Nyugodjatok meg, nem tervezem így november elején megnyitni az ünnepi cikkek szezonját, de meg akartam írni az egyik friss élményemet azzal kapcsolatban, amikor a nagyobbik lányommal közösen ellátogattunk a boltba.
A legtöbb üzletben már napok óta roskadoznak a polcok a mikulás- és rénszarvasformájú csokiktól, a karácsonyi bonbonoktól és az előre összekészített, márkalogós játékokkal és édességekkel megtöltött csomagoktól.
A magányos bevásárlásaim során meglehetősen rezignáltan vettem tudomásul, hogy már itt az év vége, lassan mindenhol előkerülnek a december elejére való holmik, ez a szokás (na meg az élet rendje), nincs ebben semmi különös, amíg egyszer a gyerekeimmel együtt nem mentünk boltba.
A Nagy szájtátva nézte az édességdömpinget és a megfelelő marketing jegyében a leglátogatottabb helyekre kipakolt zacskókat – amiket akkor sem tudtunk volna kikerülni, ha előre gondolkodom -, minden különlegesebb darabnál meg kellett állnunk, hogy alaposan szemügyre vehesse, hogy pontosan mit tartalmaz a csomag.
Nem számítottam rá, hogy az ünnepi sokadalom majd elindít valamit a kis buksijában, így bőszen követtem mindenhová és helyeslően bólogattam minden izgatott megjegyzéséhez. A sokadik kör álmélkodás után aztán egyszer csak a kezébe akadt egy olyan mikuláscsomag, ami direktbe egy csizma formájú műanyag dobozba volt összekészítve és szinte abban a pillanatban láttam, ahogy felgyullad a kis fejében a lámpa.
– “Anya, ezt nézd! Csizma! Akár mi is megvehetjük, igaz?”
– “Igen, mindenki megveheti, aki szeretné, de az a legeslegjobb, ha nem kell megvennünk, mert majd a Mikulás elhozza nekünk a saját csizmánkba!”
– “De akkor miért árulják ezeket a boltokban?”
Húha, nincs még túl korán az ilyen kérdésekhez? Még csak négy éves, de már most kapargatja a felszínt, hogy igazából a boltban pont ugyanolyan finom és csodaszép édességeket lehet venni, mint amiket a Mikulás szokott hozni, de akkor mi értelme kitenni a csizmát az ablakba?
Hovatovább, mi értelme jól viselkedni?
Szerencsére eddig a pontig már nem jutott el a kérdezősködés, csak én folytattam magamban a gondolatsort. Az általa feltett kérdésre viszont kénytelen voltam válaszolni és több lehetséges “mentőöv” jutott az eszembe.
1. Azért árulnak a boltokban is mikuláscsomagokat, hogy aki esetleg nem kap a Télapótól, az is tudjon venni magának.
Ez nem tűnt igazán jó ötletnek, mert ha a rosszul viselkedő gyerekeknek üres marad a csizmája, esetleg csak virgácsot találnak benne, akkor sincs semmi veszve, hiszen az édességet az üzletekből is be lehet szerezni. Nem túl jó üzenet.
2. A felnőtteknek árulják, mert a Mikulás csak a gyerekeket tartja számon, de így a felnőttek meg tudják egymást ajándékozni.
Ez a verzió akár működhetne is, de mivel nálunk az a szokás, hogy az apja és én is kitesszük a csizmánkat az ablakba, így nem tudnám kellően megtámogatni az érvelést, de akár odáig is kifuthatna a beszélgetés, hogy ebből az elejtett gondolatból rájön, hogy ha mi felnőttek egymásnak veszünk ajándékot, akkor igazából nekik is “csak eljátszuk” az egész mikulásosdit.
