
A kicsi gyerekek szeretnek osztozkodni az étellel. Ennek a csodálatos (és néha meglepően gusztustalan) tevékenységüknek három fő típusa létezik:
1. A kincskereső
A kabátzsebben vagy az autósülés huzata alatt talált babakeksz, lehetőleg abból a fajtából, amit utoljára fél évvel ezelőtt vettél.
Ezt a csodás, semmihez sem hasonlítható kincset természetesen MINDIG meg akarja osztani veled és eme nemes gesztusra való felkészülés közben még véletlenül sem érdekli, hogy a te gyomrod bukfencezik minden alkalommal, amikor lepiszkál róla egy-egy újabb szöszcsomót.
2. Az agresszív konyhásnéni
Az étkezéseket társaságban lehet a legjobban élvezni és ezt már a méhed kilencven centis kis gyümölcse is tudja. A passzív társaságnál már csak az a jobb, amikor együtt eszünk, ugyanazt és ugyanúgy ahogy ő, azzal a feltétellel, hogy a cuccost ő adogatja a szádba.
Ha szerencsés vagy, nem rágja elő az összes falatot.
3. Az “ezt neked hagytam”
Meg nem értett hős, aki az utolsó előtti falatnál döbben rá, hogy abból a finomságból, amit éppen tüntet elfelé, neked is szeretne adni valamicskét. Na persze nem sokat, csak éppen annyit, ami kóstolónak is maximum jóindulattal nevezhető, de ez így is kimeríti az osztozkodás fogalmát – nehogy még véletlenül azt hidd, hogy ez itt valami jótékonysági szervezet.
A három típusban az a közös, hogy végig pislogás nélkül bámul, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy tényleg lenyelted az isteni mannát.
Igen, a képen egy félbeharapott narancssárga M&M’s kisebbik fele látható. Ez volt a tegnapi jussom. ![]()
Salty

Jaj de jó, hogy megírtad mi van a tenyeredben! Én ránézésre egy sárga katicabogárnak gondoltam. 🐞 ami az oldalán fekszik. 🤯
KedvelésKedvelés