Amikor sok-sok évvel ezelőtt megismertem a férjemet és már nem turistaként látogattam egyre többször Horvátországba, az itteni ismerősöktől gyakran hallottam, hogy „mađarica“-ként hivatkoznak rám.

Akkor még szinte semmit nem értettem horvátul és még annál is kevesebbet beszéltem, de a hanghordozásukból kihallattszott, hogy ez egy kedveskedő, aranyos elnevezés és szeretettel emlegetnek „magyar lányként“.

Talán az első együtt töltött évünk végén, a karácsonyi időszakban találkoztam először a horvát családi asztal koronázatlan királynőjével: a csokikrémes, soklapos mađaricával.

Igazi ikonikus sütemény, szinte mindenki szereti és elmaradhatatlan, tradicionális része az ünnepeknek. Sokan készítik házilag, de azok, akik nem akarják – az egyébként eléggé időigényes – receptet megsütni, gyakorlatilag bárhol, bármelyik áruház polcairól beszerezhetik készen a bolti verziót is.

A lapokat a magyar konyhából is ismerős többlapos sütikhez hasonlóan ki kell nyújtani és a tepsi hátulján kisütni, mielőtt megtöltenénk a krémmel, de a hosszú süteményezés eredményeképpen egy nagyon finom és kiadós édességet kapunk, ami megfelelően tárolva sokáig eltartható.

A horvát rokonok, ismerősök évekig voltak róla meggyőződve, hogy ennek a süteménynek valamilyen formában Magyarországhoz van köze, mert mi másért hívnák „magyar lánynak“, ha nincs semmiféle kapcsolatban a szomszédos országgal.

Én világosítottam fel őket, hogy nekünk, magyaroknak is van számtalan hagyományos receptünk többlapos, krémes süteményekhez, de – legjobb tudomásom szerint – egyik sem pontosan ugyanolyan, mint a mađarica.

Akkor mégis honnan jön az elnevezés?

A mai napig nem tudom, pedig több kísérletet is tettem rá, hogy felkutassam és megfejtsem az okát.

Néhány helyen azt írják, hogy a Dobos-torta soklapos szerkezetével hozható kapcsolatba – a világos lapok és a csokis krém miatt hasonlít a tradicionális magyar süteményre – de szerintem ez zsákutca, mert a tésztájukban és a szükséges hozzávalókban csak nagyon minimális a hasonlóság, bár az kétségtelen, hogy az elkészítés módja egyezik.

Őszintén bevallom, hogy én még soha nem sütöttem mađaricát, mert a férjem családjában szinte mindenki szokott a nagyobb ünnepekre készíteni, így én általában más édességet csinálok, de ha ti szívesen kipróbálnátok a horvátok legnépszerűbb „magyar lányát“, akkor itt találjátok hozzá a receptet:

Hozzávalók a tésztához:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg porcukor
• 2 egész tojás
• 1 kis doboz tejföl
• 5 dkg margarin
• 1 csomag sütőpor

Egy tálban először összekeverjük a lisztet, a sütőport és a porcukrot, hozzáadjuk a margarint, majd összedolgozzuk a felvert tojást 2-3 evőkanál tejföllel, és addig gyúrjuk, amíg homogén massza nem lesz.

A tésztát 5 egyenlő részre osztjuk, kinyújtjuk, majd a tepsit felfordítjuk, a hátulját sütőpapírral fedjük be és erre tesszük a lapot. Sütés előtt villával több helyen megszurkáljuk, hogy ne púposodjon fel.

Hozzávalók a krémhez:

• 1 liter tej
• 9 dkg rétesliszt
• 20 dkg cukor
• 20 dkg étcsokoládé
• 25 dkg margarin

Hozzávalók a mázhoz:

• 15 dkg étcsokoládés tortabevonó
• 12 dkg margarin
• 2 ek olaj

Ha tésztalapok kisültek, akkor odateszünk 7 dl tejet főni, beletördeljük a csokoládét és folyamatos kavargatás mellett felolvasztjuk a meleg tejben. A maradék 3 dl tejben elkeverjük a cukrot és a lisztet, majd hozzáöntjük a csokis tejhez és pudinghoz hasonlóan főzzük, amíg besűrűsödik.

Ha elkészültünk a fenti lépéssel, akkor abban a pillanatban, ahogy levettük az edényt a tűzhelyről, a forró krémhez hozzáadjuk a kisebb darabokra vágott margarint, hogy teljesen felolvadjon és egyenletesen oszlódjon el benne.

Fontos, hogy a lapokat rögtön, a még meleg csokis krémmel töltsük meg.

A legfelső rétegre érdemes egy nyújtódeszkát/nagyobb vágódeszkát tenni (vagy bármi mással lesúlyozni), hogy miközben a tészta megpuhul a krémtől, a lapok ne deformálódjanak el.

Pihentessük a süteményt másnapig, majd ha elkészült, a legfelső lapon terítsük el a margarinnal és az olajjal összeolvasztott étcsokoládés tortabevonót.

Ha nincs kedvetek elkészíteni, akkor arra bíztatlak titeket, hogy ha legközelebb Horvátországban nyaraltok, vegyetek belőle egy dobozzal és írjátok meg, hogy milyennek találtátok!

Szerintetek hasonlít valamelyik magyar süteményre vagy valóban rejtély, hogy miért hívják éppen mađaricának?

Salty