3. A Mikulás miatt árulnak csomagokat, néha ő is a boltból szerez be egy-egy kelléket.
Az összes közül ez tűnt a legbiztonságosabb válasznak, de ezt sem éreztem az igazinak. Valószínűleg lejjebb tekeri a csodaszintet az, hogy a pocakos, piros ruhás ürge a spárban válogat és gyűjti a supershop pontokat, nem pedig a szipiszupi északi-sarki gyárában készül minden alkotóelem.
Reménykedve, hogy beéri ennyivel, végül azt mondtam, hogy azért lehet ilyen édességeket kapni, mert vannak emberek, akik egymást is szeretnék megajándékozni a Mikulás csomagjain túl vagy csak a karácsonyra hangolódnak azzal, hogy rénszarvasos csokit esznek és úgy tűnt, hogy ez a kombinált megfejtés elégségesnek bizonyult, mert rövidesen ejtette a témát.
Bár biztosan elő fog még kerülni ez a kérdéskör, túl sok idő van még vissza a Télapó látogatásáig.
Ti mit mondtatok volna? Veletek fordult már elő hasonló? A ti gyereketek mikor kezdett gyanakodni a Mikulásra?
Salty
ANYA, EZT NÉZD! 
Mikulás előtt nem vittem magammal a gyerekeket, ha véletlenül én vásároltam. /Nálunk ez a férjem reszortja volt./
DE hiába “vigyáztam” a csodára, az oviban nagycsoportban az óvónénik felvilágosították a gyerekeket, hogy nincsen Mikulás, Télapó /akkor a Jézuska helyett a Télapó járt az ovikban/ Nyuszi.
Állítólag azért kellett elmondani az akkor öt éveseknek, hogy karácsonykor együtt díszíthessék a karácsonyfát a gyerekekkel.
Hát nem voltam boldog, én még korainak tartottam elvenni a gyerekektől a csodavárást.
KedvelésKedvelik 1 személy
Megmondom őszintén, hogy én nem voltam ilyen előrelátó, eszembe sem jutott, hogy nem kellene őket magammal vinni.
Mondjuk nem is mindig tudnék nélkülük elmenni, de bele sem gondoltam, hogy micsoda kérdésözönt indíthat el a bolti választék.
Szerintem is korán van még ahhoz, hogy ne maradjon csoda, az óvónénik nálatok meg iszonyatosan bunkók voltak, hogy nem hagyták meg a családnak, hogy erről beszéljen, amikor eljön az ideje.
Karácsonyfát lehetett volna úgy is együtt díszíteni, hogy nem teszik tönkre az ünnepet.
KedvelésKedvelés
Az én lányom tejallergiás volt vagy 10 évig és néha megúszhatatlan volt, hogy vele vegyem meg a csomagba valót. Ilyenkor a Mikulás “felhívott”, hogy segítsünk tejmentes finomságot találni. A legnagyobb boldogsággal válogatta amit aztán beletettem a csomagba, majd úgy örült neki, mint aki még sose látta. Olyan 7 éves kora óta tudja, hogy nincs Mikulás és már tejallergiája sincs, de ezt a “felhívott a Mikulás” dolgot mégis minden évben el kell játszani, pedig lassan 13. 😊
KedvelésKedvelik 1 személy
Úgy érzi magát, mint egy kis manó, segíthet a Mikulásnak. 🙂
Nagyon aranyos, hogy még mindig igényli, hiába tudja már, hogy nincs Mikulás – igazából a szülővel közösen kialakított szokás a csoda, nem a Mikulás. 🙂
KedvelésKedvelés
A fiam, amikor már egyértelműen tudta, hogy nincs mikulás, jézuska vagy húsvéti nyúl, akkor is ragaszkodott hozzá, hogy ezek hozzák a meglepit. A mikulás látszatának fenntartása könnyebb, hiszen ott a lapföldi mikulás. Az egyik testvérem járt is ott. Az én fiam elfogadta azt az indokot, hogy a lapföldi az igazi, a többi pedig a segéd.
