
Ígértem, hogy hozok majd nektek újabb érdekességeket Horvátországgal kapcsolatban, mert hiába nagyon hasonló az itteni élet az “otthonihoz”, azért mégis akad néhány, magyar szemmel rendhagyónak tűnő dolog.
Pont a napokban jutott eszembe, hogy az egyik legnagyobb nyelvi kriptonitomról még nem is írtam, szóval most éppen itt az ideje.
Azt már többször említettem, hogy úgy költöztem ide, hogy nagyjából a Dobar dan! szintjén tudtam horvátul, de időközben tök jól megtanultam és néhány éve már gyakorlatilag bármit képes vagyok egyedül is elintézni végig horvátul beszélve.
Jó, ha valaki a talajerózióról meg az árvízkészültségi fokozatokról szeretne beszélgetni, az inkább ne engem keressen, mindketten jobban járunk, ha ilyesmiről nem nekem kell nyilatkoznom, de a hétköznapi, az ügyes-bajos dolgainkhoz szükséges beszéd jól megy.
Éppen ezért rohadt ciki bevallani, hogy a hónapok nevét még mindig nem tudom teljes bizonyossággal.
Emiatt elég sokáig égett a pofám, mert ezt mégiscsak második osztályosoknak szokták idegen nyelvből tanítani, aztán ez egyszer a munkahelyemen is felhozódott és több „pravi Hrvat” kollégám is megnyugtatott, hogy ne érezzem szarul magam, ők se tudják, azért szokták inkább számmal mondani.
(Így utólag belegondolva, valószínűleg azért találkozik viszonylag ritkán a hónapok hivatalos nevével az ember, mert a legtöbben tényleg csak számosítva használják, így nem is adódik annyi lehetőség megjegyezni őket, mint más nyelvek esetében.)
Mert amíg a legtöbb olyan országban, aminek a nyelvét másodikként/harmadikként tanuljuk, a hónapok latin elnevezéseiből alkották meg a saját szavaikat, addig a horvátok ezt pont leszarják és helyette inkább a “népi” eredetű neveket használják.
Az angol, a német, az olasz, a spanyol, a francia ugyan mind különbözőek, de azért könnyen felismerhető, hogy akkor most mi a február vagy a július.
Itt viszont megmaradtak a retró verziónál, ami részben hasonlít az olyan, a magyar nyelvben is létező, de ritkán használatos elnevezésekre, mint például az új kenyér hava vagy a karácsony hava.
Becsületesen meggugliztam nektek a horvát hónapok neveit a jelentéseikkel együtt – álljon hát itt a lista, remélem én is tanulok belőle valamit, amíg bepötyögöm:
Siječanj (Január) – a favágás hónapja
Veljača (Február) – a nagy változás/változékony időjárás hónapja
Ožujak (Március) – a kiszámíthatatlan (hazug) időjárás hónapja
Travanj (Április) – a fű hónapja / amikor a fű kizöldül
Svibanj (Május) – a galagonya/virágzás hónapja
Lipanj (Június) – a hársfa (virágzás) hónapja
Srpanj (Július) – a sarló/aratás hónapja
Kolovoz (Augusztus) – a szekérhúzás/betakarítás hónapja
Rujan (Szeptember) – a vörös hónap / a szarvasbőgés hónapja
Listopad (Október) – a levélhullás hónapja
Studeni (November) – a hideg hónap
Prosinac (December) – a kérés/adakozás hónapja (a karácsonyi kéregetésre utalva)
Tényleg nem olyan egyszerű megjegyezni, nem igaz? 😁
Salty

A magyar hónapok eredeti nevei nekem sokkal jobban tetszenek, annyira beszédesek és csodásak, ismered őket?
Fergeteg hava, Jégbontó hava, Kikelet hava, Szelek hava, Ígéret hava, Napisten hava, Áldás hava, Újkenyér hava, Földanya hava, Magvető hava, Enyészet hava, Álom hava.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én a keresztény változatát ismerem:
JANUÁR Boldogasszony hava
FEBRUÁR Böjtelő hava
MÁRCIUS Böjtmás hava
ÁPRILIS Szent György hava
MÁJUS Pünkösd hava
JÚNIUS Szent Iván hava
JÚLIUS Szent Jakab hava
AUGUSZTUS Kis(boldog)asszony hava
SZEPTEMBER Szent Mihály hava
OKTÓBER Mindszent hava
NOVEMBER Szent András hava
DECEMBER Karácsony hava
KedvelésKedvelik 1 személy
Megmondom őszintén, hogy pár nappal ezelőttig ezt a verziót nem ismertem, csak amikor ezt a cikket írtam, rákerestem a régi magyar elnevezésekre és akkor jött szembe egy cikk róla. 🙂
Egyébként én is csak a nünüke által írt keresztény elnevezéseket hallottam korábban. 🙂
KedvelésKedvelés