Azt hiszem, hogy nekem elég volt ennyi ebből a nyárból.
Már ott tartok, hogy nemhogy nem hoz lázba a meleg meg a napsütés, hanem gyakorlatilag idegesít és alig várom, hogy tényleg hűvösebbre forduljon az idő, amikor újra fel lehet normálisan öltözni és nem fogok már attól is izzadni, hogy levegőt veszek.
Az vigasztal, hogy hivatalosan már nem sok van hátra belőle és a szeptember hátha időjárásilag is az ősz első hónapja lesz, nem csak valami 35 fokos „utónyár” a korai tél előtt.
Most, hogy már az új tanév kezdete is egyre közelebb van, tanulmányoztam egy kicsit a naptárat is és rájöttem, hogy elseje idén keddre esik, de ez persze egy teljesen új kérdőjelet is elültetett az agyamban: most akkor 31-én hétfőn lesz először ovi vagy neadjisten csak 7-én? Esetleg a kutyát nem érdekli milyen napra esik, az a lényeg, hogy elsején indulunk?
Mivel semmilyen infót nem találtam ezzel kapcsolatban az ovi weboldalán (lehet, hogy ez mindenki másnak halálosan egyértelmű és csak én vagyok ilyen sügér, hogy nekem meg nem), megkérdeztem az egyik óvónéninket, hogy tuti ne menjek feleslegesen oda a gyerekekkel rossz napon, így tudtam meg, hogy idén a szeptember elseje (kedd) a tanév kezdete.
Úgyhogy mostantól odáig számolunk vissza.
A héten már a lányoknak is említettem, hogy még ennyi meg annyi nap van hátra a nyári szünetből, de nem kaptam rá semmilyen különösebb reakciót.
A Kicsi úgy tűnik, hogy gyakorlatilag tojik az egészre, szerintem benne majd akkor fog igazán tudatosulni, hogy vége a szünetnek, amikor már ott fogunk reggel állni a bejárat előtt, így aztán azt nem tudom, hogy vele kapcsolatban mire számíthatok.
A Nagy viszont elsőre (és másodjára meg harmadjára is) örömét fejezte ki, hogy nemsokára megint találkozhat majd a kis barátaival, de közben meg azt is látom rajta, hogy mennyivel érzelmesebb és bújósabb azóta, hogy tudja, már nem sok van hátra a szünetből.
Biztosan emlékeztek még ti is a tavalyi kálváriánkra és az az igazság, hogy nekem nem tud nem eszembe jutni, hogy mekkora szívás volt az az első két hét és nagyon félek tőle, hogy idén is valami hasonlóra számíthatok.
Szinte folyamatosan együtt vagyunk a nap 24 órájában két teljes hónapja és tartok tőle, hogy nehezen fogják viselni, hogy megint oviba kell járniuk – legalábbis a Nagy újdonsült „matricásodása” erre enged következtetni.
Aztán lehet, hogy csak én gondolom túl és előre parázok a semmin, mert közben tényleges szavakkal semmi vészeset nem mond, olyan teljesen átlagos dolgokon kívül, hogy „de jó lenne, ha még nem lenne vége a szünetnek!” vagy „annyira jó volt itthon lenni!”
De ebbe meg már tényleg nem akarok semmi negatívat belelátni, mert nem hinném, hogy létezik olyan gyerek, aki kifejezetten örül annak, hogy vége a nyárnak és újra kezdődik az óvoda/iskola.
Az én saját (még az is lehet, hogy megalapozatlan) tanévkezdési szorongásom ellenére egyébként kimondottan laza hetet tudhatunk magunk mögött a home office-os kiképzőtáborban is.
Hétfőn a nagyszülők hazaérkeztek Dániából és Dedának ugyan másnap már dolgoznia kellett, de Baka a hét többi részében még szabad volt, így amikor tudott, besegített a gyerekfelvigyázásban.
Szerdán és pénteken is eljött a lányokért már reggel kilenc előtt, az egész napot vele töltötték és csak este, munkaidő után ment el értük az apjuk, így két teljes napot is békés magányban tölthettem itthon és végre utolértem magam egy kicsit a elmúlt időszakban halogatott munkahelyi feladataimmal is.
