A hétvégében az a legjobb, hogy van lehetőségem rácsodálkozni, micsoda polihisztorok a gyerekeim.

Éjjel szúrós könyökű, észrevétlenül rúgó ketrecharcosok.

Reggel hatkor meg nem értett kortárs zeneszerzők.

A délelőtti órákban játszótéri tűzoltók, kissé tériszonyos őrszemek a kalózhajó árbóckosarában, árokásó földmunkások vagy kavicsokat megszállottan gyűjtő geológusok.

Ebédidőben a Michelin szókimondó ételkritikusai.

Délután űrhajósok duplórakétában, barbie divatguruk, gyurmaszobrászok vagy elhivatott plüssdoktorok.

Az esti takarodó idején pedig korszakalkotó filozófusok a kiszáradás szélén.

*Anya, én szívesen behunynám a szemem, de az a baj, hogy akkor semmit nem fogok látni.*

Salty