Pár hónappal korábban jött szembe velem először egy angol nyelvű cikk az interneten, amiben postpartum dúlaként hirdette magát a szerző. Az íráshoz tartozott egy rövid kis videó is, amiben egy pici, pár hetes babával a magára kötött hordozókendőben éppen edényeket mosogatott – ez eléggé figyelemfelkeltő volt ahhoz, hogy kicsit jobban utánajárjak a témának.
Mi az a postpartum dúla, pontosan milyen képesítései vannak és milyen feladatokat lát el?
Felénk talán oximoronnak tűnhet maga a kifejezés, hiszen a „dúla” szóról mindannyiunknak az a személy jut eszébe, aki a a szülésnél segédkezik, mentális és fizikális támogatást nyújt a vajúdó nőnek, amíg megszületik a gyereke. De akkor mégis mivel foglalkozik a postpartum – tehát a szülés utáni – időszakban?
Ez a szakma többnyire kifejezetten a negyedik trimeszterre fókuszál, a dúlák a baba megszületését követő három hónapban nyújtanak az anyáknak segítséget, de egyéni megállapodások alapján akár hosszabb időre is igénybe vehető a szolgáltatás.
A munkakört talán úgy lehetne a legjobban összefoglalni, hogy a postpartum dúla védőnő, szoptatási tanácsadó, bébiszitter, bejárónő és akár szakács is lehet egy személyben. A többségük hagyományos dúlaként is tevékenykedik, de rendszerint van valamiféle újszülöttgondozó- és szoptatási tanácsadó képesítésük is, hogy az összes babával kapcsolatos területen helyt tudjanak állni.
Sok, magát az interneten hirdető dúla weboldalát végigolvastam, meghallgattam pár poscast-ot és interjút is néhányukkal, hogy minél több véleményt és személyes filozófiát megismerjek, de úgy tűnik, hogy nincsen egységes követelményrendszer, a vállalt feladatok és a szaktudás széles skálán mozognak.
Szinte minden esetben egyéni megállapodás születik a friss szülők és a postpartum dúla között, amiben kitérnek a szolgáltatásokra, a munkaidőre és a megbízatás hosszára is. A legtöbb dúla azt preferálja, ha már a terhesség során megismerheti a kismamát és rögtön a kórházból való hazaérkezés után bele tudja vetni magát a munkába a pár napos csecsemő körül, de olyan anyák is akadnak szép számmal, akik előzetesen nem tervezték, hogy támogatást fognak igényelni, majd pár hét-hónap elteltével mégis kerestek segítőt.
Bár a legtöbbjük képes arra, hogy szakértői patronálást is biztosítson, a többség egyetért abban, hogy nem a baba gondozása a postpartum dúla elsődleges feladata, hanem az, hogy minél több terhet levegyen a friss szült nők válláról, hogy ezáltal az édesanyáknak jusson több idejük az újszülöttel foglalkozni.
Rendet tesznek a lakásban, összetakarítanak, kimosnak, kivasalnak, ha igény van rá, akkor ételt is főznek, esetleg éjszaki műszakban dolgozva átvállalják a baba egy-egy éjjeli ébredését, hogy a gyermekágyi időszak minél könnyebben, kipihentebben teljen és a háztartás káosza miatt érzett bűntudattól szabadulva tudjanak az anyák a babájukkal törődni.
A különböző családokkal kötött különféle megállapodások alapján dolgozhatnak néhány órát vagy teljes 8-12 órás műszakokat, minden nap vagy akár csak heti egy-egy alkalommal – így a friss szülőknek lehetősége nyílik megtalálni a nekik leginkább szimpatikus személyt és az életvitelüknek legjobban megfelelő beosztást.
…és tőlünk nyugatabbra nincs a kínálatból hiány! A legkisebb települések vonzáskörzetében is több postpartum dúla közül lehet válogatni, sokan teljes állásban, kizárólag ezzel foglalkoznak, így talán nem túlzás kijelenteni, hogy igény mindenképpen van erre a fajta szolgáltatásra.
A weboldalakat olvasgatva eszembe jutott a mi kálváriánk is a kisebbik lányommal, az óránkénti ébredések minden éjjel hosszú hónapokon keresztül, a szellemileg és fizikailag is pusztító kialvatlanság, a lakásunk – gyakran még most is – katasztrofális állapota és az állandó kényszer, hogy valamit muszáj lenne főznöm, muszáj legalább csak minimálisan rendet raknom, mosni is kellene, mert lassan életre kel a szennyeskosár… és bizony én is arra a következtetésre jutottam, hogy – egyéb, családon belüli segítség hiányában – milyen jó lenne itt felénk is egy hasonló, kiépült, leinformálható postpartum dúla hálózat.
Valaki, aki ha kell, a háztartási teendőkben segít, ha kell, akkor ringatja helyettem a babát, hogy tudjak pár órát egyben aludni, ha kell, tanácsot ad a szoptatással kapcsolatban, felnőtt társaság, aki átmenetileg a családunk részévé válik azokban a hónapokban, amikor mindannyiunknak a legnehezebb.