Szombaton aztán hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy a Naggyal kettesben elmegyünk moziba. Jó, a „hirtelen” talán nem feltétlenül állja meg a helyét, mert már hetek óta beszéltünk róla, hogy jó lenne elmenni, még a moziműsort is megnéztünk, de egészen eddig nem találtunk alkalmas időpontot.
Aznap viszont – miután megebédeltünk itthon négyesben – felmentem megint a mozi weboldalára, hogy megnézzem meddig játsszák még a dínós Mancs őrjárat filmet, amit a Nagy választott ki nekünk és amikor észrevettem, hogy 16:00-kor lesz egy vetítés, azonnal vettem is rá két jegyet, mert úgysem volt semmilyen más tervünk délutánra és ennél jobb alkalom a mozizásra a nyár végéig már biztosan nem lesz.
Mindketten nagyon izgatottak voltunk, a gyerek is alig várta, hogy elinduljunk, de én is nagyon örültem, hogy együtt tölthetünk egy kis „nagylányos” időt, az már csak a hab volt a tortán, hogy a teremben az ú.n. „love seat”-et foglaltam le, ami egy kisebb kanapéra hajazó páros ülőhely, mert a két egymás melletti ülés között nincsen elválasztó karfa.
A lányomnak úgy csillant fel a szeme, amikor meglátta a közös székünket, mintha valami rajzfilmben lennénk, alig akarta hinni, hogy oda tud majd bújni mellém miközben filmezünk! Még a világítást sem kapcsolták le, ő már kijelentette, hogy ebben a mozizásban az a legjobb, hogy ilyen szuper ülőhelyünk van.
Aztán a film végére nem maradt minden ilyen rózsás és vidám.
Írtam már róla, hogy vele kapcsolatban gyakran előfordul, hogy a mesében szereplő karakterek kihívásai megviselik és rosszul éli meg, ha valami negatív történik, akkor is, ha amúgy előre látható, hogy minden nehézség meg fog oldódni.
Eddig elsősorban ezek olyan meséknél jöttek elő, ahol valamilyen „emberi” dolog történt, amivel ő is tudott azonosulni – pl. a Jégvarázs első jelenetében, amikor az idősebb nővér véletlenül fájdalmat okoz a kishúgának vagy amikor a kisvakondos mesében a nyuszi elkóborol és nem találja az anyukáját.
Pont ezért bólintottam rá a Mancs őrjáratos mesére, mert abban aztán tényleg a valóságtól elrugaszkodott dolgok vannak és egyébként is állandó résztvevője az itthoni mesekollekciónknak, tehát kellően biztonságosnak ítéltem.
Csak aztán nem lett igazam. Vagy a gyerekem lett időközben még érzékenyebb.
A végéhez közeledve, a drámai csúcspontnál elsírta magát, hogy ő ezt nem akarja nézni és menjünk inkább ki a teremből, de mivel én az ilyen reakciókkal kapcsolatban mindenhol azt olvastam, hogy nem szabad hagyni, hogy a problémánál kilépjen a történetből, mert akkor negatív kicsengése marad, hanem fontos, hogy lássa a megoldást és a helyzet feloldását is, mert azzal kerül a kis lelkében a helyére a dolog – ezért úgy döntöttem, hogy nem viszem ki, inkább az ölembe veszem és megvárjuk a sztori végkifejletét.
Mióta eléggé egyértelmű, hogy neurodivergens, én is jobban értem, hogy az érzékenysége is valószínűleg annak köszönhető, hogy máshogy van huzalozva az agya, de ez nem teszi könnyebbé az ilyen epizódokat.
Az ADHD-tól függetlenül is mindig megértő és empatikus voltam vele amikor valami érzelmileg megviselte, akkor is, ha számomra teljesen érthetetlennek tűnt, hogy valaki egy ilyen kis semmiségen kiborul, de azt hittem, hogy ez idővel, ahogy nő, majd lassacskán javul – lehet, hogy mindig érzékenyebb lesz, mint mások, de azért nem lesz mindig az életünk állandó része a dráma csupa jelentéktelen apróságokon.
