Azt mindannyian tudjuk, hogy a töltött káposzta kultétel, bőszen készítik mindenfelé Kelet-Európában és a Balkánon is, most, a hideg idő beálltával pedig abszolút prime töltött káposzta szezon van.

Ez lehet az oka annak, hogy anyósoméknál is ez volt a menü, amikor legutóbb vasárnapi ebédre voltunk hozzájuk hivatalosak.

Itt, Horvátországban is a Magyarország nagy részén honos káposztát töltik, savanyított levélbe, füstölt hússal együtt főzve, öklömnyi gombócokat.

Na most, Baka nem öklömnyi káposztákat tölt, hanem… nem tudom, láttatok már ötliteres söröshordót? Esküszöm ahhoz közelebb állnak méretben!

Általában úgy indítunk, hogy mindenki egyet szed, aztán ha repetázni szeretnél, akkor keresel magad mellé még három másik embert, hogy fel tudjatok negyedelni egymás között még egyet.

Múltkor az egyik vegán unokatesónak tofus verziót is csinált és – nem viccelek – kettő(!) darab volt a fazékban, de a csaj csak annyit mondott, hogy “hú, teta, ez nekem egész hétre elég!”

Nyilván, basszus! Darabonként egy kiló tofu tuti belement!

Ezzel szemben az én anyukám kimondottan büszke arra, hogy milyen szép pici, falatnyi – felénk csak lakodalmasnak hívott – káposztákat tud tölteni.

Emlékszem, amikor először mondtam a férjem szüleinek, hogy “töltött káposztából? Ötöt-hatot simán megeszek!”, akkor anyósom kistányér méretűre kerekedett szemekkel tátogott, apósomon meg láttam, hogy azt gondolja, most aztán végre emberére akadt.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem a szabolcsi, paradicsomos verzió A TÖLTÖTT KÁPOSZTA, anyósom és mindenki más savanyú káposztás, füstölt húsos kápiját csak a balkáni “sarma” szóval illetem.

Tudom, hogy a töltött káposztát főző világ nagyobbik része még nem áll készen az igazi szabolcsi verzióra, de nyugalom, én azért komoly térítőmunkát végzek és igyekszem minél többeket kicsalni a fényre.

Igazából persze mindkettő tök jól megfér egymás mellett, de azért mégiscsak vannak olyan napok, amikor kimondottan az egyiket kívánom.

Soha nem fogom elfelejteni, amikor egyszer a munkám miatt nem tudtam karácsonyra hazautazni, ott ültem a pesti albérletemben 24-én délután és majdnem elpusztultam egy adag RENDES töltött káposztáért.

Feltúrtam a netet keresztben-hosszában és találtam egy akkoriban frissen nyílt, kicsi éttermet, ami úgy hirdette magát, hogy a szabolcsi ízvilág szerint főznek.

Felhívtam őket.

Töltött káposzta van? Van. Milyen? Paradicsomos. Lehet belőle rendelni? Bárhová elmegyek érte! Mégiscsak Szenteste van. Ugyan, kivisszük házhoz. Tejfölt is csomagolunk. Ahogy azt kell.

Innentől kezdve megállíthatatlanul csorgott a nyálam addig, amíg be nem csöngetett a futár.

Vagyis én azt hittem, hogy egy futár jött, de valójában az étterem tulaja, aki a szakács is egyben. Ő és a felesége együtt hozták el nekem a karácsonyi vacsorámat.

Úgy meghatódtam, hogy még a szemem is bepárásodott.

Anyukám töltött káposztájánál senki másé nem lehet finomabb, de ez a pesti-szabolcsi vendéglátás (és persze az étel is!) olyan jól esett, hogy csak csuda.

Lehet, hogy kissé eltért a szokásostól, de attól még pont ugyanannyira tökéletes karácsonyi menü volt.

Salty

[A képen anyukám falatnyi töltött káposztájának az előkészületeit látjátok. 😊]