Negyedszer is nekiállok, hátha nem száll el a kommentem.
Szóval elég erős bűntudattal, de vágom a centit az ovikezdésig, az utóbbi időben megkérdőjeleztem már a saját mentális épségemet párszor. 3 hónapja vagyunk összezárva a lányokkal, és az általad említett szemtelenkedés az ingerküszöbömet már el sem éri. Vagy épp ez az, hogy már minden sz*ron kiakadok és egymás idegeire megyünk. Nyilván vannak jobb és rosszabb napok, emellé társul a Kicsivel kapcsolatos állandó lemaradás-érzésem ami már a terhesség alatt is megvolt, és nem is múlt el, az osztatlan figyelmet képtelen vagyok megadni és emiatt bűntudatom van.
Közben folyamatban van a Nagy kivizsgálása auti spektumzavarra, nincs egyetértés az eddig felkeresett szakemberek között, de mivel ez az utolsó éve lesz oviban, mostmár pontot kéne tenni az ügy végére, hogy kaphasson fejlesztést. All in all, jót tenne egy hét valami magányos szigeten 😀
Minden szavaddal egyetértek. Tudom, hogy sokszor túlreagálom a legkisebb dolgokat is, felemelem a hangom vagy kidobom a teljes gyurmázós készletet, mert már annyira túl vagyok stimulálódva, hogy minden szar felbosszant.
Utána persze meg full bűntudatom van, hogy itt vagyunk a nyár végén, miért nem tudom már ezt a pár napot ép idegekkel kibírni?
Közben a Kicsi is aktívan dolgozik azon, hogy eltegye saját magát láb alól, ma éppen a babarácson(!!) mászik fel! Valahogy befúrja a lábfejét két rúd közé és úgy húzza fel magát a tetejére, hogy átmásszon rajta. Elképesztő, egy pillanatra sem lehet elfordulni.
A Nagyra sem jut annyi időm, mint szeretném, jó lenne vele is “nagylányos” dolgokat csinálni, de nem tudom a Kicsit hová tenni és még mindketten alszanak délután.
Milyen viselkedésbeli dolgai vannak a Nagyotoknak, ami alapján gyanakodtok?
Nem is ide akartam ám írni eredetileg, hanem a mai poszthoz, de itt is jó lesz 😀
Rosszabb napokon szerintem több idegösszeroppanást is kihordok, mit nekem gyurmakészlet a kukában.. az effélét mi amúgy régóta gyakoroljuk (sajnos), kupak nélküli filcek másnap repülnek, ahogy az éppen aktuálisan földhöz vágott plüss/táska/akármi is megy napokra a szekrény tetejére. Nálunk mondjuk nagyobb a szigor az átlagosnál, de a Nagy miatt muszáj is, egyszerűen valahogy jobban funkcionál ha tudja a konkrét határait. Sajnos már 3 éve keressük a segítséget, kis mértékben szenzoros és az idegrendszere gyengébb a kelleténél amire most tornázik, de lehet hogy ennél nagyobb gond is van. Oviból ment jelzés a körzetes központba, pszicho+gyógyped vizsgálat mondja majd ki a végét. Nagyon érzékeny lelkű, hamar megbántódik, talán félre is ért társas szitukat, túlságosan indulatos és a folyamatos feszkó miatt kaki gondok vannak ami miatt eleve sok bántás éri. Őszintén, nem könnyíti meg a helyzetet a mozaik amiben élünk, de nem panaszkodni akarok. Megérne egy posztot ez is, de a sok károgó miatt elment a kedvem.
Ah, sajnálom, az a legszarabb, amikor hiába mész utána évekig, akkor sem kapsz rendes segítséget vagy legalább hasznos tanácsokat.
Remélem hamar megoldódik a helyzet és lesz egyértelmű diagnózis, majd fejlesztés! Jelentkezz később mindenképpen, hogy hogy állnak a dolgaitok, szorítok nagyon! 🤞🏼🤗
ANYA, EZT NÉZD! 
Negyedszer is nekiállok, hátha nem száll el a kommentem.