Most egy kicsit meginogtam ebben a hitemben, mert eszembe sem jutott, hogy egy Mancs őrjárat(!) mesén, amit kb. kiscsoportos gyerekek néznek, is van esély arra, hogy kibukjon. Még hat évesen is.
Persze lehet, hogy csak rossz napja volt, fáradtabb volt az átlagosnál vagy amúgy is bújósabb, érzékenyebb korszakát éli és ezért reagált így, de mindenesetre nem túl bíztató a dolog.
Arról nem is beszélve, hogy ő már a moziból kifelé menet is tud jókedvű és vidám lenni, miközben azzal viccelődik, hogy milyen rettenetes volt ez a film és legközelebb másfajtát válasszunk, de engem bezzeg napokra taccsra vág egy-egy ilyen helyzet, érzelmileg és mentálisan is.
Aki nem volt még hasonló helyzetben, annak szerintem elmagyarázni sem tudom, mennyire meg tudja viselni az embert, hogy látod rajta, hogy teljesen kivan és te vagy az, akinek a feladata, hogy vigasztalja és megnyugtassa, hogy empatikus és megértő legyél, amikor nem is feltétlenül érted, hogy most éppen mi a baj, mitől pörgött be ennyire.
Nem egyszerű, na.
Mindenesetre tényleg hamar átlendült a dolgon, otthon is elmesélte az apjának, hogy szerinte ez egy borzasztó film volt és egy darabig most nem akar majd moziba menni, de annak nagyon örül, hogy kapott pawpetrolos poharat meg hogy olyan szuper székeink voltak, hogy tudtunk ölelkezni mozizás közben.
Estére viszont már visszatért (mit visszatért, a tetőfokára hágott!) a jókedv és ez az aznap esti fogmosásunknak köszönhető.
A Nagy már elég idős (és szabálykövető) ahhoz, hogy egyedül mossa a fogát, csak felügyelni szoktuk miközben csinálja, hogy tényleg megmossa mindenhol és kellő ideig suvickolja őket, de a szombati mozis pattogatott kukorica után meg akartam bizonyosodni róla, hogy tényleg nem maradt sehová beszorulva belőle – így vettem észre, hogy alul elkezdett nőni egy csontfoga!
Már ezer éve várja, hogy elkezdjenek mozogni a fogai – főleg, hogy a vele egykorú ovis csoporttársainak már 3-4 is kiesett – szóval az, hogy ő is megkezdte a fogváltást, olyan hír volt, ami után elaludni is alig tudott az izgalomtól!
Én egy picit azért betojtam, mert ugye még nem esett ki a tejfog, de a csontfoga már nő mögötte és ez tuti, hogy ebben a formában rendellenes, de egy üzenetben gyorsan megkérdeztem azt a macedón fogorvos barátnőmet, akihez a lányokat szoktam kontrollra vinni és ő azt mondta, hogy ez önmagában nem probléma, csak akkor most már piszkálgassa a „régit”, hogy minél hamarabb elengedjenek a gyökerei.
Biztos nem ennek az újdonsült információnak a hatására, de reggelre tényleg mozogni kezdett a helyéről kitúrt alsó fog, ez pedig már engem is megnyugtatott.
Micsoda érzelmi hullámvasút, te jó ég!
Most már csak szeptember első hetét kell mentálisan túlélnem és utána már tényleg nyugi lesz – legalábbis nagyon remélem!
Salty
ANYA, EZT NÉZD! 
Az eddig kiesett tejfogak felével megszívtuk. Kiesés előtt/nélkül nőtt már a csontfog. Szegény gyerek már bejáratos a fogászaton, mert húzni kell. Egyiknél nagyon elnyújtottam az időt, már teljesen kinőtt az új fog, mire húzták. Ez nem is “közlekedett”a helyére, mint a többi. Gyűjtöm a lelkierőt a fogszabályzásra.
