A karácsonyi búza vetése az Adriától a Kárpát-medencéig olyan hagyomány, amelyet több országban is követnek az adventi időszakban. Horvátországban különösen hangsúlyos szerepet kap a božićna pšenica vetése, amelyet leggyakrabban Szent Luca napján, december 13-án végeznek, de az ország északibb, kontinentális területein már akár december 4-én, Borbála napján is elültetik a magokat.
A mi ovinkban is elvetették a karácsonyi búzát a gyerekek – mindenki a saját kis edénykéjébe – már a múlt héten, ez jutatta eszembe, hogy írok ezzel kapcsolatban egy kis beszámolót, hátha nem hallottatok még erről a szokásról.

A horvát hagyomány lényege

A horvátok a búzát sekély tálkákba vagy edényekbe vetik el, és a következő napokban figyelemmel kísérik növekedését. Attól függetlenül, hogy december elején vagy közepén kerülnek a magok a földbe, az a lényeg, hogy karácsony napjára már igazán szép, hosszú zöld szálak legyenek a cserépben, mert a búza hajtásai szenteste az ünnepi asztal központi díszei, a remény, az élet és az új kezdet szimbólumaként.

A zöld szálakat gyakran piros–fehér–kék szalaggal kötik át – nemzeti szimbólumként és az összetartozás jeléül –, vagy három gyertyát helyeznek a búza közepébe, amelyek a Szentháromságot jelképezik. A karácsonyi búza nem csupán dekoráció, hanem vallási, kulturális és családi üzenet: a fény győzelme a sötétség felett, az élet kitartása a tél mélyén, és a következő év bőségének reménye.

A magyar Luca-búza – ugyanaz a mag, más hangsúly

Magyarországon ugyancsak december 13-a a búza vetésének napja, azonban a hagyomány más üzenetet hordoz. Mára kissé kikopott a köztudatból, nem annyira elterjedt, mint Horvátországban, ahol az adventi időszakban tényleg minden üzletben kapható božićna pšenica ünnepi kis papírtasakokban.

A magyar Luca-búza elsősorban jósló szokás (volt): a hajtások sűrűsége, magassága és színe alapján következtettek a következő év termékenységére, a gazdaság sikerére, sőt néhol a család szerencséjére is. Míg a horvát hagyomány szervesen beépül a karácsonyi dekorációba és vallási szimbolikába, a magyar Luca-búza hagyományosan kevésbé tölti be az ünnepi asztal kiemelt szerepét, és inkább a népi hiedelmekhez, jóslásokhoz kapcsolódik.

Két kultúra, egy üzenet

A horvát božićna pšenica a karácsony vallási jelképe is: a búza mellé helyezett kenyér Krisztusra, „az élet kenyerére” utal, a gyertya pedig az otthon fényére és a hitre. A magyar Luca-búza ezzel szemben a mindennapok jövőjére fókuszál – arra, hogy milyen lesz a következő év, mennyire lesz bőséges a termés, sikeres a család.

A különbségek ellenére a két hagyomány ugyanazt a mély üzenetet hordozza: a tél legcsendesebb, leghidegebb időszakában is elvethetjük a remény magját, amely karácsonyra zöldbe borul, és emlékeztet arra, hogy az élet mindig, minden körülmények között kitart és tovább növekszik.

Az új év elején a búza gyakran visszakerül a természetbe vagy az állatoknak adják, ezzel a szimbolikus gesztussal elbúcsúztatva az ünnepi időszakot és lezárva a körforgást, amely az élet folytonosságát hirdeti.

Ti hallottatok már erről a szokásról?

Salty