Nem olyan régen írtam a női-férfi szerepekről és arról, hogy ma mennyivel magányosabbak, mennyivel jobban magukra vannak hagyva az anyák, mint az egy-két generációval korábban gyereket szülő nők és azt a gondolatmenetet folytatva: talán a postpartum dúla a modern kori megoldás arra, ha nincs rá lehetőségünk, hogy összetrombitáljuk az egész falut a csemeténk felneveléséhez.
Persze, mondhatjuk azt is, hogy ugyan, nincs erre semmi szükség, ha a családból senki nem tud segíteni, akkor is lehet fogadni takarítónőt, lehet rendelni ebédet, ha kérjük, kijön a védőnő is – mi értelme van annak, hogy az összes elvégzendő feladatot egy személyre bízzuk?
Ti mit gondoltok? Magyarországon lenne igény hasonló szolgáltatásra? Ti szívesen igénybe vennétek postpartum dúla segítségét?
Salty
ANYA, EZT NÉZD! 
Itthon sztem gyermekágyas dúlának hívják, és van ismerősöm, aki ezzel foglalkozik. Igaz, csak ímmel-ámmal, nem ebből él a család, hanem a férje keresetéből.
Amennyire látom, ő általános baba gondozási, hordozási, szoptatási és szülés utáni regenerációs tanácsadást tart, személyesen, megmutatva, lelki támogatással fűszerezve. A főz-mos-takarít-bébiszittel nem része a munkájának.
Inkább ez a sokféle tanácsadó egy személyben, aki mindenhez ért valamennyire. Egy átlagos anyukának ennyi elég is lenne a sikeres(ebb), örömtelibb babakorhoz.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem is hallottam még ilyesmiről magyar ismerősöktől, de tök jó, hogy akkor ezek szerint van ilyen is.
Bevallom, nekem nagyobb segítség lett volna, ha a hétköznapi dolgokban segít valaki, hogy ne stresszeljen, hogy mennyi mindent meg kellene csinálnom, csak a babával tudjak foglalkozni (és működhessen a mindig hangoztatott: aludj, amikor a baba alszik!), viszont már az is nagy szó, hogy egy személyben elérhető ennyi minden.
Sokan megijednek az első szoptatási nehézségtől és abbahagyják vagy pont erőltetik akkor is, amikor már nincs értelme. A hordozás sem megy sokaknak, arról nem is beszélve, hogy mennyi szülőt látok még mindig kifelé fordítva hordozni.
Tök jó lehet egy ilyen “mindenegyben” segítség. 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem ez kicsit “high-end” kategória, de nekem a bejárónő is az, alsó középosztálybeliként definiálom magam és a szüleimet is, így pedig ez megfizethetetlennek tűnik. Magyarországon szerintem ez nem tudna elterjedni, eleve még dúlát fogadni sem általános.
Egyébként sem sok esetet tudok elképzelni, amikor erre én magam önszántamból igényt tartanék, de azt teljesen megérteném, ha mondjuk te kértél volna ilyen segítséget. 🙂
KedvelésKedvelés
Nem a panszkodhatunk az anyagiakra (bár én is középosztálybeliként definiálom magunkat), de viszont mindketten elég szegény családból jövünk, így lehet, hogy emiatt, nekem is kissé luxusnak tűnik.
Pedig ha lenne, lehet, hogy meg tudnánk fizetni – árlistát gyanúsan sehol nem találtam 😀 – és amúgy elérhetőbb, mint gondolnám.
Bejárónőnk, takarítónk meg bébiszitterünk sincsen, de azon már gondolkodtam, hogy ha majd minden nap be kell járnom az irodába, akkor jó lenne valami segítséget keresni, mert egyszerűen úgy néz ki reggel a lakás, hogy hazajönni sincs kedvem. 😀
A babával az elején meg jó lett volna valaki, akire lehet állandóra számítani, mert ugyan az újszülöttkor nekünk mindkettővel elég “könnyű” volt, de utána… 😀
KedvelésKedvelés
Én egyre kevésbé tudom eldönteni, hogy hová tartozom… valahogy mindig jóval kevesebb pénzünk volt, mint a környezetemben bárkinek. Gyerekkoromban eléggé nehezen éltünk, nagy család, magasan képzett értelmiségi szülők minimális fizuval. Most meg valahogy sooooookkal jobb anyagi helyzetben vagyok, mint anno, de részben a spórolási/priorizálási képességem miatt. A ferjemnek elolvad a kezében a pénz. Így meg gyakorlatilag egy fizuból élünk, és ugyan irtó sok munkam van pl a kajában, meg használt cuccok levadászásában, de cserébe megengedhetjük a fejlesztest a gyereknek, terapiát magunknak, vagy pl magán várandósgondozást. Persze, nagyon alaposan atgondolva, kinek, mikor mire van szüksege, és ehhez el kell engedni egy csomó mindent. De talán itt jön be az, hogy én sokadik generációs értelmiségiként másra költök előbb. Nem minősítésnek szánom ezt, hanem megfigyelés. Plusz mi mindig ajándék lestrapált autókban jártunk, nekem ez a normális. 😀 Mindenesetre csomó, nálunk jóval magasabb keresetű ismerőstől hallom, hogy hu, a terapia nagyon drága… nem fér bele. De van egy pl új tetkója, vagy elment síelni, szóval csak máshogy priorizál.
