Nem is tudom, hol kezdjek neki ennek a bejegyzésnek. Mostanában annyira zajlik az élet itthon és a munkahelyi frontjainkon is, hogy mentálisan teljesen kakukk vagyok, ezért előre is elnézést kérek, ha ez a poszt egy kicsit összeszedetlen lesz és összefüggéstelenül fogok hablatyolni.
A hét elején semmi említésre méltó nem történt, a szokásos ütemben zajlottak a napjaink. Bár a térdhajlati idegbecsípődés még nem múlt el teljesen és egy picit még húzza a lábát, de hétfőn már a férjem is bement az irodába dolgozni a múlt heti home office után.
A lányokkal kapcsolatban is felfelé ívelő pályán vagyunk, a téli szünet óta egyikük sem volt „igazából” beteg, így most nekem is könnyebb a munkámra koncentrálnom napközben. Az időzítés a lehető legjobb, mert az év eleje a cégemnél mindig kritikus időszak, rengeteg munka van az én részlegemen is és el sem tudom képzelni hogy sikerülne mindennek a végére érnem, ha még egy (vagy kettő) beteg gyereket is ápolgatnom kellene itthon.
Decemberben még nem akartam beszámolni a Nagy ételallergiás vizsgálatairól, mert nem nagyon volt mit mondanom, mindenképpen meg akartam várni, amíg a procedúra végére érünk és van valami konkrétum, amivel kalkulálni tudunk és úgy tűnik, hogy mostanra sikerült – a nem igazán kielégítő – konklúzióig eljutnunk.
Lehet, hogy még emlékeztek, ősszel kezdődött a kálváriánk a hasmenés ügyében, szinte hetente bukkant fel a dolog kisebb-nagyobb intenzitással, de akkoriban az óvónők is azt az álláspontot erősítették, hogy biztosan az oviban terjed valami vírus a csoportban, mert több gyereket is érintett a probléma.
Ilyenkor egy-két napot általában itthon tartottam, diétáztattam, figyeltünk rá, hogy semmilyen nehezet ne egyen, majd amikor helyrejött, visszavittem az óvodába és pár nap elteltével kezdődött minden előről.
Mivel nem tűnt úgy, hogy a „rejtélyes vírus” szűnni látszana, elkezdtem arra gyanakodni, hogy esetleg valamilyen ételallergiája lehet, de elég nehéz volt a feltételezéseimet bizonyítani úgy, hogy nem tudom szemmel tartani több napon keresztül is, hogy mit eszik.
Advent idején aztán elmentem vele a gyerekorvoshoz, ahol elregéltem a gondjainkat és kértem, hogy adjon beutalót valamiféle vizsgálatra, ami vagy megerősíti vagy cáfolja az érzékenységet.
Még karácsony előtt meg is kaptuk az eredményét a vér- és a székletvizsgálatnak, de sajnos egyik sem mutatott ki semmilyen allergiát, így a doki azzal bocsátott minket el, hogy valószínűleg tényleg csak egy makacs ovis vírus volt, higgyem el nincs a gyereknek intoleranciája, kipiheni magát a téli szünetben és „majd meglátja, anyuka, pikk-pakk helyrejön!”
Igen ám, de a lányom hiába volt itthon a szünetben és evett normális ételeket, már az első héten újra előjött a hasmenés. Teljesen tehetetlennek éreztem magam, de ha már úgyis 0-24-ben a mi felügyeletünk alatt volt, akkor legalább arra volt lehetőségem, hogy elliminációs diétába kezdjek vele.
A glutént egyből kizártam a szóba jöhető problémás ételek közül, mert minden alkalommal, amikor előjött a hasmenés, rengeteg üres kiflit evett és attól nemhogy baja lett volna, de úgy tűnt, hogy inkább helyrejött a gyomra.
A következő ludas a laktóz volt a listámon, így első körben arra koncentráltam. Kipróbáltunk mindenféle tejterméket szigorúan több napig csak egy fajtát és semmi mást, hogy lássam, hogy reagál-e valamire és a tejszín rögtön az első alkalommal kibukott.
Elég volt egy-egy deciliter a krémlevesben vagy a tésztához készült szószban és gyakorlatilag azonnal beütött a hasfájás, majd egy-két óra elteltével a hasmenés is.