Szóval elég erős bűntudattal, de vágom a centit az ovikezdésig, az utóbbi időben megkérdőjeleztem már a saját mentális épségemet párszor. 3 hónapja vagyunk összezárva a lányokkal, és az általad említett szemtelenkedés az ingerküszöbömet már el sem éri. Vagy épp ez az, hogy már minden sz*ron kiakadok és egymás idegeire megyünk. Nyilván vannak jobb és rosszabb napok, emellé társul a Kicsivel kapcsolatos állandó lemaradás-érzésem ami már a terhesség alatt is megvolt, és nem is múlt el, az osztatlan figyelmet képtelen vagyok megadni és emiatt bűntudatom van.
Közben folyamatban van a Nagy kivizsgálása auti spektumzavarra, nincs egyetértés az eddig felkeresett szakemberek között, de mivel ez az utolsó éve lesz oviban, mostmár pontot kéne tenni az ügy végére, hogy kaphasson fejlesztést. All in all, jót tenne egy hét valami magányos szigeten 😀
KedvelésKedvelik 1 személy
ZONOBO
Természetesen megint nem vette be a rendszer h én vagyok.
KedvelésKedvelés
Minden szavaddal egyetértek. Tudom, hogy sokszor túlreagálom a legkisebb dolgokat is, felemelem a hangom vagy kidobom a teljes gyurmázós készletet, mert már annyira túl vagyok stimulálódva, hogy minden szar felbosszant.
Utána persze meg full bűntudatom van, hogy itt vagyunk a nyár végén, miért nem tudom már ezt a pár napot ép idegekkel kibírni?
Közben a Kicsi is aktívan dolgozik azon, hogy eltegye saját magát láb alól, ma éppen a babarácson(!!) mászik fel! Valahogy befúrja a lábfejét két rúd közé és úgy húzza fel magát a tetejére, hogy átmásszon rajta. Elképesztő, egy pillanatra sem lehet elfordulni.
A Nagyra sem jut annyi időm, mint szeretném, jó lenne vele is “nagylányos” dolgokat csinálni, de nem tudom a Kicsit hová tenni és még mindketten alszanak délután.
Milyen viselkedésbeli dolgai vannak a Nagyotoknak, ami alapján gyanakodtok?
KedvelésKedvelés
Nem is ide akartam ám írni eredetileg, hanem a mai poszthoz, de itt is jó lesz 😀
Rosszabb napokon szerintem több idegösszeroppanást is kihordok, mit nekem gyurmakészlet a kukában.. az effélét mi amúgy régóta gyakoroljuk (sajnos), kupak nélküli filcek másnap repülnek, ahogy az éppen aktuálisan földhöz vágott plüss/táska/akármi is megy napokra a szekrény tetejére. Nálunk mondjuk nagyobb a szigor az átlagosnál, de a Nagy miatt muszáj is, egyszerűen valahogy jobban funkcionál ha tudja a konkrét határait. Sajnos már 3 éve keressük a segítséget, kis mértékben szenzoros és az idegrendszere gyengébb a kelleténél amire most tornázik, de lehet hogy ennél nagyobb gond is van. Oviból ment jelzés a körzetes központba, pszicho+gyógyped vizsgálat mondja majd ki a végét. Nagyon érzékeny lelkű, hamar megbántódik, talán félre is ért társas szitukat, túlságosan indulatos és a folyamatos feszkó miatt kaki gondok vannak ami miatt eleve sok bántás éri. Őszintén, nem könnyíti meg a helyzetet a mozaik amiben élünk, de nem panaszkodni akarok. Megérne egy posztot ez is, de a sok károgó miatt elment a kedvem.
KedvelésKedvelés
Ah, sajnálom, az a legszarabb, amikor hiába mész utána évekig, akkor sem kapsz rendes segítséget vagy legalább hasznos tanácsokat.
Remélem hamar megoldódik a helyzet és lesz egyértelmű diagnózis, majd fejlesztés! Jelentkezz később mindenképpen, hogy hogy állnak a dolgaitok, szorítok nagyon! 🤞🏼🤗
KedvelésKedvelés