Az érzékenységre nem tudok pozitívat mondani. Nálunk rosszabb a helyzet jelenleg 10,5 évesen, mint annó 5 évesen.
KedvelésKedvelés
Én gyerekkoromban , kb 8 éves koromig -ez még a történelem előtti időkben 🙂 – fekete-fehér, -de nem ez a lényeg- , western filmek viseltek meg. Konkrétan a lovakat sajnáltam benne, az embereket nem, nem zavart, hogy lövik, nyilazzák egymást, na de , hogy a lovak elesnek, megszúrják, meglőhetik, stb bármilyen módon megsérülhetnek, az nagyon megviselt. Nem féltem, hanem sajnáltam őket valamint NAGYON dühös voltam azokra, akik ennek kiteszik őket.
Nem lettem lóbarát felnőttként, bár megcsodálom őket mindig, de se állatot, se gyereket, se ártatlan felnőtt embert ha bántanak, azt nem bírom nézni/elviselni. Az állatokért még most is picivel jobban kiakadok, mert a már beszélni tudó nem túl apró embernek valamivel több esélye van védekezni, megszólalni, segítséget hívni, stb.
Mesék: én még Grimm és Andersen meséken nőttem, olvastam. Mese a TV-ben valami cseh kisvakondos meg a Hagymácska volt, amiket sátoros ünnepeken leadtak. Fekete fehérben azt is, és boldogan néztük, vártuk sokadszorra is. Még esetleg a Frakk volt.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nálam a Naggyal terhesen kezdődött az, hogy nem tudom nézni, ha valaki olyat bántanak, aki nem tudja megvédeni magát. Akkor azt hittem, hogy csak átmeneti a dolog a hormonok miatt, de úgy maradt – azóta sem nézek ilyen filmeket, hiába nyilvánvaló, hogy az egész csak kitaláció.
A Grimm meg az Andersen mesék szerintem elég kemények! Nem is olvasom nekik őket, mert vagy rossz az üzenetük a lányok számára vagy tényleg valami durva dolog történik a mese során.
A kisvakond még most is nagyot megy, szerintem a mai gyerekek is szeretik. 😊 Érdekes, hogy az enyémek pl. a Mazsola és Tádét is imádják, pedig az aztán tényleg kőkorszaki technika. 😅
KedvelésKedvelés
Öt éves voltam, amikor – a családi legenda szerint /én nem emlékszem rá/ – életemben először elvittek moziba. A “Két bors ökröcske” című rajzfilmet kellett volna megnéznem, de annyira sajnáltam az ökröket, hogy milyen picik és azt az óriási nagy szereret kell nekik húzni megpakolva fával, hogy mindjárt az elején annyira sírni kezdetem, hogy ki kellett vinni a moziból. Nem is vittek többet kisgyerekként moziba, aztán az iskolával minden nemzeti ünnepen menni kellett megnézni valamilyen szovjet háborús filmet. Ahogy emlékszem csukott szemmel és befogott füllel “élveztem” az ünnepi filmvetítést. Azóta sem nézek háborús filmeket, meg krimiket sem, meg akció filmeket sem, meg horror filmeket sem, thrillerket sem, sokkoló filmeket sem. Mégis egészen jól elvoltam én és a filmipar egész eddigi életemben.
Ahogy a Kicsikre azt mondtad, hogy az sem baj, ha egész életében sem fog élővízben fürdeni /nem így lett/, szerintem az sem baj, ha a Nagy egész életében mellőzi a számára félelmetes filmeket. Mint én. Van a valóságban is éppen elég félelmetes dolog, ha valaki nem élvezi, hogy még kitalált dolgokkal is rettegtetik a filmekben, annak nem kötelező ilyeneket nézni. Ha nem jól lőttem be a filmet az ismertető alapján, akkor felnőttként is kijöttem a moziból amikor kiderült, hogy nem nekem készítették. Elkerekedtek a szemeim, amikor azt írtad, hogy nem szabad hagyni, hogy kilépjen a történetből, ha szeretne. Szerintem ez egy ostobaság.