A zsírosabb joghurtoknál, kefírnél is hasonló volt a helyzet, de a hagyományos, 1,5%-os UHT tejre (amit mi itthon használunk) nem reagált, viszont így is muszáj volt valamit kezdeni a helyzettel.
A két ünnep között kértem időpontot a legnagyobb helyi magán gyerekklinikára, ahhoz a gasztroenterológushoz, akinél korábban – a székletvisszatartós évek alatt – már többször jártunk.
Sajnos csak az év elejére tudtak leghamarabb időpontot adni, így alakult, hogy a héten szerdán rögtön a déli alvás után felvettem a Nagyot és kettesben elmentünk a klinikára, hogy előrébb tudjunk lépni az ügyben.
Az óvodának saját konyhája van és fel vannak készülve a különböző érzékenységgel rendelkező gyerekekre, tudnak mentes ételeket biztosítani, de csak akkor, ha erről szakorvosi véleményt viszünk és külön kérvényezzük az intézményvezetőnél a speciális étrendet.
Ilyen papírt a gyerekorvosunk viszont nem tudott adni, mivel a vizsgálatok nem igazolták egyértelműen az allergiát, szóval gyakorlatilag ott voltunk, ahol a part szakad – hiába tudtam, hogy a gyerek nem bírja a tejtermékek egy részét, továbbra sem változott semmi az intézményi étkeztetésében.
A fentiek miatt a magánklinika parkolójába megérkezve abban a tudatban állítottam le az autót, hogy én innen addig el nem megyek, amíg valaki ki nem állít nekünk egy igazolást, hogy a gyerekem speciális étrendet kaphasson.
A gasztroenterológusnak is kifejtettem, hogy milyen helyzetben vagyunk, de még a végére sem értem a mondókámnak, már közbe is szólt, hogy igen, nagyon sokan fordulnak hozzájuk hasonló gondokkal, mert ebben a korban ez nem feltétlenül maradandó laktózérzékenység és nem is biztos, hogy mindig hasmenést okoznak a kérdéses ételek, lehet, hogy csak más hozzávalókkal kombinálva vagy csak bizonyos körülmények között viselik meg a gyereket, így ő nem is javasolná nekünk a többszáz eurós allergiatesztet pluszban, mert gyakorlatilag biztos benne, hogy nem fog semmi értékelhetőt kimutatni.
Megnézte a lányom korábbi vizsgálatainak az eredményét, majd szépen elővette a jellegzetes, sárga nyomtatványt a speciális étrend kérvényezéséhez, fogott egy tollat, rám nézett és csak annyit mondott: „diktálja mit írjak!”
Hát, mit ne mondjak, baromira megkönnyebbültem!
Gondolom, hogy mivel a 120 eurós vizsgálati díjért cserébe nem igazán tudott semmilyen használható megoldással szolgálni, kimondatlanul is értettük egymást: azért vagyok itt, azért fizetek, hogy legalább az igazolást megkapjam, amit az oviban kérnek.
Lehet, hogy nem a legtisztességesebb ügymenet, de mi mást tehettem volna? Hagyjam, hogy menjen minden tovább ugyanúgy, ahogy eddig? Küszködjön a gyerekem heti rendszerességgel hasmenéssel?
A papírt másnap rögtön le is adtam az igazgatónőnek és ettől a héttől a lányom már laktózmentes étrendet kap az oviban, így remélem, hogy minimalizálni tudjuk a gyomorproblémáit.
Annyira felbátorodtam attól, hogy ezt sikerült ilyen hatékonyan elintéznem, hogy a hétvégén a Kicsivel kapcsolatban is hoztam egy nehéz döntést: február elején végleg elválasztom.
Mostanában nem került szóba a naplóban, de a szoptatással kapcsolatos helyzetünk továbbra is változatlan, napközben már egyáltalán nem szopik hónapokig óta, de éjjel sajnos állandóan igényli, hogy vissza tudjon aludni.
Valószínűleg én csesztem el még az elején, amikor 3-4 hónapos korában elkezdett óránként ébredni és fizikailag annyira rottyon voltam a hetek óta tartó extrém alváshiánytól, hogy a könnyebbik utat választottam, inkább odavettem magam mellé a franciaágyba, ha megébredt, megszoptattam és aludtunk tovább.
