Mindenhová jönnek velem a lányok

3 hozzászólás

  1. Ugyan már nem kisgyerek voltam, hanem kamasz, amikor nyaranta bejártam anyukámhoz az illatszerboltba, ahol akkor dolgozott. Persze csak akkor lehetett ezt megtenni, amikor a főnöke szabadságon volt. Délutánonként 2-3 órára bejártam hozzá, és baromira élveztem, hogy végigszagolhattam az összes dezodort és parfümöt. Még a férfi illatokat is. Igaz, hogy a 3. után már mindnek ugyanolyan szaga volt, de sebaj. Az is nagyon tetszett, hogy kiszolgálhattam a vevőket, pénzt kezelhettem, stb. Így tanultam meg fejből visszaadni. El is határoztam, hogy ha felnövök, eladó leszek. Aztán hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem túl jó ötlet, főleg miután megnyitott a közelben a WestEnd, és a kisbolt még karácsonykor is kongott az ürességtől. (be is zárt) De sosem felejtem el ezeket a délutánokat/estéket, zárás után mindig bementünk a Jégbüfébe 1-1 fagyira, lementünk a Duna partra, néztük a hajókat, közben belelógattuk a lábunkat a Dunába, így hűsöltünk.

    Amikor az öcsémmel még kicsik voltunk (óvodás korúak), anyu egy kórházban dolgozott csecsemőápolóként, és mindig elmesélte, ha valamelyik gyerekkel történt valami érdekes aznap. Voltak kedvenc történeteink, azokat kellett mesélnie felváltva, nap mint nap. Így mi nem a magyar népmeséken meg Hófehérkén nőttünk föl, hanem kórházi sztorikon.

    Kedvelik 2 ember

  2. Az én gyerekeim, amikor kicsik voltak, nagyon szerettek bejönni velem a munkahelyemre. Órákig elvoltak a vállalati bélyegzőkkel való számtalan pecsétes lap megalkotásával. vagy a lyukasztógéppel sormintákat készíteni az összehajtogatott lapokra. Mivel mi nem dolgoztunk otthon, nem voltak irodaszerek, a tűzőgéppel is ott találkoztak először. Nagy igyekezettel tűztek össze lapokat – könyvet csinálnak mondták. A gémkapcsokból hosszú láncokat készítettek. Amikor iskolások lettek, remek betű gyakorlás volt az írógépeken való gépelés. Az indigót is ki kellett próbálni, még az arcuk is indigós lett sokszor.

    Számítógépet is a munkahelyemen láttak először, a nagyobbik fiam máig emlékszik az első számítógépes játékra, amit a könyvelésen lévő számítógépen próbálhatott ki először. Akkora szerelembe esett a számítógéppel, hogy informatikus lett.

    Amikor kisiskolások voltak, egy nagyon jó munkahelyi közösségben dolgoztam, a kolléganőknek is hasonló korú gyerekeik voltak. Többször oldottuk meg úgy a téli/tavaszi szünetet, hogy mindenki csak 1 nap szabit vett ki, és azon a napon – otthon – ő vigyázott az összes gyerekre. Mivel ismerték egymást – ha volt olyan laza nap, amikor mindannyian bevihettük a gyerekeinket a munkahelyre – hatalmasakat bandáztak a kertben. /Körbe volt kerítve az összes irodaépület, és portaszolgálat volt, így nem tudtak elkódorogni/.

    Felnőttként is jó emlékeket őríznek ezekről.

    Kedvelik 1 személy

    • Egy ilyen irodába bejutni tényleg nagyon rendkívüli lehetett gyerekként! Sajnos manapság már nincsen ennyi érdekes, kipróbálható kütyü a számukra, de így is nagyon nagy élmény volt nekik körülnézni egy kicsit a felnőttek világában. 🙂

      Kedvelés

Hozzászólás