
Vajon emlékeztek-e majd,
huszonsok év, harminc múlva,
hogy milyen napsütésben,
a hűs vízű tóban úszva,
hogy hogy tapad a ragacsos,
fekete iszap a talpra,
hogy semmivel nem lehet,
kicsalni titeket a partra.
Ott lesz-e a szátokban,
a csavaros csokifagyi íze,
a kékes jégkása és a
frissen sült lángos színe,
ahogy a pálcikás jégkrém,
a lábatokra csepeg,
mert percek alatt meglágyítja,
a július végi meleg.
Érzitek-e az összegyűjtött
kavicsokban a nyár illatát,
átélitek-e akkor megint
a strandolás izgalmát,
a hetyke hullámokat,
a frissítő szellőt,
és az árnyékot adó fűzfa
ágán libbenő karcsú vesszőt?
Emlékezni fogtok vajon,
hogy milyen volt a sátorban,
a törölközők közötti,
kissé nedves káoszban
elpilledni úgy ahogy vagytok,
fürdőruhában egy kósza órára,
aztán felébredni a partmenti
napfény langyos csókjára?
Eszetekbe jut-e néha,
a sok csodás, gyerekkori nyár,
a szűnni nem akaró kacagás,
a szabadság és a vízparti sár?
Jó szívvel gondoltok-e rá,
felnőttként is, újra és újra
Vajon emlékeztek-e majd,
huszonsok év, harminc múlva?
Salty
2026. 08. 08.
[U.i.: Nincs mögötte semmilyen magasztos elképzelés. Strandolni voltunk a lányokkal és megihletődtem. 🤷♀️]

Szerintem ilyenek, mint a víz ringatása, hullámzása, a levelek árnyékán átszűrődő napfény, a fák és a víz hangjának összjátéka, megmaradnak. Abba az állapotba repítenek felnőttként is. Csak nincs időm (merszem) elaludni a fák alatt a törölközőn három gyerekkel. 😀
Férjemet felnőttként tanították meg a gyerekek homokozni, csöpögtetős várat építeni. Ezek a “koszos” dolgok neki tiltólistásak voltak gyerekként. Most már ő is bele tud lazulni, de ehhez idő kellett.
KedvelésKedvelés
Ebből az ovis időszakból nekem is elsősorban szenzoros élményeim vannak.
Tök jó, hogy most már a férjed is koszolhat a gyerekeivel, jobb későn, mint soha! 😉
KedvelésKedvelés
Nekem van olyan emlékem, amelyben minden úgy történt, ahogyan elmondtam, az volt a helyszín, azok voltak a tárgyak és az emberek és az volt a tevékenység is amire emlékszem. Miután ezt anyám meghallgatta tőlem, megdöbbenten annyit válaszolt, hogy így történt minden, de én ekkor még csak 1 éves is alig voltam.
Szóval nem tudhatod, hogy mire fognak emlékezni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Szerintem te tényleg különleges lehetsz, az tényleg elég ritka, hogy ennyire korai emlékei vannak valakinek. Nekem inkább szenzoros szinten maradtak meg dolgok, ízek, érzések, illatok – de azokra is nagyon jólesik visszagondolni. 🙂
KedvelésKedvelés
Sajnálom, hogy aranyos kis versed kérdéseire azt kell, hogy írjam: nem fogak emlékezni. /Legfeljebb a Te írásaid és a róluk készült rengeteg fénykép alapján újra beemelhetik majd az emlékeik közé. / Őket is utoléri majd a gyermekkori amnézia és kb. 7 éves koruk körül törlődik a kisgyerekként megélt emlékek többsége. Csak emlékszilánkok, vagy felvillanó emlékek maradnak olyan eseményekről, helyzetekről, amikhez erős érzelem társult annak idején.
Az unokáim időnként újra meg újra elolvassák a “Murmur jelenti” című sorozatomat, amiben megörökítettem a pici korukat. Néha mondják is, hogy milyen jó, hogy megírtam miket mondtak miket csináltak, hol voltak kicsiként, mert ők már nem emlékeznek rá.
KedvelésKedvelik 1 személy
Kíváncsi leszek, hogy később, esetleg felnőttként érdekelni fogja-e őket az a sokminden, amit itt összehordtam. 🙂
Remélem, hogy egyszer majd ők is olvasgatnak ezen az oldalon. 🙂
KedvelésKedvelés