Vissza tudtam fektetni tej nélkül is, de ez akár 20-30 percet is igénybe vett és így nem is sikerült igazán mélyen elaludnia, szinte biztos volt, hogy fél órán belül újra felébredt, így akkoriban azt láttam a legkézenfekvőbb megoldásnak, ha beadom a derekam, úgy legalább valamennyivel többet tudok aludni.
Arra számítottam, hogy ezt előbb-utóbb kinövi, idővel már nem fogja igényelni, javul az alvása is és akkor nem lesz szükség az éjszakai szoptatásra, de egyelőre ennek nyoma sem látszik, továbbra is ugyanaz a menetrend, mint fél éves korában.
Most már ugyan nem ébred óránként, de még így is ritka, amikor 3-4 órát is alszik egyhuzamban, éjjel szinte biztosan kelnem kell hozzá legalább 4-5 alkalommal és megmondom őszintén, most, hogy már másfél éves is elmúlt, kezd elegem lenni belőle.
Egyre terhesebb a szoptatás, minden reggel halálosan fáradtan ébredek, fájnak a melleim az éjszakai igénybevételtől és most már csak vissza akarom kapni a testemet.
Nem tudom, hogy az elválasztás megoldja-e majd a problémánkat, de nincs más ütőkártyám, valamit muszáj csinálnom és akkor kezdhetek reménykedni, hogy hátha bejön a számításom és pár nap után elfogadja, hogy nincs több tej, nincs miért felébrednie – ezáltal talán az alvása is normálisabb mederbe terelődik.
Az a tervünk, hogy egy tetszőleges pénteken a Nagy és apja Bakáékhoz mennek haza ovi/munka után és náluk fognak aludni, hogy a Kicsi ne tartson ébren mindenkit azzal, hogy egész éjjel ordít, aztán reggel azonnal jönnek a babát felvenni, én pedig visszafekszem aludni, ha már éjszaka valószínűleg nem fog sikerülni.
Amennyire ez lehetséges, igyekszem mentálisan és fizikailag is felkészülni, de még el sem kezdtem az elválasztást, már most borzasztóan megvisel a dolog.
A Kicsi annyira elképesztően anyás, hogy ha a férjem veszi fel, amikor éjjel megébred, teli torokból ordít akár 10 percen keresztül is, mert nem én vagyok mellette; folyamatosan keresi a bőrkontaktust velem, akkor is, amikor alszik és reggel, ébredés után az az első dolga, hogy az ölembe mászik, a fejét a mellkasomra hajtja, majd – jobb szó híján – szerelmes szemekkel néz rám, miközben suttogja, hogy „mama, mama, mama”.
A szívem szakad meg, hogy nem tudom kivárni, amíg magától elhagyja az anyatejet, de egyszerűen már nem bírom fizikailag tovább, hogy ennyire rettenetesen alszik és az az utolsó reményem, hogy hátha szoptatás nélkül javul valamennyit a helyzet.
Már így is teljesen ki vagyok szipolyozva, receptre kapható vastablettát kell szednem, mert vérszegény vagyok és olyan borzasztóan kialvatlan évek óta, hogy már nagyon hiányzik, hogy normálisan tudjak aludni.
Nem tudom, hogy hogy fog elsülni a dolog, de a remény hal meg utoljára, hátha bejön és hamarosan nyugodtabb éjszakáink lesznek.
Salty
ANYA, EZT NÉZD! 
Szia Salty!
(Bezzeganyán olvastalak és azóta is csak nem szoktam kommentelni, de ezzel most talán segíthetek)
Saját tapasztalatot osztok meg: éjszakai elválasztás is lehet fokozatos, sírás nélkül. Én előtte mértem meddig tart amíg bealszik a szopiba, és nagyjából mindig ugyanannyi volt (itt is több alkalom egy este). Akkor kiválasztottam azt az időpontot ami engem leginkább zavart (nagyjából rendszer volt benne) és azt mértem hogy mindkét oldalról 1-1 perccel kevesebbet kapott minden nap. Mikor már csak 2-3 perc jutott volna, fel sem ébredt hogy szopizzon. Na akkor jött a következő engem zavaró időpont. Lassú víz partot mos, egy percig sem sírt miatta, nekem sem volt bűntudatom.