Nincs még a mesefilmeknek sem indig egyértelműen “jó végük” /a felnőtteknek készülő filmekben meg már trendi, hogy nincsen feloldás, a gonosz nem bűnhődik meg, és a jók sem kapnak jutalmat, és nem is fordulnak jóra a dolgok/ miért kellene megvárni, hogy de hátha az lesz? Aki ezt az okosságot találta ki, az még nem látott mesefilmet a Bogyó és Babócán kívül. A “Két bors ökröcskében” például hol fordulnak jóra a dolgok? Amikor a gazdag embert befújják az ökrök a pokolba? Hát ez egy mai gyereknek…
KedvelésKedvelés
Ne a tényleges félelemre gondolj, mert nem arról van szó, hogy valamit félelmetesnek talál – abban az esetben tiszta sor, hogy nem kell kivárni a végét. Ahogy te is írod, a felnőttek közül sem mindenki szereti a horrort például, gyerekeknél meg nyilván még kevésbé akarja az ember, hogy olyasmi kerüljön a szeme elé, ami sok neki.
A gyerekpszichológus arra gondolt, hogy a konfliktushelyzetek feloldását érdemes megmutatni neki, az pedig nem feltétlenül valami ijesztő dolog. Tavaly még olyan meséket sem akart végighallgatni, amiben pl. összevesznek a barátnők (ez egy sima Bori könyv, semmi ijesztő, de volt, hogy egy két éveseknek ajánlott, keménylapos kisvakondos könyvön bukott ki), ilyen esetekben fontos hogy lássa a feloldását is a konfliktusnak.
Szerintem a Mancs őrjáratban az a rész, amin végül elpityeredett nem volt félelmetes, ezért mondtam neki, hogy várjuk meg hogy oldódik meg a dolog. (Többször is elhangzott a filmben, visszatérő elem volt, hogy Marshall – az egyik kutya – milyen kis ügyetlen, mindig csetlik-botlik és a végén, valószínűleg pont emiatt, neki jutott a feladat, hogy megoldja a fő kihívást. Nekem úgy tűnt, hogy a Nagy őt féltette, nem volt benne biztos, hogy meg tudja-e csinálni és nem akarta látni az esetleges kudarcot.)
Ettől függetlenül persze lehet, hogy ő tényleg megijedt, csak nem tudta/akarta a tudtomra adni és rossz megoldás volt benn maradni a teremben.
KedvelésKedvelés
Az én fiam 4 éves. Az egyik legjobb barátja 3éves és imádja a Monster Truckokat. Állandóan erről beszél a játszótéren és bár a fiamat nem annyira zavarta h neki erről fogalma nincs mondom megmutatom neki mégis mi fán terem ez. A youtuberól elindítottam egy kb 14másodperces videót amiben szinte rögtön az oldalára borult egy truck, a vezető kimászott az ablakon és integetett, a közönség meg éljenzett. A gyerek sírásban tört ki, annyira megviselte h felborult a kocsi még úgyis h a pasinak semmi baja nem lett. Ugyh én is megszívtam már ilyennel… ami az egyiknek szerelem a másiknak trauma
KedvelésKedvelik 1 személy
Lehet, hogy neki is a sérülés lehetősége a trigger és nem számít, hogy végül semmi baj nem történt, mert már maga a borulás megviselte.
KedvelésKedvelés
Ott nincs valami életkori szabályozás a moziban? Itt 4 év, ha jól rémlik (nem járunk). Hiába játszanak B&B filmet, meg Mancsot, sosem jutna eszembe a 3 évest elvinni. Nálunk ő az érzékeny, de nem érzelmileg, hanem szerintem kissé szenzoros. Nem bírja a hangos zajokat, a bábszínházba is sírva jön be a mai napig. Vagyis tavasszal még ez volt, minden előadást az ajtó túloldaláról hallgattunk meg, úgyhogy már nem erőlködöm 😦 a Nagy viszont imádja, pedig 8 éves lesz az ősszel. Neki más a gyenge láncszem, neki az érzelemszabályozása nulla még mindig.