A posztpartum dúla nekem se fér már bele sajnos anyagilag, de amúgy nagyon szuper lenne. Nekem a családom nagyon közel van, de irtóra feszelyeznek, nem tudnak úgy segíteni, ahogy jólesne. A.profi fizetett segitség jó lehetne.
KedvelésKedvelés
Mi a családdal szerencsések vagyunk, egy-két kezdeti súrlódástól eltekintve igyekeznek mindenben úgy segíteni, ahogy nekünk jó, csak ugye ez időben eléggé korlátozott, mert mindenki dolgozik.
Értem, amit írsz, igazad van, hogy mindenkinél mások a prioritások. Szerencsések vagyunk, hogy nem kell nagyon spórulnunk a pénzzel, de mi is hamarabb költünk a kis csoportos magánbölcsire, mint mondjuk egy jobb autóra. Ilyesmi pont nem érdekel egyikünket sem, fogyasszon keveset, legyen olcsó szervízelni meg férjünk el benne, ennyi az elvárásunk. 🙂
Mi a férjemmel eléggé hasonlóan látjuk az anyagiakat, ő sokszor racionálisabb is, mint én, így emiatt nálunk nem szokott feszültség lenni a priorizálással kapcsolatban. Mindkettőnk szülei kétkezi munkások, volt időnk megtanulni beosztani a pénzt. 🙂
KedvelésKedvelés
Azt el tudom képzelni, hogy a főzés-mosás-bevásárlás-takarításban besegítsen, de azt nem nagyon, hogy egy idegen hetekre/hónapokra beköltözzön a lakásba éjjel-nappal.
KedvelésKedvelés
Biztosan lehet olyan megállapodást is kötni, de a legtöbbjük csak “átmegy” hozzád, amikor meg van beszélve és ha mondjuk 4 órában egyeztetek meg 8-12 között, akkor abban az időben csinálja meg, amit kell.
Éjszakát nem minden postpartum dúla vállal, de az is nagyjából olyan, mint egy munkahelyi műszak, gondolom én, hogy figyeli a babát a kamerán, közben esetleg tud csöndben vasalni vagy előkészít ezt-azt másnapra.
Ahogy olvasgattam, bentlakós segítséget tényleg extrém esetben szoktak kérni, pl. ikreknél, hármasikreknél stb.
Annak én sem örülnék, ha nálunk lakna valaki, még átmenetileg sem, de napi pár óra segítséget el tudnék képzelni. 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Általában read-only módban vagyok, de ez a téma megszólított, mivel dúla vagyok 😊(bár jelenleg nem aktív).
Az egész dúlaképzés jelenleg egyáltalán nem akkreditált Mo-n, szóval akár úgy is mondatja valaki dúlának magát, hogy semmilyen képzést nem végez. De szuper dúlaképzések vannak, továbbképzési lehetőségek és mindenféle workshop is. Van Mo-n gyermekágyi segítő képzés is, amiről nagyon jókat hallottam. Illetve sokan úgy is vállalnak gyermekágyas segítségnyújtást, hogy “csak” a sima dúlaképzésen vettek részt. Egyébként ezek a képzések bár nem akkreditáltak, de valamilyen tanúsítványt mindegyik ad. (Ez lehet, hogy zavaros, nem annyira értek hozzá, bocsi.)
Az pedig, hogy melyik dúla milyen szolgáltatást vállal, teljesen egyéni, van, aki pl csak szülésfelkészítőt vállal, szüléskísérést nem, és a postpartum dúlák avagy gyermekágyi segítők közül is van, aki csak a baba körüli teendőkben vállal segítségnyújtást, de van, aki háztartási teendőkben is, akár főz, mos, bevásárol. És igen, olyan is, aki vállal éjszakai műszakot. Valóban van olyan is, hogy valakinek pluszban van önkéntes szoptatási segítő vagy szoptatási tanácsadó végzettsége is, vagy egyéb, pl masszázs, szülészáró szertartás, mindenféle kiegészítő lehetőség van ma már 😊
Mo-n a “Meső angyalai” fb csoportban lehet kifejezetten gyermekágyas segítőt keresni-találni. (Meső tartja ezt a képzést és ő üzemelteti a fb csoportot, illetve van egy tágabb háztartási segítőt kereső csoportja is, abban is szoktak hirdetni gyermekágyas segítők.)
KedvelésKedvelik 1 személy
Szia! Örülök, hogy kommenteltél és nagyon jó ezt olvasni, hogy ugyan nem annyira elterjedt ez a fajta segítség, de azért mégis van rá lehetőség, ha az ember tudja, hogy hol keresse! 🙂
Tök jó lenne, ha egyszer eljutna a társadalom arra a szintre, hogy ezt az egészet rendszerezik és akár még részben pénzügyileg is támogatják, hogy minden frissen szült nőnek lehetősége legyen igénybe venni, ha szeretné. Tudom, bilibe lóg a kezem, de szuper lenne. 🙂
KedvelésKedvelés