KedvelésKedvelik 1 személy
Szia Ági, nagyon köszönöm, hogy kivételt tettél és írtál! 🙂
Nálunk az a legnagyobb baj, hogy nem nagyon van rendszer, teljesen random, hogy mikor ébred meg.
19:30-kor fektetem és vannak olyan napok, amikor már este 10 előtt is többször be kell menni hozzá, máskor meg békésen alszik akár 11-ig is.
Az éjszaka közepe egészen biztosan a legneccesebb, akkor többször is ébred, van, hogy félóránként is, aztán hajnalban általában lehúz egy nagyobb etapot, de ez is változó.
Az is baj valószínűleg, hogy nem vagyok mindig teljesen magamnál, amikor felébred, így talán emiatt sem tudok rendes sormintát felállítani.
Mindenesetre nagyon jó az ötlet, rápróbálok majd az elején, hogy egyáltalán működne-e az, hogy csökkentem az időt. 🙂
KedvelésKedvelés
mivel pont a sima tejnél nem jött ki, én emiatt nem szóltam az elírás miatt 🙂 de valóban érdemes még figyelgetni, hogy a laktózmentes mellett is van-e hasmenés, vagy egyéb tünet. A laktóz a tejcukor, a kazein a tejfehérje. Aki tejfeherjére érzekeny, annak semelyik tejes cucc nem jó, es meg kell nézni az összes kaját, simán van tejpor kb bármiben, tejszármazék virsliben, felvágottban. Tudom, ti odafigyeltek a minőségre, kevesebb az ilyem feldgozott cucc, de tenyleg mindent el kell olvasni. Bocsi, ha már ezeket tudod.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, hogy az a 1,5% dobozos cucc egyáltalán tejnek nevezhető-e, amit mi veszünk, de mindenképpen bele kell mélyednem jobban a témába, mert tényleg nincs semmilyen tapasztalatom.
KedvelésKedvelés
Nem tudom hogy tervezed pontosan bevezetni az éjszakai nem szoptatást. Én azt tanácsolom – bár soha nem szoptattam ekkora gyereket -, hogy mondd el neki mi lesz. Janka már sok mindent megért, könnyebb lesz talán neked is, neki is, ha előre elmondod, hogy mostantól nem fog szopni éjjel sem.
Mivel nem ismerem a pontos kommunikációtokat /minek mi a neve: a cicinek, a szopizásnak, az alvásnak, stb./ ezért csak mintának írok egy mantrát, amit átírhatsz rátok átalakítva.
Ezt a mantrát mondd el neki, amikor lefekteted, és amikor megébred és szopni akar.
“Éjjel van, alszanak a nénik, a bácsik, a gyerekek, alszik Nina, alszik apa, alszik anya, alszik a cici, Janka is alszik. Nincsen tejecske a néniknek, bácsiknak, Ninának, apának, anyának, Jankának. Alszik a cici, Janka ügyes, tentikél tejecske nélkül is. Tente, tente ügyes kis Janka aludj szépen.”
Lassan, megnyugtatóan mondogasd neki, akkor is ha sír. Valamennyit felfog már belőle, és azt is, hogy tudod mit szeretne, de már nem lesz komfort szopi.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ez nagyon jó ötlet, köszönöm, ki fogom próbálni mindenképpen! 🙂
Máskor is szoktam egyébként beszélni hozzá, ha megébred éjjel, de azt vettem észre, hogy annyira nincs magánál, hogy figyeljen és értse is, amit mondok, de ha nem lesz cici, akkor valószínűleg egyébként is “éberebb lesz”, mert nem tudom majd olyan hamar visszaaltatni, így mindenképpen hasznos lehet “megbeszélni” vele. 🙂
KedvelésKedvelés
Nálunk más volt a helyzet, mert mi nem alszunk a gyerekkel egy szobában, és 1 évesen csak reggel és este szoptattam, a “rendes” étkezés előtt (reggel), ill. utána (este).
