát, teljesen ledöbbentem, 8 hós volt, és 6 hós kora óta járt. Ha sírt, akkor a nagyobb gyerekek mentek oda és beadtak valami játékot. Én nagyon sajnáltam, ezért maradt meg bennem.
A bölcsi amúgy nagyon népszerű volt, még nem volt 1 éves a fiam, amikor jelentkezni kellett, így tudott 2 éves kora után kezdeni. Egy másik anyukával többször ellenőriztük rejtett pozícióból, hogyan bánnak a gondozók a gyerekekkel akkor, amikor nincs jelen szülő, és maximálisan elégedettek voltunk.
Az intézmény vezetője is rendszeresen az udvaron járkált és figyelt, kifejezettem látszott rajta, hogy mennyire szereti a gyerekeket.
Ettől függetlenül itt sem volt minden tökéletes.
Ja, írtátok a babakocsit is a járni még nem tudó babáknak. Ugyan az említett bölcsiben volt kiságy az udvaron, de akár babakocsit is lehetett volna használni, mert külön tároló volt. A bölcsi egy park közepén volt, ami kocsival nem megközelíthető. Mi a park szélén laktunk, így reggel vittem a babakocsival a gyereket, délutánig ott volt a pelenkázó táskával együtt, mert a férjem ment délután. De akár futóbicikli, kismotor stb is tárolható volt. A bölcsiben voltak ilyen eszközök is, így soha nem a sajátot használták.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon szuper hangzik, hogy ennyire jó önkormányzati bölcsik is vannak, nem csoda, hogy hosszú a várólista!
Mi egy valag pénzt fizetünk (300 euró felett minden hónapban), de még így is nehéz bekerülni, főleg most, hogy az elmúlt 2-3 évben felhúztak az utcánkba kb. 500 új lakást és rengeteg kisgyerekes család, fiatal pár költözött ide.
A Nagy még oda járt, amikor a Kicsivel terhes voltam, már akkor szóltunk nem hivatalosan, hogy számoljanak majd velünk, de így is le kellett adni fél éves korában a jelentkezést, mert 12 hely van és ennyi, kicsi az intézmény, nincs másik csoport.
Idén szeptembertől már a Nagy ovis csoportjába fog járni, a magyar részlegre beveszik a kisebb testvéreket már két éves kortól is amolyan kiscsoport előtti mini korosztályként, mert egyébként nem lenne elég magyar nyelvű gyerek. 🙂
KedvelésKedvelés
A vegyes csoport az oviban nagyon hasznos lesz a picinek. A fiam is bölcsi után ilyenbe ment.
pl. A bölcsiben nem lehetett villát használni, így a fiam egy idő után “elfelejtette” hogyan kell vele enni. Az oviban ilyen gond nem volt, vele együtt 4 pici kezdett, és nem a többieknek kellett visszafejlődni, hanem húzták magukkal a piciket.
Az oviban 25 főre jutott 2 óvónő + 1 dajka, így az sem volt mindegy, hogy nem 25 fő picivel kellett “bajlódni”. Már októberben vitték kirándulni az egész csoportot, nagyon sok fejlesztés volt. Mivel a fiam szeptemberi, emiatt 4 évig kellett oviba járnia, az utolsó év viszont nem volt hatékony, ott már látszódott, hogy ő a nagy, és nem ő fejlődik. Persze hátrányára sem változott, de akkor már nem voltam elégedett.
KedvelésKedvelés
Nekem is nagyon szimpatikus, hogy a nagylányoméknál így van a csoport. Tavaly ő még a legkisebbek között volt, de a nevelők annyira jól kialakították a közösséget, hogy a nagyobbak is pátyolgatták folyamatosan a kiscsoportosokat, a lányom többször jött úgy haza, hogy az egyik hét éves nagycsoportos kisfiú lökte a hintában vagy segített becipzároznia a kabátját. 🙂
Az sem hátrány, hogy ugyan többen vannak egy csoportban, mint a bölcsiben, de az ovi sokkal jobban felszerelt (ahogy az előbb írtad, csoportszobából nyílik az ajtó az udvarra, mindenféle jármű, könyvek, millió fejlesztő felszerelés) és az óvónők nagyon-nagyon szuperek. Mindegyikük komolyan kvalifikált, gyermekpszichológusi, mozgásfejlesztő képzésekkel, az egyikük logopédiát is tanult – nagyon elégedettek vagyunk velük.
