Itt ülök az ovi melletti kávézó teraszán és próbálok a munkámra koncentrálni, miközben fél füllel hallgatózom. Vajon kimentek már az udvarra? Az óvónénik azt mondták, hogy ebéd előtt szokták kivinni őket. Ez a kacarászás vajon a mi csoportunkba járó gyerekek hangja?
Két tejeskávé között arra jutok, hogy mindegy. Elsétálok a kerítéshez és megnézem.
Kinn vannak.
Kicsit elveszettnek tűnik, de nem szomorú, nem sír. Nézelődik. Figyeli, ahogy a nagyobbak játszanak és szó nélkül megfogja a nővére kezét, amikor a tapasztalt nagytesó udvarnézőbe akarja vinni.
Széles karmozdulatokkal mutogat, magyaráz, megnézik együtt a fészekhintát, a csúszdát, a mászókát és abba is beavatja, hogy hogyan kell a homokozó tetejét kinyitni.
Mielőtt odébbállna, hogy a korabeli, nagycsoportos barátaival is játszon, odainti az egyik óvónénit, hogy a húga ne maradjon egyedül.
Nekem meg könnyek szöknek a szemembe, hogy a Nagy ilyen szeretettel gondoskodik a Kicsiről, ő pedig feltétel nélkül megbízik a nővérében, akkor is, ha néhány órával ezelőtt még majdnem összeverekedtek otthon.
Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz.
Hiszen járt bölcsődébe is, a nagytesó miatt az óvodát is ismeri már kívül-belül, de mégsem ennyire egyszerű a történet.
Hiába idősebb, hiába nőtt és fejlődött rengeteget az elmúlt egy év során, pont ugyanannyira féltem most is, mint tavaly szeptemberben, a bölcsis beszoktatás idején.
Akkor és ott mindannyian picik voltak, itt és most viszont ő a legkisebb a nagyok között.
Nem fognak vele túlzottan vadulni? Nem fog játék közben véletlenül megsérülni? És ha igen, az óvónénik meg tudják majd vigasztalni?
Csupa ilyen és ezekhez hasonló gondolat kering a fejemben.
Itt állok a kerítés mellett, követem a szememmel, figyelem, ahogy játszik és ahogy még kissé megszeppenve, de percről-percre nyitottabban keresi a kapcsolatot a csoporttársaival.
Lassan odébbállok, mielőtt az erre járó emberek rám hívják a rendőrséget, bár szeptember elején talán nem én vagyok az egyetlen, aki a bokrok között leskelődik.
Ma ebéd után elhozom, de holnap ismét emeljük a tétet, már aludni is az oviban fog.
Este egy kicsit megint elérzékenyülök, amikor a sötétben, a gyerekszoba résnyire nyitott ajtaja mellett hallgatom, ahogy sutyorognak.
- Képzeld, holnap is együtt megyünk az oviba!
- De vigyázz rám!
- Persze, ne aggódj! Akarsz mellettem aludni?
- Igen.
- Nagyon bátrak leszünk, majd meglátod!
Salty
ANYA, EZT NÉZD! 
de most akkor nálatok 2évesen már oviba mennek? Tehát a többi gyerek is ennyi idős vagy azok 3évesek akik szintén most kezdtek?
KedvelésKedvelés
Általánosságban nem, 3 éves korban kezdődik az ovi, de itt nem kötelező járni, csak a nagycsoport kötelező, mert iskolaelőkészítőn minden gyereknek részt kell vennie.
Az ovin múlik, hogy mikortól vesz be gyerekeket, sok helyen 2,5-3 éves kor között már beveszik a gyereket, ha egyébként van hely.
Nálunk a magyar csoport miatt speciális a helyzet, kell lennie egy bizonyos létszámnak, hogy működhessen a csoport, ezért már 2 éves kor felett jöhetnek a gyerekek. Az ovi vezetősége és az óvónők megegyeztek, hogy a közösség érdekében az óvónénik vállalják, hogy adott esetben pelenkáznak is, így az ovinak is oké, hogy kisebb gyerekek is járnak, ha a csoportban meg tudják oldani.
Ha x fő alá csökken a létszám, akkor az ő munkájuk is veszélybe kerül és a csoport megszűnésével az ovi is elesik a támogatástól, amit Magyarországtól kap az intézmény.
Idén pl. 18 gyerek van, ebből hárman két év körüliek. 15 főre már nem tudna 3 óvónővel működni a csoport, az egészen biztos.
Még így is kérdéses, hogy honnan fognak leakasztani jövőre elég gyereket, mert most talán 5 nagycsoportos is van (és lehet, hogy az én nagylányom is elmegy iskolába jövőre, azzal már 6 gyerek esik ki) és csak két kisebb testvérről tudok, akik egy év múlva kezdenének, szóval remélhetőleg vannak olyan magyar családok, akikről még “nem tudunk”.
Az egyik – már háromgyerekes – anyuka éppen ikreket vár és van két másik csecsemő is a közösségben, szóval két év múlva megint jó lesz a létszám. 😀
Őszintén szólva nem tudom, hogy mi az a minimum ameddig engedik csökkeni a létszámot. Vagy esetleg van-e olyan megállapodás, hogy oké, most egy tanévre elfogadjuk, hogy nagyon kevés gyerek van, mert tudjuk, hogy a következő szeptemberben már lesz elég, vagy egyáltalán nincs türelmi időszak…?
Az ilyen részletek nekünk nem nyilvánosak.
KedvelésKedvelés
De édesek!
Igen, hiába járt előtte bölcsibe, ez más.
Több ovisom töltötte a “fél életét” az oviban a tesóját hozva- víve,ott reggelizve, délután kicsit játszva- bizony, mikor rájuk került a sor, zengett az ovi. De mind megszerette aztán.
KedvelésKedvelik 1 személy
De édesek!
Igen, hiába járt előtte bölcsibe, ez más.
Több ovisom töltötte a “fél életét” az oviban a tesóját hozva- víve,ott reggelizve, délután kicsit játszva- bizony, mikor rájuk került a sor, zengett az ovi. De mind megszerette aztán.
KedvelésKedvelik 2 ember
Szívét melengető volt olvasni. 🥰
KedvelésKedvelik 1 személy