Én jobban várom a suli/ovi kezdést, mint a lányok, őszintén szólva már nagyon kivagyok. Csudijó lesz a saját gondolataimat hallani, már azt sem tudom, hogy az milyen 🫠 Pedig én nem dolgozom most, ugye, és a Picike is csak enni kel fel éjjel.
KedvelésKedvelik 2 ember
Most direkt megnéztem és a mozi oldalán nincs semmi erről és amikor mentünk befelé a termekhez, akkor sem hallottam, hogy bárkitől megkérdezték volna, hogy hány éves a gyerek, akivel be akarnak menni.
Aki extrán érzékeny a zajokra, annak egy-egy mozi durva élmény lehet – én is voltam már olyan filmen, amit olyan indokolatlanul hangosra állítottak, hogy szinte idegesített, pedig engem nem szokott a zaj zavarni.
Nem számít, hogy nem dolgozol, három gyerekkel vagy otthon, abból az egyikük egészen pici még, persze, hogy teljesen kimerültél így augusztus végére.
Én is eléggé fáradt vagyok már, pedig mostanában nincs is körülöttünk semmi extra, a home office-t is elég jól kitapasztaltuk már és a lányok is megszokták, hogy mi a menetrend, de így is hosszú volt ez a nyár. 🙂
Kitartást, már csak pár nap van hátra! Utána nagyon klassz lesz egy kicsit a picivel kettesben lenned! 🙂
KedvelésKedvelés
szerintem az, h fél a filmen, nem jelentéktelen apróság. baromi ijesztőre vannak csinálva ezek a filmek, és az, hogy 3 évesek nem félnek tőle, éppenhogy baj, mert csak azt mutatja, hogy túl sok, nem nekik való tartalmat látnak és túl magas az ingerküszöbük. életében először az én lányom is 6 évesen volt moziban, az akkori Mancs Őrjáratos filmen, ő fél óra után kezdett zokogni, hogy ő ezt nem bírja és menjünk ki (és azóta se volt hajlandó megnézni azt a filmet). Tényleg dark volt a film, tényleg túl volt tolva a megjelenítés, tök érthető volt szerintem, hogy félt – azért, mert felnőttként már tudod, hogy ennél vannak sokkal durvább filmek, neki még nagyon sok a zene, a hangosság, a megjelenítés, és még rájön maga a film és az abban lévő konfliktus. szerintem teljesen valid kimenni egy filmről, ha fél a gyerek, ez nem olyan, hogy üljön vissza a biciklire az esés után.
KedvelésKedvelik 1 személy
“az, hogy 3 évesek nem félnek tőle, éppenhogy baj, mert csak azt mutatja, hogy túl sok, nem nekik való tartalmat látnak és túl magas az ingerküszöbük.” – ez igaz és ezért is elég nehéz navigálnom, hogy akkor most mi az ami csak “túlérzékenység” és mi az, ami nem az ő korosztályának való, akkor sem, ha minden kortársa nézi.
Mi egyébként elég tame meséket nézünk/olvasunk itthon, megy a Bogyó és Babóca, a Boribon, a Bori mesék, amikor a Kicsi alszik, a Nagy akkor nézhet egy-egy rész Gabi babaházát, Mancs őrjáratot vagy állatos dokumentumfilmet.
Mivel a sima Mancs őrjáratos mesékkel soha nem volt gondja, nem is gondoltam, hogy a film sok lesz neki. Nem volt amúgy kimondottan ijesztő (szerintem), senki nem sérült meg (nálunk az szokott a trigger lenni, ha valakinek baja esik), de az abszolút valid, hogy a moziban sokkal hangosabb minden, több az inger, hosszabb a film, több konfliktus kerül bele, mint a 15 perces epizódokba és ez együtt valószínűleg tényleg sok volt.
Nálunk a Jégvarázs az, amire egyszer próbáltunk rá itthon és azóta is mondja, hogy azt ő nem akarja soha megnézni – túl relatable volt, hogy az idősebbik lánytestvér fájdalmat okoz a húgának. Nem is erőltetem, hogy márpedig nézzük meg, mert rögtön az elején eldőlt, hogy nem neki való.
