Őszinte leszek: ciki, nem ciki, nekem tikkel a szemem a játszótereztetéstől. Már 20-25 perc után képes vagyok olyan végtelenül unatkozni, hogy alig várom, hogy leteljen a szabadidős programra allokált idő és csinálhassunk valami mást, amit én is tudok élvezni.

Abszolút egyetértek Jen Brister brit humoristával, miért nem jutott még senkinek az eszébe, hogy a játszótereken legalább egy mobil margarita bárt üzemeltessen? Ilyenkor nyáron, egy kellemes fröccs limonádé mellett biztosan könnyebben telne az idő.

Sajnálatos módon a gyerekeim végtelenül élveznek bármit, amit a szabadban csinálunk, csak otthon ne kelljen lenni és mivel játszóterezésben – többnyire az apjuknak köszönhetően – nem szenvednek hiányt, én folyton azon igyekszem, hogy olyan programokat, elfoglaltságokat találjak ki a számukra, amihez nem szükséges a talpunk alá az EU-komform gumiborítás.

Ha ti is hasonló helyzetben vagytok vagy csak szimplán szeretnétek mást is csinálni az örökkévalóságig tartó csúszdázáson és mászókázáson kívül, akkor ajánlom figyelmetekbe az alábbi ötleteket.

Kincskeresés a természetben

Nagyon egyszerűen elkészíthető játék, mindössze egy tojástartó dobozra van szükség hozzá. A tíz tojás helyére, tíz különböző, a természetben fellelhető tárgyat-növényt kell összegyűjtenie a gyerkőcöknek. Ha ismerős terepen sétálunk vagy túrázunk, akkor érdemes olyan dolgokat összeválogatni, amikről tudjuk, hogy megtalálhatóak az út során (pl. toboz, kavics, százszorszép stb.), de egy tavaszi mezőn járva akár különböző színeket is megadhatunk, hogy azoknak megfelelő színű holmikkal töltsék fel a csemeték a dobozt.

Az én Nagyom végtelenül élvezte eddig minden alkalommal, amikor kincskeresőset játszottunk, észre sem vette, hogy már mennyi kilométert legyalogolt – majd az út végére érve büszkén mutatta mindannyiunknak az immár teli, a megadott paramétereknek megfelelően helyesen teletöltött tojástartót.

A mókafaktoron túl, a játék sok újdonságot is tanított neki a természetről, rengeteg új növény, termés nevét megtanulta azáltal, hogy “kincseket keresett”. 🙂

Kartonváza

Ehhez a játékhoz semmi más nem szükséges, csak egy nagyobb kartondarab és egy filctoll. A karton alsó felére rajzoljunk fel egy vázát, majd a felette lévő üres részre egy kés vagy egy olló segítségével fúrjunk sok-sok lyukat, amiket virágokkal fog a gyerek feltölteni.

Lehet, hogy úgy tűnik, hogy nem tart igazán sokáig az elfoglaltság, de az én lányom minden egyes növényt aprólékosan szemrevételezett, a már beszúrt virágokat többször is kicserélte, igazgatta, amíg végül összeállt a mezei csokor. Annyira büszke volt az elkészült remekműre, hogy napokig nem lehetett kidobni a már régesrég elszáradt virágkompozíciót.

Virágkarkötő

Szintén egyszerűen, nulla kézügyességgel megvalósítható szabadtéri játék. Vastag, dobozoló celluxból vágjunk le egy akkora darabot, ami kicsivel hosszabb, mint ami körbeér a gyerekünk csuklóján és rögzítsük úgy, hogy a ragasztós oldala legyen kifelé.

A csemete feladata az, hogy különböző levelekkel, virágokkal, szirmokkal megtöltse a karkötő teljes felületét. Ha elkészült vele, akkor tartósíthatjuk is olyan módon, hogy miután levágtuk a csuklójáról, a rányomkodott növényeket egy újabb réteg ragasztószalaggal rögzítjük, kvázi laminálva a remekművet. Hordásra is alkalmassá lehet tenni, ha fúrunk a cellux két végére egy-egy lyukat és egy szalaggal vagy madzaggal összekötjük a gyerek csuklóján.


Salty