A frissen főtt, puha, gőzölgő birsalma illata számomra legalább annyira hozzátartozik az őszhöz, mint a krémesre sült sütőtöké, valószínűleg ezért szoktam minden évben legalább néhány tömb birsalmasajtot készíteni.

Van meló vele bőven – már beszerezni sem olyan egyszerű, mint gyerekkoromban és annyira kemény, hogy szó szerint csak egy bárddal lehet kisebb, könnyebben kezelhető darabokra hasogatni, de az illata és az íze mindenért kárpótol.

Szerintem az a legélhetőbb megoldás, ha olyan fajtájú gyümölcsöt választunk, amelyik nem “szőrös”, mert a csupasz változatot elég csak alaposan megmosni, nem kell meghámoznunk, így rengeteg időt spórolhatunk.

A gyümölcshús keménysége miatt én a magházat sem szoktam kivágni, csak feldarabolom az almát 4-6 kisebb részre és már mehet is a vízbe, a tisztogatást majd megcsinálom akkor, amikor a darabok már puhára főttek.

Sokan az 1:1 arányra esküsznek és minden kiló gyümölcshúshoz hozzáadnak egy kg cukrot is, de én lekvárt sem szoktam soha ilyen édesre főzni, mert úgy érzem, hogy ezzel elveszlik a gyümölcs eredeti íze, ezért leginkább a 3:1-hez arányt alkalmazom.

Ezúttal 3 kg puhára főzött, megtisztított gyümölcshúshoz adtam egy egész kiló cukrot és egy csapott evőkanálnyi fahéjat.

Mivel nem csak sajt, hanem lekvár is készült a birsalmából, a cukrozott és leturmixolt gyümölcspüré egy részét néhány percnyi főzés után beletöltöttem a befőttesüvegekbe, a maradékot viszont a fazékban hagytam és addig főztem, amíg tejbegríz sűrűségű nem lett (kicsit még folyik, de már megáll benne a kanál 😁).

A pürét szilikon formákba kanalaztam (kisebb tálak, ételes dobozok is megteszik) és hozzáadtam a nálunk elmaradhatatlan dióbelet is.

Természetesen lehet dió nélkül, “üresre” is csinálni, de vannak, akik pl. mazsolával szeretik. 😊

Ha pürét szépen eligazgattuk a formákban, akkor már nincs más dolgunk hátra, mint kiszárítani. A formánk nagyságától függően, nagyjából 24-36 óra elteltével már kivehetjük a sajtokat az edényekből, de innentől kezdve még körülbelül két hetet kell várnunk, amíg teljesen kiszáradnak és szeletelhetővé válnak.

Régen az volt a szokás, hogy a sajtokat zsírpapírra téve feltették a cserépkályhához legközelebbi szekrény tetejére, mert az volt a legideálisabb helyszín a szárításhoz, de ha ti nem szeretnétek hetekig várni, akkor a sütő légkeveréses módjával fel lehet gyorsítani a folyamatot.

Idén én is csaltam, a sajtjaim 6 órán keresztül száradtak a 60 fokra melegített sütőben és még további négy napig szabad levegőn, mire megfelelőnek ítéltem az állagukat.

Mivel nagyon sokan szeretik, de már szinte senki nem készíti el (megvenni pedig nem lehet), ezért mi celofánba csomagolva ajándékba is szoktunk adni belőle – mindig óriási sikere van! 😊

Ti szeretitek a birsalmasajtot?

Salty