Itt azért is gondoltam, hogy jobb, ha megvárjuk a végét, mert tényleg pár perc volt hátra és utána mondta is, hogy örül, hogy látta, ahogy Marshall kiengedi a vizet (az volt a kihívás, hogy a vulkánból kifolyó lávát le kellett hűteni), de azért legközelebb nézzünk inkább másik filmet.
Ha rögtön az elején eltört volna a mécses, akkor szerintem én is azt a megoldást választottam volna, hogy kijövünk.
(Az azért érdekes és eléggé alátámasztja, amit írtál, hogy ránézésre az én gyerekem volt a legidősebb a moziteremben, olyan egészen picik is voltak, akik – ha tippelnem kellene – még a Kicsinél is fiatalabbak voltak.
)
KedvelésKedvelés
Én épp ezért nem vittem min. 10 éves korig moziba a gyerekeket, és első mozifilmnek egy természetfilmet választottunk. A naggyal az egyetlen olyat néztük meg, amiben nem pusztul el állat. 🙂 A másik kettő még szűz, nem volt moziban.
Inkább itthon néztem meg a középsővel neki való, de régi egész estés filmet. 😉
Tényleg durva, hogy mekkora gyerekek és mennyi, milyen képernyő tartalmat fogyasztanak. 😦
Salty, nálunk több gyereknek is nőtt így a csontfoga. Volt, ahol kihúzták a tejet, volt, ahol végül lassan, de kipottyant magától. Viszont ahol volt elég hely, ott simán bemászott a helyére, a nagynak pl tökéletes a fogsora, pedig neki az egyiket kihúzták. (És most is fél éve lifeg a szemfoga, nem löki ki a csont.) A kicsinek meg összevissza, de ott szemmel láthatóan nem férnek el, ezért nem tud a helyére menni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én az oviban szembesültem azzal, hogy mi mennyire “le vagyunk maradva”, milyen filmeket láttak már a többiek, de hamar elengedtem a dolgot. Tudom, hogy az enyémnek azoknak a többsége nem való, nem marad le semmiről, ha nem vagy nem most látja őket.
A Mancs őrjáratról tényleg nem gondoltam volna, hogy problémás lehet. Az mindenesetre jó tanulság, hogy legközelebb megnézem majd, hogy volt-e korábban hasonló film műsoron és belenézek előtte itthon.
A foggal kapcsolatban az esztétika miatt nem annyira aggódom, az olyasmi, amit fogszabályozással gyorsan rendbe lehet tenni – csak mechanikai gond ne legyen. (Nyomják és megsértik egymást a fogak, fájdalmat okoz neki stb.)
A férjem azt mondtam, hogy neki a csontfogai többsége úgy kezdett nőni, hogy még nem esett ki a helyén lévő tejfog és semmi baja nem lett tőle, mégcsak fogszabályozásra se mvolt szüksége.
Nekem ez full újdonság, nem nagyon láttam még ilyet közvetlen közelről – az én fogaim mind már üres helyre kezdtek nőni, a tesómnál is így volt, szóval nem gondoltam, hogy ez ennyire gyakori és viszonylag normális dolog. 😀
KedvelésKedvelés
Akkor az én gyerekem ufó, ő ugyanis kimondottan várja a sulit. Jó, ő már 11-es lesz, és elsősorban az új, szakmájához tartozó tantárgyakat vàrja, (na meg az Erasmusos utazást 1 hónap múlva Olaszországba), és végre nem kell olyan “unalmas” tantárgyakkal foglalkoznia, mint a pénzügy és a munkavállalói ismeretek.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ez nagyon klassz, hogy várja az új tantárgyakat! Az Erasmus pedig menő, nem csodálom, hogy amiatt izgatott!
Engem nem nagyon hozott lázba a sulikezdés sosem (talán még alsóban izgis volt, hogy már “iskolás nagylány” vagyok), de az tény, hogy gimiben már kevésbé zavart, mert ez azt is jelentette, hogy újra lehet bandázni azokkal a barátokkal, akikkel nyáron nem tudtam. 🙂
KedvelésKedvelés