
Hú, olyan filmet láttam a hétvégén, hogy már a tizedik percében azon gondolkoztam, hogy erről biztosan írok majd, mert ezt mindenkinek meg kell néznie.
A május végén a Netflixen megjelent „Hölgyeké az elsőbbség” (eredeti címén: Ladies first) egy vígjáték-bőrbe bújtatott rendkívüli szatíra, ami annak ellenére, hogy igazán komoly témákat boncolgat és görbe tükröt tart a társadalomnak, végig rettenetesen szórakoztató tud maradni.
Damien (Sacha Baron Cohen) egy tipikus, tenyérbemászóan szexista felsővezető, aki nemcsak hogy nem veszi kellően komolyan a nőket, de mellette teljesen őszintén azt gondolja, hogy neki – gazdag, fehér férfiként – valójában sokkal nehezebb az élete, mert a fent említett adottságai miatt tőle alapból többet vár mindenki el.
Amikor egy napon összeszólalkozik a kizárólag a nemi egyenlőség bizonyítása miatt előléptetett kolléganőjével, Alex-szel (Rosamund Pike), akkor beüti a fejét és egy párhuzamos univerzumban ébred.
Egy olyan helyen, ahol a patriarchátus csírája sem létezik, de helyette nem a békés, rendezett matriarchista berendezkedésben élnek az emberek, hanem egészen konkrétan a nők tudhatják magukénak a mi életünkben megszokott férfi szerepköröket.
Ebben az új világban a férfiak reklámoznak mosogatószert félmeztelenül, őket vegzálják a külsejük miatt, az ő véleményüket söprik le az asztalról és őket tárgyiasítják rögtön, ha kicsit kihívóbban öltöznek fel.
Bár a jelenetek többsége – a humor fokozásának érdekében – némileg fel van turbózva, de női szemmel nézve elég egyértelmű, hogy igazából nincsenek annyira elrugaszkodva a valóságtól, mint amennyire a felcserélt nemi szerepek miatt elsőre tűnhet.
Mert tényleg rettenetesen bizarr a másik oldalról nézni – így látszik igazán, ebben az új perspektívában, hogy mennyire nevetségesek és gyakran megalázóak ezek a szituációk, hiszen nőként az eltelt évszázadok alatt annyira hozzászoktunk a minket körülvevő világ működéséhez, hogy a való életben sajnos már nem is mindig csodálkozunk rá az ilyesmire.
Ugyanezen a megvilágosodáson megy keresztül Damien is (nyilván ez volt a film és a feje beütésének is a célja), leginkább talán az rendíti meg, amikor a saját extrémen szexista szavait hallja vissza nőktől: egy ponton meg is jegyzi, hogy mások szájából mennyire más ugyanannak a mondatnak az optikája.
Ha szeretnétek egy olyan igazán szórakoztató filmet megnézni, amin nem kell sokat gondolkozni vagy „sokat érezni”, de mégis fontos témát dolgoz fel, akkor keressetek rá a Netflixen a „Hölgyeké az elsőbbség”-re!
Már a sztárparádé miatt is megéri!
Ui.: Ha megtehetitek, akkor én azt javaslom, hogy az eredeti, angol nyelven nézzétek, mert rengeteg fergeteges szóviccet is elrejtettek benne az alkotók!
Salty

Az ajánlásodra megnéztem a filmet. Először arra gondoltam, hogy úgy tűnik nincs elég filmötlet, mert sok régebbi filmnek megcsinálják a remake változatát.
Ez a film is Éléonore Pourriat francia rendező 2018-as Nem vagyok egy könnyű eset (Je ne suis pas un homme facile/ című filmje alapján készült.
Másodszor meg arra gondoltam, hogy az eredeti filmnek egy sokkal rosszabb változata ez a film. Szerintem nagyon alpárira sikerült /mióta lett a humoros szinonimája az alpári?/ és nagyon silány. A dialógusok olyanok, minta az AI írta volna őket, és a film üzenete, hogy egy nők uralta világ is pont ugyanolyan toxikus lenne, mint a férfiak uralta. Hááát nem vitatom, hogy talán nem ezt akarták üzenni vele, de végül így sikerült. A történet tanulsága így számomra átélhetetlen és a falat kapartam a mélységesen cringe jelenetektől.
Az már csak kínos feszengést eredményez, hogy a férfi főszereplőre egyáltalán nem illik a szerep. Nem elég macsó, nem elég arrogáns a szerephez, és minden ilyen megnyilvánulása inkább szekunder szégyenérzetet eredményez, mintsem túlfűtött hangulatot.
Az eredeti francia film – ami alapján készült – is egy elég gyenge komédia volt, de annak legalább a végén volt egy mindent vivő csattanója.
KedvelésKedvelés