Elvittem háziorvoshoz az 1 éves státuszra, minden rendben volt, így elkezdtem az elválasztást. A reggeli gyorsan ment, mert pont első nap nem kelt fel a szokásos 6 órakor, csak 8 után, akkor pedig együtt reggeliztünk, így nem reklamált, másnap pedig szó nélkül elfogadta, hogy nincs szopi. Ezek után kezdtem az estét, ami már nehezebb volt, sok sírással járt, de végig ott voltam vele, beszéltem hozzá, ha megnyugodott kijöttem, de azonnal mentem vissza a sírásra. Mivel nem éreztem azt, hogy rossz, amit teszek, és a sírása miatt sem voltam ideges, így teljesen nyugodtan álltam a helyzet elé. Egyre rövidebbek lettek a sírások, majd pont 2 hét múlva egy szó nélkül elaludt.
Attól még, hogy nem szoptattam, azt mindig erősítettem benne, hogy hívásra azonnal megyünk. Pl. Elkezdte az ovit, addigra rég átaludta az éjszakát. Akkor kb. 3 hónapig szó szerint óránként felébredt és hajtogatta apa-anya. Sokszor annyi is elég volt, hogy az ajtóban meglátta valamelyikünk fejét, és már feküdt is vissza. Pokoli nehéz volt, de elmúlt.
A lényeg, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásod, és adj időt, ne gondold azt, hogy könnyen fog menni, de ezt nem úgy értem, hogy tuti rossz lesz. Viszont jobb felkészülni a rosszabb forgatókönyvre és attól még remélni a jót. Kitartást kívánok nektek!
KedvelésKedvelés
Mi is ugrunk minden szavukra (este fektetés után is megy a babakamera mindkettőnkél, hogy azonnal tudjunk reagálni), de szóban is igyekszem majd erősíteni a Kicsinél, hogy ott termünk azonnal és lehet ölelkezni, simogatni, ha éppen arra van szüksége.
A nappali szoptatás elhagyását annyira könnyedén vette, teljesen más, hogy akkor bármi mással el lehet foglalni és nem is igazán jut eszébe, de éjjel nagyon be van akadva a lemez.
Ezzel én is most találkozom először, a Nagyom magától szépen elhagyta az éjszakai evészetet 5 hónaposan, aztán a hozzátáplálásnál folyamatosan váltogatta ki az étkezéseket. Eleinte igyekeztem, hogy először tejet kapjon, aztán a pürét, de erre rájött és nem szopott, amíg nem etettem meg. Pár héttel később már az étkezés után sem fogadta el a tejet és szépen lecsökkent a szoptatás a reggeli-esti két adagra (nagyjából 10 hónapos korában).
Aztán már reggel sem fogadta el a tejet és 11-12 hónapos kora között csak este szoptattam, majd egyszercsak, pár nappal az első szülinapja előtt, már akkor sem kérte.
Másnap, harmadnap még rápróbáltam, de utána végleg abbamaradt.
A Kicsi annyira más ebből a szempontból – pedig egyébként milliószor jobb evő, mint a nővére volt ennyi idősen – neki a rendes étel nem váltotta ki az anyatejet, pluszba bármikor elfogadná.
Nehéz lesz, de reméli megéri majd az első pár nap küszködés. 🙂
KedvelésKedvelés
Nem tudom, hogy csak költői szabadság vagy tényleg ezt hiszed, ezért inkább leírom, hogy a laktózérzékenység nem tejallergia. Teljesen más a két dolog.
KedvelésKedvelik 1 személy
Azt tudtam, hogy nem teljesen ugyanaz a kettő, de azt nem, hogy ennyire élesen elválnak egymástól (pedig négyezer cikket elolvastam a témában), de utánanézek mindenképpen! Köszi szépen az infót!
KedvelésKedvelés
Az egyik testvérem tehéntej-allergiás, nem nőtte ki. Ráadásul az “őskorban” csak külföldről lehetett a tápszert beszerezni. Kecsketej nem volt még boltban, így később azt kellett megoldani a szüleimnek, amikor már nem a tápszer kellett. Ma már annyi lehetőség van, hogy ez semmi korlátot nem jelent.
