Hadd mutassam meg nektek az idei adventi naptáromat, ami a képet elnézve lehet, hogy nem tűnik valami nagy durranásnak, de én mégis annak érzem.

Az egyik kedvenc csokimról van szó és még a lányaim fotója is rákerült, hogy biztosan tudjam kinek-kiknek a keze volt benne a meglepetés előkészítésében. (A férjemnek valószínűleg mindkét keze benne volt. 😁)

Tudom, hogy sokan gondolják úgy, hogy az adventi naptár a gyerekeknek jár, a szülők már kinőttek ebből és amúgy is, felesleges költekezés, de szerintem egy-egy pici apróság minden életkorban jól esik.

Képzeljétek, mi még Mikulás-csomagot is szoktunk a férjemmel egymásnak adni!

Semmi rendkívülire nem kell gondolni, csak egy-egy kedvenc édesség, esetleg valami kis apróság, amit úgy rejtegetünk egymás elől, mintha az életünk múlna rajta és alig várjuk, hogy ötödikén este a másik elmenjen fogat mosni, hogy bele tudjuk kommandózni a cuccost az ablakpárkányon hagyott lábbelikbe.

Idén a férjem egy új tégely szakállápoló balzsamot kap, mert amit most használ, abban már elég kevés van – de el ne mondjátok neki, nehogy oda legyen a meglepetés!

Én pedig egészen biztosan a combig érő csizmámat teszem majd az ablakba, hátha abból veszi az adást a Mikulásnak az a területi képviselője, akihez hozzámentem, hogy nem, én egyáltalán nem tartom gyerekesnek, hogy megajándékozzuk egymást.

Az adventi naptár is egy ilyen pici, de mégis szívet melengető figyelmesség, amit odaadunk egymásnak december elején és így mi is részt veszünk az izgatott várakozásban a lányainkkal együtt.

Nem is kell sokat költeni rá, sőt, kvázi ingyen is meg lehet oldani a dolgot!

Volt olyan év, amikor minden napra egy-egy elképesztően béna, de pont ezért fergetegesen szórakoztató faviccet tettem a férjem naptárjába, de az idei sem került pár eurónál többe mind a huszonnégy napra összesen.

Hetekkel korábban átnéztem az teljes szerszámos motyóját, hogy tudjam mi az ami elfogyott, hiányzik, elveszlett, majd elmentem az egyik nagyobb barkácsáruházba és megvettem azt az egy csavarhúzófejet, amit valahol elhagyott, egy új tekercs szigetelőszalagot, mert a régin már nem sok van, néhány darabot abból a tipli és csavar méretből, amiből az utolsókat két hónapja használta el és még nem jutott ideje pótolni, de persze a kedvenc banános csokijából is vettem néhányat.

Nem valami nagy pénz- és energiabefektetés, de mégis közvetíti azt az üzenetet, hogy odafigyelünk egymásra, mert nekünk igazából ez a szeretetnyelvünk.

Nálunk egyáltalán nem ciki, hogy felnőttként is bevonjuk egymást a „gyerekes” ünnepi játékokba. Egy apró Mikulás-csoki (vagy az én esetben inkább savanyúcukros gumicukor 😁), esetleg egy új szigetelőszalag is képes mosolyt csalni a másik arcára – és végső soron ezektől az apró gesztusoktól lesz igazán szívet melengető az advent.

Számomra az ünnepi időszak nem a nagy ajándékokról és a habzsi-dőzsiről szól, hanem ezekről a közös, kedves pillanatokról.

Mert a szeretet néha egy feltöltött szerszámos fiókban, máskor egy titokban elrejtett Mikulás-csomagban mutatkozik meg.

Nektek mi a legkedvesebb adventi rituálétok?

Salty