…és egyébként ez egy sima állami ovi, bár a magyar csoport azon belül egy sajátos kis rendszer, de már nagyon várom, hogy egy helyre járjanak.
A Kicsi így 4 évet fog oviba járni, de akár az is benne lehet, hogy ötöt, ha nagycsoportban még nem lesz elég érett az iskolához (júliusban tölti be a hatot, akkor menne szeptemberben iskolába).
A nagylányom valószínűleg ugyanígy, éppen 6 évesen fog iskolába menni, ő már most is nagyon kis érett, értelmes, szabálykövető gyerek.
Tegnapelőtt volt egy csoportos, zenés foglalkozásuk egy magyar hegedűművésszel, ahová szülőknek is lehetett menni. Az egyik, még gyesen lévő anyuka benn volt, utána küldött pár képet meg videót és mondta, hogy az én lányom nagyon magasan a legokosabb gyerek a csoportban és neki nyugodtan elhihetem, mert ő tényleg kívülálló volt. Olyan jól esett ilyet hallani, hogy csak csuda! 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Sziasztok!
Nekem is az volt az első gondolatom, hogy 1 napos lázèrt minek egyből orvoshoz vinni. Ráadásul teljesen feleslegesen szúrkálni szegènyt. Nálunk az a szokás, hogy ha belázasodik akkor telefon a dokinak, a szokásos itthoni kúra ès csak ha 2-3 nap után is lázas mèg akkor kell bevinni. Ès így is kiállítják az igazolást.
KedvelésKedvelés
Itt is ez a rendszer egyébként, legalábbis nincs így kimondva, de én is úgy szoktam csinálni, ahogy te írod. Most én akartam elvinni a dokihoz, lentebb Hópelyhecskének leírtam részletesebben, hogy miért. 🙂
A vérvételt én is túlzásnak tartom, viszont annyiból nem bánom a dolgot, hogy az első alkalomhoz képest most milyen szépen tűrte az egészet, lehet, hogy nem akkora baj, ha évente egyszer-kétszer találkozik ilyesmivel és akkor hátha nem fog félni az oltásoktól, egyéb vizsgálatoktól, mert már többször tapasztalta, hogy igazából semmi extra a dolog. 🙂
KedvelésKedvelés
Tudom, hogy az orvosi igazolás miatt kell elmenni az orvoshoz, de miért nem lehet csak akkor vinni, ha több napig tart a láz? Egynapos betegség miatt miért nem elég csak egy telefon az orvosnak, és kiállítaná az igazolást? Ráadásul egy vírusos megfázással az orvos se tud mit kezdeni, ki lehet azt kúrálni házilag is.
KedvelésKedvelés
Most én voltam a hibás, mert a hasát is fájlalta és egyszer-kétszer full vizes hasmenése is volt, de bevallom, hogy a szája körüli kiütésektől paráztam be, mert ezzel még soha nem találkoztunk korábban.
Sehol máshol a testén nem volt, de annyira elesett volt szegény, tényleg nagyon szarul nézett ki (soha korábban nem viselkedett így láztól, csak ha már jóval 39 felett volt), hogy mivel péntek volt, jobbnak láttam, ha inkább beszaladok vele a rendelőbe és megmondják, hogy 1. ez csak egy kis megfázás vagy 2. valami sokkal komolyabb és írnak speciális gyógyszert.