Szerintem itt jól leírják, mi a különbség:
https://www.allergiakozpont.hu/hirek/tehentej-allergia-es-tejcukor-erzekenyseg
KedvelésKedvelik 1 személy
Nagyon köszönöm, minden segítség jól jön, mert nálunk a tágabb családban sincsen semmilyen allergia-intolerancia, nem igazán vagyok képben a dolgokkal.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, eddig nem.irtam, de ez talan fontos. Mas, ráadasul gyerekek inkabb tejfeherjeallergiasak szoktak lenni. (Mo-n a laktozintoleranciara gyerekkent nincs is adokedvezmeny pl. ) Eliminacios dietaval szokott kuderulni, es kb 6 het a kiurules a szervezetbol. Es figyelni kell, kb minden “nyomokban tartalmazhat”, az se jo. Es nem igazan lehet kinoni.
KedvelésKedvelés
Jaj, Salty, nagy ölelés nektek ehhez! Nem leszek népszerű a nagyom ennyi idősen mar csak 2-3x kelt éjjel, es 2 éves kora utan kicsivel magától elhagyta az éjjeli cicizést is. Akkor már vártam a kicsit, es tökre elment a tejem, szinte azonnal, ahogy megfogant. Én szívesen szoptattam volna egyszerre is, de ugye én itthon vagyok velük, azért ez így nagyon más. Ha a férjem home officeol, alhatok 9ig a kicsivel (aki általában szintén csak kb 3x kel… még… de már fogzik).
4-5 kelés az sok. Picivel is, de éveken át még inkább. Nagyon szívszorító, ami előtt álltok, de ahogy a bölcsinél is annyira empatikus voltál a kicsivel, biztosan itt is sokat fog segíteni, hogy te is átérzed az ő érzéseit. Drukkolunk a minél gyorsabb lefolyáshoz!!
Az ételallergiát mi is most fogjuk még ovi előtt intézni, mi eleve sokminden mentesen eszünk férjem és miattam is, anno konzultáltam dietetikussal a gyerek miatt (pl. mennyi glutén kell.neki, hogy kiderüljön, cöliákiás-e). Most az ovi miatt kell itt is a papír (van, amit tudom, hogy tünetet okoz neki, de újabban vallami más is lehet, amire nem jövök rá…), de amennyi szemetet esznek az ismerős gyerekek bent, nem szeretném, ha darás tésztán élne a gyerekem, meg ketchupos kenyéren… 😮 inkább viszem neki a kaját. Mindig csodálkoznak, mik a kedvencei (olajbogyó, savanyú káposzta, gomba, sütőtök, olajos magvak…:) )
KedvelésKedvelik 1 személy
Nagyon köszönöm a kedves sorokat, aranyos tőled, hogy próbálod tartani bennem a lelket! 🙂
Nagyon fogok igyekezni, hogy ne okozzon törést nála és tudom, hogy ez már rég nem az étkezésről szól, hanem komfortot keres, de akkor is sajnálom, hogy nem tudok az ő tempójában haladni.
Nem is tudom mi lenne a tempója… ha napközben megkínálnám, 1000%, hogy minden egyes alkalommal elfogadná, annyira rá van függve erre a közös szeánszra, csak ugye nappal van ezer más dolog, amivel elfoglalja magát, nem jut eszébe.
Bízom benne, hogy összességében jól fog sikerülni, még ha az eleje pokoli is lesz.
Itt az oviban kimondottan jó kaja van, semmi reformcuccra nem kell gondolni, de rendes, tartalmas, “retró” ételek, rengeteg zöldség-gyümölcs, levesek, halak – én nagyjából elégedett vagyok a koszttal. A ketchupos kenyér tényleg az alja, ez így felszolgálják? Jézus…
A Nagyom elég válogatós, de csupa remek dolgot viszont nagyon szeret, így én annyira nem bánom, hogy nem eszi meg mondjuk a magvas kenyeret, mert így is össze lehet neki állítani olyan menüt, ami többnyire egészséges. 🙂
KedvelésKedvelés
nekem annyira tiszteletreméltó, ahogy hozzáállsz a gyereked igenyeihez. Az, hogy nem akarod a szőnyeg alá söpörni azzal, hogy deanyaispihenjen… ami nyilván tök jogos amúgy Főleg ,ha már dolgozol, és ott egy másik minőségben, külső keretekhez is kell igazodni. De olyan szép, hogy látod az igényét, szükségletét, és megpróbálsz közös megoldást találni.