A férjemmel mi is teszünk meglepit egymás csizmájába. Amikor 9 éves volt a fiam, a férjem elfelejtett nekem adni valamit. Egyszer csak a fiam rohant hozzám boldogan, hogy nézzem meg, nekem is van valami. A saját dolgai közül becsempészett valamit a csizmába, nyilván felismertem, de belementem a játékba. Akkor még nagyon akart hinni a mikulásban, de ezzel a tettével elárulta, hogy már tudja az igazat.
olyan eset is volt, amikor már nyilván tisztában volt a helyzettel (13 évesen), és nem volt a zsákban mogyoró (minden évben kapott földimogyorót, amit meg kell pucolni). Szabályosan kiborult, hogy nem kapott a mikulástól. Megjegyzem azért, mert előző évben nem ette meg. Tavaly így felkészültem, és vettem, nehogy traumát okozzon. Persze, hogy azt sem ette meg, de a lényeg a megszokás 😉
KedvelésKedvelés
Ó, de drága! Eljátszotta neked a Mikulást! 🥹🥰
Pont fentebb írtam, hogy szerintem idősebb korban már nem a Mikulás a csoda, hanem azok a szokások, amiket az évek során a szülőkkel kialakítottak és fenn kell tartani a varázslatot, akkor is, ha már nem a Mikulásról szól a dolog. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Szia!
Szerintem ebben semmi rettegnivaló nincs egy szülőnek. Mire valóban rájön egy gyerek addigra már elég nagy lesz, hogy nem csalódáskènt èli meg hanem mosolyogva gondol a règi Mikulásos èlmènyekre. Nálunk szerintem már mindegyik gyerek tudja az igazat, holott soha egyetlen szóval sem világosítottam fel őket. Mai napig azt mondom, hogy az ajándèkot az hozza, akiben ő hinni szeretne. Ha Mikulás, angyalka, Jèzuska, Anya, akkor az. Nem számít, csak az, hogy egy kis csoda történik minden alkalommal.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ez szerintem nagyon korrekt így, hihet, ha szeretne, addig, ameddig akar. 🙂
Kíváncsi leszek, hogy nálunk ez hogy fog zajlani, ahogy látom nagyjából 7-8 éves korra múlik el a Mikulás varázsa, de én sem tervezem elmondani, idővel úgyis rájönnek maguktól. 🙂
KedvelésKedvelés
A Nagy pontosan egy hét múlva lesz 6, és kétsége sincsen afelől, hogy a Mikulás és az Angyalok léteznek és hozzák a szajrét.
Tegnap anyósék vitték tornára, ujjongva mesélte, hogy a Mikulás előre (!!!!) küldött neki a mamáékhoz gumicukrot.. A boltokban megnéz minden miafenét, kiszúrja ami neki tetszik, de ennyi, soha nem kérdezett még semmit. Csodálom, őszintén!
Az oviban már tavaly is heccelték, hogy nincs is Mikulás, sírva tajtékozva hitetlenkedett. Mit csinálhattam volna, lereagáltam annyival, hogy “ahány ház annyi szokás” és mikor Angliában éltem képzelje el, na ott a Mikulás csak Karácsonykor jön, nem külön. Ezzel eltereltem és elégedett is volt. Rettegek amúgy, nagyon hisz a csodavilágban, érzékenyen fogja érinteni ha kiderül
KedvelésKedvelés
Szerintem aranyos, hogy ennyire ragaszkodik még hozzá, remélem, hogy nem fogják kiábrándítani az oviban vagy később az iskolában.
Én azt hiszem, hogy a nagyobb gyerekek sokszor saját magukat is meggyőzik a Mikulás, Jézuska, angyalok létezéséről, pedig valahol mélyen azért már sejtik, hogy a szülők és a rokonok hozzák az ajándékokat.
Meg fog rá érni nálatok is a Nagy, hogy “elengedje”, amikor készen áll rá. Azért 6 évesen még nem a világ vége, hogy hisz a csodákban. 🙂
KedvelésKedvelés