Olyan jó újra együtt lenni!

2 hozzászólás

  1. A sikerre való tekintettel akár tervezhetitek a következő kiruccanást is! 😊

    Amikor beszéltetek a lányokkal videón, nem szomorodtak el? Én meg kishíjján pánikrohamot kaptam a szülés előtti nap, hogy úr isten mi lesz a Kicsivel (már Középső) és egyeltalán a kórházba bejöjjön-e meglátogatni vagy mindmeghalunk a nagy sírásban.. El kéne tanulnom tőled a magabiztosságodat (is?) 🙂

    A bringa melletti futásra már készítem a lelkem, hármójukkal és egy kutyával már tényleg lépést kell tudni tartani! 😁

    Nagyon jó kis magyar közösségetek van, az ovis csoportban minden szülő ennyire tudatosan àll hozzà, hogy legyen a gyerekeknek magyar identitása? Én anno Angliában élve sajnos pont az ellenkezőjét tapasztaltam, de nyilván akkor még nem voltak a gyerekek, csak a felnőtt próbálkozások fulladtak sorra kudarcba.

    Kedvelik 1 személy

    • Megszületett a legkisebb? Juhúú! Gratulálok és a legjobbakat kívánom nektek! ❤️❤️
      Hogy vagy? Gondolom már otthon vagytok – remélem klassz kis szülésed volt! 🙂

      Nálunk ez szerencsére nem igazán probléma, még úgy sem, hogy a Kicsi tényleg tud elég durván matrica lenni.

      Annyira nevettünk rajta, hogy mi csüngtünk rajtuk a telefonon, hogy jöjjenek már oda a kamera elé, hadd lássuk őket, erre a Nagy bejelentette, hogy neki most dolga van, a Kicsi rákontrázott, hogy amúgy neki is és leléptek mindketten a videóhívás közben. 😀

      Egyébként egy darabig még jó leszel a bringa mellett, nálunk a Nagy hamarabb kidőlt, még úgy is, hogy kettőnk közül ő a hiperaktív és én sem vagyok éppen a legjobb formámban. 😀

      Igen, a magyar közösségre egy szavam sem lehet, minden ünnepet megrendeznek, rendszeresek a kötetlen családi napok, kézműves workshop-ok is, van néptánc, kórus, minden…

      Az akaratot én látom sok szülőnél, de egy kicsit furcsa is, hogy talán 4 gyereket kivéve (ahol van magyar anyanyelvű szülő), mindenki másnál csak egy-egy nagyszülő tud magyarul, szóval az érdekes, hogy maguk a szülők nem tanulták meg a nyelvet (vagy nem elég jól), de a gyereket mégis magyar nyelvű intézménybe járatják.

      Szóval inkább az identitás őrzését érzem, nem feltétlen a nyelvtudást, mert ahol nincs direktben magyar nyelvű szülő, azok a gyerekek a későbbiekben nem sokat fogják a nyelvet használni az életük során (legalábbis ha abból indulok ki, hogy az ő szüleik is így indultak és most nem beszélnek az abszolút minimumon túl magyarul).

      Mi ebből a szempontból egy teljesen más helyzetben vagyunk, mert az én gyerekeimnek a mesekönyvei is 75-80%-ban magyar nyelvűek, beszélünk normálisan magyarul itthon is, magyar meséket néznek stb. – szóval mi tényleg kétnyelvűek, kétkultúrájúak (ha van ilyen szó :D) vagyunk, míg a csoport többségének a magyar közösség inkább csak egy kapcsolódási pont a felmenőihez. 🙂

      Kedvelés

Hozzászólás a(z) Salty bejegyzéshez Kilépés a válaszból