Az igeny szerintiséghez azt szoktak mondani, főleg, amikor már nagyobb, hozzátáplált babáról van szó hogy anya és gyermek igénye szerinti, mindkettő számít!
Ha jól számolom, 19+12 az összesen 31 hónap szoptatás. Jár a jelvény (es a pihenés…)! 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Köszönöm! 😘❤️
31 hónap, jesszus, nem is gondoltam még így bele, borzasztó soknak tűnik, közben meg olyan hamar eltelt! 🥲
KedvelésKedvelés
Salty, milyen magán címen írhatok neked? Írnék egy hosszabbat a saját tapasztalatokról mindkét témában, hátha tudsz belőle valamit hasznosítani.
KedvelésKedvelik 1 személy
Írhatsz ide az anyaeztnezd@anyaeztnezd.hu-ra! 🙂 Nagyon köszönöm! 🙂
KedvelésKedvelés
Mindkét gyerekemmel 20 hónapos korukig bírtam az éjszakai szoptatást (nappal már ők sem kérték), és mindketten milliószor ébredtek. Addig bírtam. A kicsivel már csak tisztességből húztam addig, hogy nehogy ő kevesebb ideig kapja. Nálunk mindketszer a férjem csinálta a leszoktatást, én nem bírtam volna,így is borzasztó volt hallgatni a keserves sírásukat. A nagynál az első éjszaka kemény volt,aztán ugrásszerűen lett jobb, még 1 hét se kellett és végigaludta onnantól az éjszakákat,azóta is szuper alvó,nagyon mélyen alszik. A kicsinél nem volt annyira durva a sírás,de sokkal tovább tartott mire átaludt éjszaka lett. Viszont nagyságrendekkel kevesebbet ébredt már az elejétől,de elég sok idő kellett mire stabil lett. Ő sokkal éberebben alszik most is, ha megébred éjszaka nem alszik vissza,hanem átjön hozzánk,ő is matrica,napközben is keresi a közelséget (már 4 eves).
Kitartást nekes,biztos nem lesz könnyű,de biztosan lesz minőségi változás az éjszakákban.
KedvelésKedvelés
Én pont azt mondtam a férjemnek h az elválasztás az én dolgom. Én képtelen lennék arra h elválasztom és még ott se vagyok vele. Pont azt akarom vele megértetni h anya itt volt, van és lesz akkor is ha cici nincs.
KedvelésKedvelés
Nem biztos, hogy ez jön le neki belőle. 😦
Az enyém pl. utálja, ha a férjem megy be hozzá éjjel, de napközben vele ezerszer hamarabb elalszik, mint velem.
Gondolom az is közrejátszik, hogy tudja, hogy tőle nem tud cicit kapni, bőven elég, ha csak lefekszik mellé a franciaágyba, 5 percen belül elalszik.
Nekem is az a tervem, hogy én elkezdem, aztán, ha nem megy, akkor a férj átveszi, mert tőle alapból nem is várja a tejet. 😦
KedvelésKedvelés
A nagylányom is nagyon rossz alvó, mostanában kezd rendeződni a dolog (4,5 éves). Vele nem volt ilyen gond, saját magát szépen fokozatosan elválasztotta, egy éves kora előtt pár nappal döntött úgy, hogy nem kéri az utolsó, lefekvés előtti szoptatást, éjszaka pedig már 5 hónapos kora óta nem evett.
Utána is ébredt milliószor, de csak a cumit fogadta el.
Egy ismerős anyuka is ezt mondta az oviban, hogy 13 hónaposan választotta el a nagyobbik fiát, abbahagyták az éjjeli szoptatást, az első pár nap pokol volt, de 2 héten belül átaludta az éjszakákat. Nagyon bízom benne, hogy nálunk is hoz valami eredményt.
Megmondom őszintén, hogy nem várom, hogy reggelig aludjon, de annak örülnék, ha a mostaninál valamivel jobb lenne a helyzet.