Egyébként már hálistennek tök jól működik a telefonálós módszer, a nővérrel megegyeztem, hogy hogy csináljuk és csak őt szoktam felhívni pár napos hiányzások miatt, küldi emailben a papírt, semmi más dolgom nincs vele. 🙂
KedvelésKedvelés
Remélhetőleg nem szalad át máson ez a surranó vírus és ennyivel megúsztátok! 🙂
Nálunk most zajlik (vagyis zajlana) a bölcsi második beszokós hete, a Kicsi olyan éktelen ugatós-recsegősen köhögött egész éjjel, hogy azt sem tudom hogyan tudott egy percet is aludni egyeltalán, szóval 5 nap után máris irány a háziorvos. 😦 Február közepéig vagyok szabin, addig azért csak sikerül beszoknia..
Egyébként tényleg fura, hogy nem mennek udvarra, legalább a nagyobbak a bölcsiben! Nálunk is van olyan, aki még nem jár, őt babakocsiban viszik ki, jobb időben leteszik a többiekhez kúszni-mászni is.
KedvelésKedvelés
Tavasszal már mennek akár naponta többször is ki az udvarra, ugye akkor már 1,5-2 év közötti, vagy ennél idősebb a többség.
Én is arra gondoltam, hogy ha lenne babakocsi benn, de akár a nem járó gyerek szülőjét is meg lehetne kérni, hogy ha babakocsival mennek reggel, akkor hagyja ott – ki lehetne vinni őket is.
Mondjuk elhiszem, hogy nagy dráma ennyi idős gyerekeket kivinni, hiába vannak hárman nevelők a 12 gyerekre. Több ideig tart mindenkit rendesen felöltöztetni meg levetkőztetni, mint amennyi időt kinn lesznek végül. 😀
Jajj, sajnálom, hogy ti is behúztátok az első bölcsis nyavalyát! Vigasztaljon, hogy jön a tavasz, erősödik az immunrendszere és minden egyre jobb lesz! Február közepéig szerintem be tud szokni, az én lányom 6 hét után már teljesen jókedvűen ment, pedig ő csak 14 hónapos volt, amikor kezdtük – menni fog az, ne aggódj! 😉
Jobbulást! 🙂
KedvelésKedvelés
a mi bölcsinkben az egészen kicsik is kinn voltak az udvaron – kevés szívszorítóbb látványt tudok, mint a járókában zokogó gyerek, akivel rohadtul nem tudnak foglalkozni, mert a többi 1-1,5 éves életét próbálják menteni, akik rohannak-felmásznak-elesnek-motoroznak-homokot esznek-stb.
nekem is fura rendszer, h azonnal orvoshoz kell rohanni, tipikus gyerekbetegségeknél ezt semmi nem indokolja.
KedvelésKedvelik 1 személy
Hát igen, nem tudom, mi lenne az ideális rendszer. Engem személy szerint zavar, hogy egész nap be vannak zárva a csoportszobába, de asszem 3 gyerek is van, aki még nem jár és ebben a mostani latyakos-sáros időben tényleg nem tudom, hogy hogy lehetne megoldani a kintlétet.
A bölcsiseknek van egy külön kis lekerített rész az udvaron, szivacsborítással és icipici eszközökkel, de így is 4 gyerek jut egy-egy nevelőre, nem tudom mennyire reális normálisan odafigyelni rájuk úgy, hogy azokkal is tudjanak foglalkozni, akiket még nem lehet szabadon engedni.
KedvelésKedvelés
a mi bölcsink udvara is életkornak megfelelő volt, de egy 1-1,5 éves gyerek után azért még szokás menni, ha ő mondjuk a játszótéren játszik, nem hagyjuk csak úgy, h menjél-játszál, pláne, ha sokan vannak, meglökik egymást (véletlenül), összefutnak, ugyanazt akarják, exponenciálisan nő az odafigyelést igénylő események száma.
épp ezért nem túl nagy móka annak, aki még nem tud járni, de nincs mászásra alkalmas idő. értelemszerűen ő az, aki otthagyható.
KedvelésKedvelik 1 személy