A Nagy még most is elég matrica, nem szeret egyedül lenni, igényel minket éjjel is, de már nem ébred olyan gyakran, kimegy egyedül pisilni, betakarózik, iszik, amire szüksége van, de nagyon bújós ő is. Egy ilyen szituációval már elégedett lennék a Kicsivel kapcsolatban is.
Ugye ő február elején lesz 19 hónapos, azt gondolom, hogy én megtettem, amit megkövetelt a haza, majdnem az egész őszi-téli betegségszezont lenyomtuk szoptatással, de most már muszáj valamit csinálni, mert aludni akarok.
KedvelésKedvelés
Az én fiam is ébred éjszakánként kb 2x és igen ha kéri még cicivel altatom vissza. Rég abba kellett volna hagyni de egyszerűen nem bírom magam rávenni csak aludni szeretnék én is mint bárki más. Előbb utóbb határt kell szabnom nekem is h eddig és netovább, szeretném már abbahagyatni vele de a rákövetkező pár éjszakát/hetet nem kívánom…
KedvelésKedvelik 1 személy
Én is be vagyok tojva rendesen, de muszáj valamit csinálni, mert magától nem javul az alvása, én meg már teljesen kész vagyok.
Az a baj, hogy már nem kisbaba, olyan erővel szív, hogy szinte a hátamban is érzem és reggelre rendesen fájnak a melleim ettől az egésztől.
Szerintem azért is tartottam ki eddig, mert nem tervezünk több gyereket, ezt már végig akartam csinálni “rendesen”, de nagyon elfáradtam és nincs is javulás. 😦
Megírom majd mindenképp, hogy hogy ment nálunk az elválasztás, hátha segít nektek is! 🙂
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy legalább ennek a hasmenéses ügynek sikerült véget vetni! 🙂 A húgomnál pont fordítva volt, gyerekként semmi baja nem volt, kb 20 éves kora körül jött ki a laktóz intolerancia. De talán ki is növi, hiszen teszt sem mutatta ki, szóval tényleg nem túl erős érzékenység lehet.
Attól tartok az éjjeli ébredés a matrica üzemmóddal van összefüggésben inkább, az én Kicsim is dettó szellőzőnyílás-ellenőrző alapbeállítású. ébred is éjjel 3-4 alkalommal legalább, pedig nem eszik éjjel, maximum a cumit adom vissza. De az is csak megszokás, egyértelműen rám van szüksége olyankor. Ettől függetlenül remélem sikeres lesz a leszokásotok, sosem tudni hátha nálatok pont pálfordulást hoz, sokkal érettebb Janka a koránál!
KedvelésKedvelés
Annyira nem aggódom a laktóz miatt, én ennyi idősen tejre, tojásra és lisztre is érzékeny voltam, de minden elmúlt magától. 🙂
Nem hinném, hogy nagyon nagy a baj, csak a hasmenés meg a hasfájás megviseli, ezért is tartom jobbnak, ha most inkább laktózmentesen etetjük, aztán majd elválik mi lesz belőle.
Én tartok attól, hogy a matrica-viselkedéssel van összefüggésben a dolog és nem biztos, hogy jobb lesz, ha már nem fogok szoptatni, de egy próbát megér. Eddig kihúztam, szerintem tényleg beletettem mindent, ami elvárható, most már nagyon terhes a dolog. 😦
KedvelésKedvelés
Jaj szegény, abszolút èrthető, hogy már nem bírod az èjszakázást. A 4-5 èbredès nagyon sok ebben a korban. Az èn legkisebbem is kb 2 èves koráig felkelt èjszaka, de csak egyszer. Kapott tápszert ès aludt tovább, mint a bunda. Ettől függetlenül szuper èdes lehet, hogy ennyire bújik belèd.
KedvelésKedvelés
Igen, sokan mondják, hogy ez nagyon durva, de vannak olyanok is, akiknek hasonló a tapasztalata. Nálunk a Nagy is szarul aludt évekig, nem vátam csodát, de ez még így is elég kemény.
Ha csak egyszer ébredne éjjel, már terhes lennék a következővel! 😀
Ezen múlik, hogy nem lesz harmadik, hogy mindkettő annyira rossz alvó, nem akarunk 19-re lapot húzni.
KedvelésKedvelés